2018. november 19., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 19 - HÉTFŐ - 1 Mózes 38


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 79. fejezet 1225. nap

Isten szándéka az volt, hogy mindent a biztonság örökkévaló alapjára helyez. A mennyei tanácsok határozata alapján Sátán időt kapott arra, hogy kifejthesse uralma alapjait és uralkodásának elveit. Sátán azt állította, hogy ezek az alapelvek különbek voltak, mint az Isten elvei. Ennek bizonyítására Sátán időt kapott, hogy megláthassa azokat a világmindenség.

Sátán bűnbe vezette az embereket, és Isten működésbe hozta a megváltás tervét. Krisztus négyezer évig munkálkodott az emberek felemeléséért; míg Sátán a romlásukért és lealjasodásukért. Az egész világegyetem figyelemmel kísérte a nagy küzdelmet.

Mikor Jézus eljött erre a világra, Sátán ellen fordította hatalmát. Attól fogva, hogy Jézus kisdedként megjelent Betlehemben, a bitorló szüntelenül azon munkálkodott, hogy elpusztítsa. Minden lehetséges módon igyekezett megakadályozni Jézus gyermekkorának, makulátlan férfikorának, szent szolgálatának és folt nélküli áldozatának a kibontakozását. Sátán azonban vereséget szenvedett. Nem tudta Jézust bűnbe vezetni. Nem tudta elcsüggeszteni, vagy eltántorítani attól a munkától, amelynek az elvégzésére jött el a földre. A pusztától a Golgotáig Sátán haragjának a vihara csapott le ismételten Jézusra, de minél könyörtelenebbül tépte-zúzta ez a vihar, Isten Fia annál erősebben kapaszkodott bele Atyja kezébe, és haladt előre a kijelölt úton.

Sátán minden erőfeszítése, hogy elnyomja és legyőzze a Megváltót, csak tisztábban hozta napfényre Jézus hibátlan jellemét.

Az ég és az el nem bukott világok tanúi voltak ennek a küzdelemnek. Feszült érdeklődéssel várták a befejező eseményeket. Látták belépni az Üdvözítőt a Gecsemáné-kertbe. Látták, mikor elszomorodott a lelke. Hallották fájdalmas kiáltását: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26:39). Mikor az Atya elfordult Tőle, sajnálattal látták, hogy az Úr lelki kínja és szomorúsága felülmúlta még a halállal való utolsó nagy küzdelmének a kínját és szomorúságát is. Véres verítéke cseppekben hullott a talajra. Háromszor szakadt fel ajkairól a szabadításért való könyörgés. A menny nem tudta többé elviselni a látványt, és a vigasztalás hírnökét küldte el Isten Fiához.

A mennyből látták, hogy az Áldozatot aljas módon gyilkos csőcselék kezébe adták, gúnnyal és bántalmazással egyik törvényszékről a másikra hurcolták. A menny hallotta az üldözők gúnyos nevetését, amelyet Krisztus alacsony származása váltott ki belőlük. Hallotta az egyik legjobban szeretett tanítványa esküdözéssel elmondott tagadását. Látta Sátán őrjöngő munkáját, és hatalmát az emberek szíve fölött. Óh, milyen félelmetes jelenet! Az Üdvözítőt éjfélkor megragadták a Gecsemáné-kertben és ide-oda vonszolták a palotából a törvényházba, kétszer a papok elé állították, kétszer a szanhedrin, a főtanács elé, kétszer Pilátus elé és egyszer Heródes elé, kigúnyolták, megkorbácsolták, elítélték és kivezették, hogy keresztre feszítsék. Azután hordoztatták vele a kereszt súlyos terhét Jeruzsálem síró leányai és a csúfolódó, gyülevész nép között.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet Júda családjának a történetéről szól, annak a nemzetségnek a története, amelyből Jézus is származott. Ezért van olyan sok információnk erről a családi történetről.

A Messiás nem egy szent és tisztelt nép vérvonalán keresztül érkezik. Júda és fiai úgy viselkedtek, ahogy az nem tetszett Istennek. Jézus emberi ősei bűnösök voltak. Júda még egy pogány feleséget is vett, ami ellentétes volt Isten akaratával (1Móz 38:1-2). És ez a hölgy elöl járt abban, hogy rossz befolyást gyakoroljon gyermekeire.

Júda gonosznak látszik ebben a fejezetben, aki becsapja Támárt, akit viszont Támár csap be azzal, hogy prostituáltnak adja ki magát. Ha Ő az engedelmes életet választotta volna, mennyire egyszerűbb lett volna az élete az áldásokkal, mint így az átkokkal. 

Júda végül is megvallotta, hogy Támár „igazabb nálamnál” (1Móz 38:26). Néha hajlunk arra, hogy gyorsan ítéletet mondjunk az emberek felett, anélkül, hogy tudatosulna bennünk az a tény, hogy mi éppoly, vagy még nagyobb bűnösök vagyunk, mint ők.

A Biblia nem rejti el azt a tényt, hogy Jézus egy ilyen szennyes vérvonalon érkezik, mint ez. De mindennek ellenére, az Atyában való bizalma eredményeképpen sosem vétkezett.

Jézus a mi tökéletes példaképünk, nem pedig Júda, aki önmagában bízott.

Wai Fong Chan

172. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  79. fejezetéhez (november 18–24.).

Elvégeztetett!

Ez a szócska meghatározta a föld valamennyi lakosának sorsát, múltját és jövőjét. Ez a szócska örökre leleplezte sátán jellemének valódi természetét. Egy szócska, amitől az öröm harangjai kongani kezdtek a mennyben.

Elvégeztetett. Krisztus munkája, amit értünk tett, elérte dicsőséges csúcspontját. Elérte azt, amiért otthagyta a menny dicsőségét. A kegyelem és az igazság tökéletes harmóniában csókolták meg egymást.

Elvégeztetett. Sátán arcáról lehullt az álarc az angyalok és az el nem bukott világok előtt, akik korábban nem voltak képesek felismerni az ő gyilkos tervét. Krisztus halálakor Sátán jelleme tisztábban feltárult. A fondorkodásai most korlátozva lettek. Miután távozott a mennyei udvarokból, már nem csúfolhatta a mennyei angyalokat. A hozzáférés megtagadva!

Elvégeztetett. Soha nem kell az emberi teremtményeknek kiérdemelni Isten elfogadását. Krisztus halála „elegendő” az egész világ számára, ha ezt választja. Krisztus helyettesítő halálos áldozata lehetővé tette a hitben és kegyelemben való életet, amely átváltoztatja a szíveket, nem az emberiség saját gyenge erőfeszítései által, hanem Krisztus áldozatának tökéletessége által, amelyet értünk tett.

Elvégeztetett. Krisztus végső áldozatával befejeződött a hiábavaló szenvedések végtelen ciklusa. Krisztus rendkívüli módon szenvedett mi értünk, hogy egy napon majd mi mind kihirdethessük: „Fájdalom. Szenvedés. Halál: elvégeztetett!”

Krisztus halálküzdelme során felnyögött: „Elvégeztetett.”, és ez nem más mint az előrevetülése annak a dicsőséges „Elvégeztetett.”-nek, amit mi mindannyian az angyalokkal és az el nem bukott világokkal elragadtatva fogunk kiáltani.

Nem most, de hamarosan!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: