Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1236. nap
Nikodémus, mikor Jézust a kereszten látta függeni,
visszaemlékezett Jézusnak azokra a szavaira, amelyeket éjnek idején az
Olajfák-hegyén mondott: "Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában,
akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:14-15). Azon a szombaton, amikor
Krisztus a sírban feküdt, Nikodémusnak alkalma volt az elmélkedésre. Most
tisztább fény világosította meg elméjét, és azok a szavak, amelyeket Jézus
mondott neki, nem voltak többé titokzatosak számára. Úgy érezte, sokat
veszített azzal, hogy Jézussal nem volt szorosabb kapcsolatban földi élete
folyamán. Most emlékezetébe idézte a Golgotán lejátszódott eseményeket.
Krisztusnak az az imádsága, amelyet gyilkosaiért mondott és a haldokló tolvaj
kérdésére adott válasza a szívéhez szólt ennek a tanult tanácstagnak. Lelki
szemeivel ismét feltekintett a haláltusáját vívó Üdvözítőre; lelki füleivel
ismét hallotta Krisztus utolsó kiáltását: "Elvégeztetett!" (Jn
19:30), s ez a Győztes szavaként hangzott el. Ismét látta a rengő, ingadozó
földet, az elsötétült egeket, az elhasadt függönyt, a megremegő sziklákat, és
hite örökre megerősödött. Ugyanaz az esemény, amely megsemmisítette a
tanítványok reménységét, Józsefet és Nikodémust meggyőzte Jézus Istenségéről.
Félelmüket legyőzte egy erős és megrendíthetetlen hit bátorsága.
Krisztus soha nem vonta úgy magára a sokaság figyelmét,
mint most, amikor a sírboltban feküdt. Eddigi szokásaiknak megfelelően az
emberek most is elvitték a templom udvaraiba betegeiket és szenvedő
szeretteiket és azt kérdezgették: Ki tudná nékünk megmondani, hogy hol van a
názáreti Jézus? Sokan messziről jöttek, hogy megtalálják Őt, aki meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Mindenfelől ez a kiáltás
hallatszott: Krisztust, a gyógyítót akarjuk! ez alkalommal azokat, akikről azt
gondolták, hogy a lepra előjelei mutatkoztak meg rajtuk, megvizsgálták a papok.
Sokaknak azt a megállapítást kellett hallaniuk, hogy férjük, feleségük vagy
gyermekük leprás, és tudomásul venniük azt az ítéletet, hogy ezeknek el kell
távozniuk védelmet nyújtó otthonukból és le kell mondaniuk barátaik
gondoskodásáról, az idegeneket pedig ezzel a szomorú kiáltással kell
figyelmeztetniük: "Tisztátalan! Tisztátalan!" A názáreti Jézus
jóságos kezei azonban - amelyek sohasem tagadták meg, hogy gyógyító erővel
érintsék meg a visszataszító leprást - a mellén összekulcsolva feküdtek. Azok
az ajkak, amelyek mindig ezekkel a vigasztaló szavakkal feleltek a leprások
kérésére: "Akarom, tisztulj meg" (Mt 8:3), most némák voltak. Sokan
folyamodtak a főpapokhoz és a főemberekhez együttérzésért és szabadításért, de
hiába. Nyilvánvalóan azt akarták, hogy az élő Krisztus legyen ismét közöttük.
Állhatatos megfontoltsággal Őt keresték. Nem akartak ~ lemondani arról a
szándékukról, hogy megtalálják Őt. A templom udvaraiból azonban kikergették
őket. A kapuknál pedig katonák álltak, hogy visszatartsák a sokaságot, amely
követelődzött, hogy engedjék belépni őket, mert elhozták magukkal betegeiket és
haldoklóikat.
A szenvedők, akik azért jöttek, hogy meggyógyuljanak az
Üdvözítő segítségével, keserűen csalódtak. Az utcák megteltek jajveszékelőkkel.
Betegek haltak meg Jézus gyógyító érintésének hiánya miatt; hiába kérték az
orvosok tanácsát és segítségét. Senkiben sem volt az a képesség, amellyel
Krisztus rendelkezett. Ő pedig ott feküdt József sírjában.
A szenvedők jajkiáltása ezrek elméjében tudatosította azt a
meggyőződést, hogy egy nagy világosság aludt ki a világból. Krisztus nélkül
áthatolhatatlan sötétség volt a földön. Sokan azok közül, akik hangjukkal
felduzzasztották a "Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!" (Lk 23:21)
kiáltásnak az erejét, csak most jöttek rá arra a csapásra, balsorsra, amely
őket érte. Ezért most éppen olyan buzgón azt kiáltanák: Add nékünk Jézus!
Bárcsak még mindig élne!
Mikor az emberek megtudták, hogy Jézust a papok halálra
adták és megölették, elkezdtek kérdezősködni halála felől. A törvényszéki
tárgyalás részleteit, amennyire csak lehetséges volt, titokban tartották. Azon
idő alatt azonban, amíg még a sírban volt, a neve hangzott ezrek ajkán és
mindenütt elterjesztették a jelentéseket a törvényszéki tárgyalásutánzatról, és
a papok és a főemberek embertelenségéről. Értelmes emberek felszólították
ezeket a papokat és főembereket, hogy magyarázzák meg a Messiásról szóló
ótestamentumi próféciákat. Mikor ezek válaszukban valótlanságokat, hazugságokat
próbáltak magyarázatul adni, akkor hasonlókká lettek a tébolyodott, a lelkileg
összezavarodott emberekhez. A próféciák Krisztus szenvedéseire és halálára
mutattak rá, és ezt nem tudták megmagyarázni. A kérdezősködők közül sokaknak az
lett a meggyőződése, hogy az Írások beteljesedtek.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 49
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1Mózes 49 egy komoly
figyelmeztetéssel szolgál számunkra: cselekedeteink és döntéseink nagy hatást
gyakorolnak saját- és leszármazottaink életére.
Sokszor meglepődünk,
amikor azt látjuk, hogy gyermekeink Christian és Giovanni hasonlóan
viselkednek, mint mi és hasonló hibáik vannak, mint nekünk. Tudjuk azt, hogy
saját életútjuk megrajzolása nagy küzdelmet jelent a számukra, mert meg kell
erősíteniük a jó jellemtulajdonságokat és minimálisra kell csökkenteniük azt a
rossz befolyást, amit tőlünk örököltek.
De 1Mózes 49 jó hírrel
is szolgál: nem szükségszerű, hogy megkötözzenek bennünket a rossz örökségeink.
Isten kegyelme az átkot áldássá tudja változtatni. Simeon és Lévi erőszakos
jelleme törzsük szétszóratását eredményezte az egész Izraelben (7. vers). De
Lévi törzsének egy bölcs döntése, hogy ellenálljanak a bálványimádásnak (2Móz
32:26), azt eredményezte, hogy Isten ezt a törzsét választotta ki, hogy papi
törzs legyen Izraelben.
Ma két választásunk
van: 1. hogy siránkozzunk a környezetünkből eltanult és örökölt
gyengeségeinken, vagy 2. hogy alávessük magunkat a Szentlélek munkájának, aki
jellemünket Jézuséhoz hasonlóvá tudja változtatni. Isten a jó döntéseinket
fizikai és lelki gyermekeink javára tudja felhasználni.
Jeferson és Gisele Quimelli
173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
80. fejezetéhez
(november 25 – december 1.).
„Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Azon a tragikus
Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a
kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték.
Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták
sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem
hallhatta az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.
A tömegek
elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak
megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek
Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák
tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.
Kétezer évvel később
hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az
elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek.
Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott
elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen
hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy
Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást
visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Nem ismervén az igazi
Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további
fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt
sem tudják, hogy mit.
Te és én amellett is
dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli
szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van
ma is a világban.”
Krisztus a Gyógyító –
még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés