Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 77. fejezet 1210. nap
77.
Pilátus palotájának az udvarán
Krisztus megkötözött fogolyként áll Pilátus, a római
helytartó jeruzsálemi palotájának udvarán. A római katonák gárdája veszi körül.
Az udvart majdnem teljesen megtölti a tömeg. Közvetlenül a bejárat előtt állnak
a szanhedrin bírói, a papok, a főemberek, a vének és a csőcselék is.
Jézus elítélése után a Szanhedrin - a főtanács - tagjai
Pilátushoz mentek, hogy erősítse meg az ítéletüket és hajtassa végre Jézus
kivégzését. A zsidók hivatalos képviselői azonban nem akartak belépni a római
helytartó palotájának még az udvarába sem. Törvényük szerint ugyanis ezzel
tisztátalanná tették volna magukat, és ez megakadályozta volna őket abban, hogy
részt vegyenek a húsvéti ünnepen. Vakságukban nem látták, hogy a gyilkos
gyűlölet már tisztátalanná tette a szívüket. Nem látták, hogy Krisztus volt az
igazi húsvéti bárány, és mivel elvetették Őt, a nagy ünnep elveszítette
számukra a jelentőségét.
Mikor a foglyot bevezették az udvarba, Pilátus kilépett
palotája tornácára és barátságtalan szemmel tekintett Jézusra. A római
helytartót hálószobájából hívták ki nagy sietséggel. Elhatározta, hogy olyan
gyorsan intézi el az ügyet, amilyen gyorsan csak lehetséges. Arra készült, hogy
ellentmondást nem tűrő szigorúsággal foglalkozik majd a fogollyal. A legszigorúbb
arckifejezéssel fordult Jézus felé, hogy megnézze, milyen embert kell
megvizsgálnia. Azt már tudta, hogy ezt az embert a zsidó hatóságok nagyon
szerették volna kihallgattatni vele, és sietséggel megbüntettetni.
Pilátus rápillantott azokra az emberekre, akik vádat
emeltek Jézus ellen. Tekintete kutatóan Jézuson nyugodott. Pilátus már sokféle
bűnözővel találkozott. Eddig még sohasem hoztak elé senkit, aki a jóságnak és
nemességnek azokat a vonásait hordozta volna magán, mint ez az ember. Jézus arcán
nem látta semmi jelét a bűnnek, sem a félelemnek, a vakmerőségnek, vagy a
dacnak. Pilátus egy higgadt és méltóságteljes magatartású embert látott maga
előtt, akinek az arckifejezése nem egy bűnöző ismertető jegyeit, hanem a menny
pecsétjét hordozta magán.
Krisztus megjelenése kedvező benyomást tett Pilátusra.
Felébredt benne jobbik természete. Pilátus hallott már Jézusról és tetteiről.
Felesége mondott neki valamit azokról a csodálatos cselekedetekről, amelyeket
egy galileai próféta vitt véghez, aki meggyógyította a betegeket és
feltámasztotta a halottakat. Most mindez elfelejtett álomként idéződött fel
benne. Visszaemlékezett azokra a beszédekre, amelyek számos forrásból
eljutottak hozzá. Elhatározta, hogy megkérdezi a zsidóktól, milyen vádakat
emeltek a fogoly ellen.
Ki ez az ember? Miért hoztátok őt ide? Milyen vádat hoztok
fel ellene? - tette fel nekik a kérdéseket. A zsidók zavarba jöttek. Tudták,
hogy képtelenek bebizonyítani Krisztus ellen felhozott vádjaikat, és ezért nem
is az volt a kívánságuk, hogy Pilátus nyilvánosan vizsgálja ki az ügyet. Ezért
csak annyit mondtak válaszként, hogy a fogoly egy gonosz csaló és názáreti
Jézusnak hívják.
Pilátus ismét megkérdezte: "Micsoda vádat hoztok fel
ez ember ellen?" (Jn 18:29). A papok nem válaszolták meg ezt a kérdést, de
azzal, amit mondtak, elárulták ingerültségüket: "Ha gonosztevő nem volna
ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe" (Jn 18:30). Mikor a szanhedrin, - a
főtanács - a nép első emberei hozzád hoznak egy embert, akit méltónak tartanak
a halálra, szükséges-e érdeklődni az ellene felhozott vád után? Azt remélték,
hogy saját fontosságuk hangsúlyozásával hatást gyakorolnak Pilátusra, és
ráveszik arra, hogy teljesítse kérésüket. Égtek a vágytól, hogy az általuk
hozott halálos ítéletet Pilátus minél előbb erősítse meg. Tudták, hogy azok az
emberek, akik tanúi voltak Krisztus csodálatos tetteinek, olyan történeteket
tudnának elmondani, melyek nagyon különböznek az általuk koholt vádaktól,
amelyeket itt elő akartak adni.
A papok azt gondolták, hogy a közismerten gyenge és
ingadozó Pilátusnál minden baj nélkül keresztül tudják vinni terveiket.
Korábban is írt alá halálos ítélet végrehajtására szóló parancsot sietősen,
ezzel elítélt olyan embereket, akik nem voltak méltók a halálra. Pilátus
szerint egy fogoly élete nem sokat számított. Számára nem volt semmi
jelentősége. A papok azt remélték, hogy Pilátus most is kirója a halálbüntetést
Jézusra úgy, hogy nem hallgatja ki előzőleg. Ezt kedvezményként is kérték és
elvárták Pilátustól nagy nemzeti ünnepük alkalmával.
Volt azonban valami a fogolyban, ami visszatartotta
Pilátust ettől a döntéstől. Nem merte ezt tenni. Átlátott a papok szándékain.
Emlékezett arra, hogy nem is olyan régen, Jézus miként támasztotta fel Lázárt,
aki már négy napja halott volt. Elhatározta, hogy mielőtt aláírná az ítéletet,
előbb megtudja, mik voltak a vádak Jézus ellen, és azt is, vajon tudják-e
bizonyítani ezeket a vádakat.
Ha a ti ítéletetek jogos - mondotta -, akkor miért hoztátok
a foglyot hozzám? "Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a törvényeitek
szerint" (Jn 18:31). Szorultságukban kénytelenek voltak megmondani
Pilátusnak, hogy ők már hoztak egy ítéletet Krisztus ellen, de Pilátus
ítéletére is szükségük van, mert az ő ítéletüket csak ez teszi érvényessé. Mi a
ti ítéletetek? - kérdezte Pilátus. A halál, felelték; de nekünk a törvény
szerint nem szabad senkit sem halálra adnunk. Arra kérték Pilátust, fogadja el
szavukat bizonyítékként arra, hogy Krisztus bűnös és hajtassa végre az
ítéletet. Ők vállalják a felelősséget az eredményért.
Pilátus nem volt igazságos és lelkiismeretes bíró; és
erkölcsi erő tekintetében is elég gyenge ember volt, mégis megtagadta
kérésüket. Nem volt hajlandó elítélni Jézust, amíg nem sorolják fel a vádakat
ellene.
A papok kényszerhelyzetben voltak. Látták, hogy el kell
rejteniük képmutatásukat. Nem szabad megengedniük, hogy úgy tűnjék fel, mintha
Krisztust vallási alapon, vallási okokból tartóztatták volna le. Ha okként
valami ilyennel hozakodtak volna elő, akkor eljárásaikat Pilátus nem találta
volna fontosaknak és egyáltalán reá tartozóknak. Azt a látszatot kell
kelteniük, hogy Jézus a törvény és a rend ellen munkálkodott. Így azután
politikai bűnözőként lehetne elítélni. Lázadások és felkelések a római
kormányzat ellen állandóan felütötték a fejüket a zsidók között. Ezekkel a
lázongásokkal a rómaiak nagyon szigorúan foglalkoztak és a legkegyetlenebb
módon végezték ki azokat, akik valamely lázadásban részt vettek. Állandóan
résen voltak, hogy minden olyan megmozdulást azonnal elnyomhassanak, ami
komolyabb lázadás kitöréséhez vezethetne.
Csak néhány nappal ezelőtt a farizeusok ezzel a kérdéssel
próbálták csapdába csalni Jézust: "Szabad-e nekünk adót fizetnünk a
császárnak, vagy nem?" (Lk 20:22). Krisztus azonban leleplezte
képmutatásukat. Azok a rómaiak, akik jelen voltak ennél a beszélgetésnél, a
Jézus ellen összeesküvést szövők teljes kudarcát láthatták Jézus válasza
nyomán: "Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak és ami az Istené,
az Istennek" (Lk 20:25).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Hallgass
meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk” (1Móz
23:6).
Miután elsiratta és elgyászolta szeretett feleségét, Ábrahám
felkelt és elment Kánaán népéhez. Khéth fiait arra kérte, hogy megvásárolhassa Makpelá
mezejét, hogy oda temesse feleségét.
Érdekes a párbeszéd azok az emberek és Ábrahám között. „Isten
fejedelmének” nevezték őt, annyira tisztelték. Amellett, hogy jól fogadták
Ábrahámot, a földterületüket is ingyen felajánlották neki. Ábrahám azonban
ragaszkodott ahhoz, hogy kifizesse a mezőt.
Nem tanít ez bennünket valamire? Ábrahám nem nevezte magát
fejedelemnek. Mások nevezték őt annak. És mint Isten fejedelme és vezetője, ő
ekként is viselkedett, szolgai szerepbe helyezte magát a régió népe előtt.
Micsoda előképe volt Ábrahám Krisztusnak azon a helyen?!
Ma, nekünk is megvan az az előjogunk, hogy Jézus bizonyságtevői
legyünk (ApCsel 1:8). Válasszuk mi is azt, hogy szolgálni fogunk, ahelyett,
hogy másoktól várnánk, hogy szolgáljanak bennünket, mert ez a magatartása Isten
igazi fejedelmének!
Rosana Gracia Barros
170. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
77. fejezetéhez
(november 4– 10.).
Van egy ének Jézusról,
amelynek az a címe: Kicsoda Ő? Ugyanez a kérdés nyugtalanítja Pilátust. Kicsoda
Jézus? Amikor Jézus Pilátus előtt állt, Pilátus egy alázatos, kedves férfit
látott. Ő jó volt, és nem találtatott benne gonoszság. Ellen White szavaival:
„Pilátus egy higgadt és méltóságteljes magatartású embert látott maga előtt,
akinek az arckifejezése nem egy bűnöző ismertető jegyeit, hanem a menny
pecsétjét hordozta magán.” (Jézus élete, 628-629. o.)
Ebben a történetben,
amikor Jézust letartóztatják és Pilátus elé viszik, az ott szereplő valamennyi
személynek megvan egy sajátságos képe Jézusról. A szanhedrin számára Jézus egy
lázadó. Az ő szemeikben Jézus nagyon rossz. Pilátus igaz embert lát benne – egy
jó embert. És még Heródes is, aki bár nem szereti Jézust, meglátja benne a jót,
és nem képes elítélni. Végül Pilátus megkérdezi Jézustól, hogy kicsoda Ő. Jézus
világossá teszi, hogy ő király, de a királysága nem e világból való.
Kicsoda Jézus a te
számodra és az én számomra? Ez egy olyan kérdés, amit mindenkinek fel kell
tennie magának előbb vagy utóbb. És ez egy olyan kérdés, amit nem lehet
megválaszolni úgy, hogy egyszerűen csak a lehető legtöbb tudást gyűjtjük össze
Jézusról. A vele való kapcsolatunkon keresztül, és azon keresztül, hogy egyre
jobban megismerjük Őt, tudjuk megválaszolni. Ha Jézusra gondolunk, és arra,
hogy kicsoda is Ő, az segít nekünk Őt másmilyen fényben látni, de abban is
segít, hogy egyre inkább olyanok legyünk, mint Ő. Ezért aztán arra hívlak, hogy
szánd rá az idődet ma, és gondolkodj Jézusról: Kicsoda Ő?
Kirsi Mueller
segédlelkész
Kiel, Schleswig,
Flensburg és Flensburg Hetednapi Adventista Gyülekezetek
Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés