Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1233. nap
A papok és a főemberek elképedtek, amikor Krisztust
halottként találták meg. A kereszthalál hosszadalmas haldoklás volt. Nehéz volt
meghatározni, hogy mikor szűnt meg a keresztre feszített áldozat élete.
Hallatlan dolog volt, hogy valaki a keresztrefeszítés hatodik órájában
meghaljon. A papok meg akartak bizonyosodni Jézus haláláról. Ösztönzésükre a
katonák dárdát döftek az Üdvözítő oldalába. A sebből, amely így keletkezett,
vér és víz folyt. Ezt a szemlélők mind észrevették. János nagyon pontosan közli
ezt az eseményt. Azt mondja: "Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg
az Ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból. És aki látta, bizonyságot
tett és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is
higgyetek. Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg
ne törettessék. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit
általszegeztek" (Jn 19:34-37).
A feltámadás után a papok és a főemberek egy jelentést
közöltek, amely szerint Krisztus nem halt meg a kereszten, hanem csak elájult
és azután újra magához tért, feléledt. Egy másik jelentés azt erősítgette, hogy
az, amit a sírboltba tettek, nem volt valóságos húsból és csontokból való test,
hanem csak valami testhez hasonló anyag. A római katonák cselekedete azonban
megcáfolja ezt a hazugságot. Ezek a katonák azért nem törték el Jézus lábait,
mert látták, hogy már halott volt. Az oldalát csak azért szúrták át, hogy
kielégítsék a papokat. Ha Jézus élete még nem aludt volna ki, akkor ez a
dárdadöfés okozta seb idézte volna elő azonnali halálát.
Nem a dárdadöfés, nem a kereszten elszenvedett fájdalom
volt az, ami Jézus halálát okozta. Az a kiáltás, amit Jézus "nagy
fennszóval" (Mt 27:50); "nagy szóval" (Lk 23:46) bocsátott ki a
száján, a vérből és vízből álló patak, amely Jézus oldalából kifolyt, azt
mutatta, hogy megtört szíve okozta halálát. Szívét a lelki kínszenvedés törte
össze. A világ bűne volt az, ami Krisztust megölte.
Krisztus halálával megsemmisültek tanítványai reményei.
Rátekintettek lecsukódott szemhéjára, lehorgasztott fejére, a vértől
összetapadt hajára, átszúrt kezeire és lábaira, és lelki fájdalmuk leírhatatlan
volt. Az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy Krisztus meghal. Nehezen tudták
elhinni, hogy valóban halott volt. A szomorúság annyira elárasztotta őket, hogy
nem tudták emlékezetükbe idézni azokat a szavait, amelyekkel megjövendölte
nekik ezt. Most semmi vigaszt nem találtak abban, amit előzőleg mondott nekik.
Csak a keresztet látták, és a kereszt vérző áldozatát. A jövőt kétségbeesésük
és reménytelenségük elsötétítette szemeik előtt. Jézusban való hitük meghalt.
Urukat azonban sohasem szerették úgy, mint éppen most. Előzőleg sohasem érezték
át annyira jelentőségét és jelenlétének szükséges voltát, mint most.
Krisztus holtteste nagyon drága volt tanítványai számára.
Méltó, megtisztelő módon szerették volna eltemetni, de nem tudták, miként
végezzék el. Jézust hamisan a római hatalom elleni lázadás bűntettével vádolták
meg, és ezért ítélték kereszthalálra. Azok számára, akiket ezért az árulásért
ítéltek halálra, különleges, a gonosztevők számára fenntartott temetkezési
helyet jelöltek ki. János, a szeretett tanítvány a galileai asszonyokkal együtt
a keresztnél maradt. Nem hagyhatták, hogy Uruk holttestével az érzéketlen római
katonák foglalkozzanak kénytelen-kelletlen, és egy tisztességtelen sírba
temessék el. Ezt azonban nem tudták megakadályozni. A zsidó hatóságoktól semmi
kedvezményt nem kaptak, és Pilátusra sem volt semmi befolyásuk.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 46
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1Móz 46-ban József
története egy teljes kört ír le. Jákob gyásza halott gyermekéért, múlni nem
akaró tompa fájdalommá vált. Most, hogy tudomást szerez arról, hogy fia végül
is él, mintha hatalmas gombóc lenne a torkában. Vajon kapcsolatba kerülhetnek-e
még egymással ezen hosszú évek után? És azok az ígéretek, amelyeket Isten az ő
családjának tett, vajon csak képzelgések?
Jákob áldozatot mutat
be az utazás előtt, de egy kicsit izgatott. Ezen az éjjelen Isten megszólítja
Jákobot, és elmondja neki, hogy ne féljen, mert ígéretei még mindig állnak (3.
vers). Józsefnek és Jákobnak egy csodálatos találkozásban van részük – Jákob
úgy hitte, hogy fia halott, de él. Megölelik egymást és hosszan sírnak. József
azt tanácsolja családjának, hogy mondják el az egyiptomiaknak, hogy ők
pásztorok, ami egy olyan foglalkozás, ami utálatos az egyiptomiaknak, így távol
élhetnek az egyiptomiaktól a Gósen földjén. Mindamellett, hogy ez egy jó föld,
el tudnak különülni a vallási és kulturális befolyásoktól és szabadon
gyakorolhatják hitüket.
Még sok száz év fog eltelni
addig, míg a család elhagyja Egyiptomot, de Isten akkor is betartja ígéreteit.
Michael Peabody
173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
80. fejezetéhez
(november 25 – december 1.).
„Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Azon a tragikus
Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a
kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték.
Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták
sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem hallhatta
az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.
A tömegek
elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak
megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek
Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák
tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.
Kétezer évvel később
hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az
elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek.
Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott
elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen
hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy
Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást
visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Nem ismervén az igazi
Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további
fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt
sem tudják, hogy mit.
Te és én amellett is
dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli
szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van
ma is a világban.”
Krisztus a Gyógyító –
még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés