Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1234. nap
Ebben a szükséghelyzetben arimathiai József és Nikodémus
sietett a tanítványok segítségére. Mindketten tagjai voltak a szanhedrinnek - a
főtanácsnak -, és Pilátussal is ismeretségben voltak. Mindketten jómódú és
befolyásos emberek voltak. Úgy határoztak, hogy Jézus testének megtisztelő
temetésben kell részesülnie.
József merészen elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus
testét. Pilátus most értesült először arról, hogy Jézus valóban meghalt.
Ellentmondásos jelentések futottak be hozzá a keresztre feszítést kísérő
eseményekről, de Krisztus halálának a hírét szándékosan nem közölték vele.
Pilátust, a papok és a főemberek óvták, a tanítványok - Krisztus testéről
terjesztett - "félrevezető" beszédeitől. Miután meghallgatta József
kérését, és hallott Jézus haláláról, azonnal elküldött a századosért, aki az
őrség parancsnoka volt a keresztnél, és tőle is értesült Jézus halálának a
bizonyosságáról. Beszámolót is kért tőle a Golgotán lejátszódott eseményekről.
A százados jelentése megerősítette azt, amit József elmondott.
Pilátus teljesítette József kérését. Mialatt János Mestere
temetése miatt nyugtalankodott, József visszatért, Pilátus Krisztus testére
vonatkozó rendeletével. Nikodémus pedig mirha és áloé nedvek drága keverékét
teremtette elő és hozta el (melynek súlya körülbelül harminc kilogramm volt)
Krisztus holttestének a bebalzsamozására. A legtekintélyesebbek sem
részesülhettek volna nagyobb tiszteletben halálukban egész Jeruzsálemben. A
tanítványok elképedtek, mikor azt látták, hogy ezeknek a jómódú főembereknek
éppen úgy szívügyük volt uruk temetése, mint nekik.
Sem József, sem Nikodémus nem fogadta el az Üdvözítőt, míg
élt. Tudták, hogy egy ilyen lépés kizárta volna őket a szanhedrinből. Azt
remélték, hogy befolyásukkal meg tudják Őt oltalmazni a szanhedrin ülésein. Egy
ideig úgy látszott, hogy sikerül céljukat elérniük. A papok azonban, amikor
észrevették Krisztus iránt tanúsított jóindulatukat, meghiúsították terveiket.
Távollétükben ítélték el Jézust, és adták kereszthalálra. Most, hogy Krisztus
halott volt, nem rejtették többé véka alá Krisztus iránt érzett szeretetüket.
Mialatt a tanítványok féltek nyíltan Krisztus követőinek mutatni magukat,
József és Nikodémus bátran a segítségükre siettek. Ezeknek a gazdag és tisztelt
embereknek a segítségére nagy szükség volt ezekben az órákban. Meg tudták tenni
halott Mesterükért azt, aminek a megtétele lehetetlen volt a szegény
tanítványok számára. Jómóduk és befolyásuk nagymértékben megvédte őket a papok
és a főemberek rosszindulatától.
Szelíden és tisztelettudóan saját kezükkel vették le Jézus
testét a keresztről. Együttérzésük könnyei kicsordultak szemükből, mikor
ránéztek Jézus összezúzott és szétszaggatott testére. Józsefnek volt egy új,
sziklába vágott sírboltja. Ezt a maga számára tartotta fenn. Ez a sírbolt a
Golgota közelében volt, és ezt most Jézus számára készítette elő. A holttestet
a Nikodémus által hozott illatos fűszerekkel együtt gondosan beburkolták egy
vászon lepedőbe, és a Megváltót így tették a sírboltba. Ott a három tanítvány
kiegyengette Jézus eltorzult végtagjait, és összezúzott kezeit összekulcsolva
helyezték élettelen mellére. A galileai asszonyok eljöttek, hogy megnézzék,
mindent megtettek-e, amit meg lehetett tenni a szeretett, halott Mesterért.
Ekkor látták, hogy egy súlyos követ hengerítettek a sírbolt bejáratához; majd
otthagyták az Üdvözítő sírját. Ezek az asszonyok voltak az utolsók a
keresztnél, és utolsók Krisztus sírboltjánál. Mialatt az estéli árnyak már
kezdtek ráborulni a földre, Mária Magdaléna és a másik Mária ott időzött, ott
állt Uruk nyugvóhelye körül. A szomorúságtól könnyeiket ontották Uruk halála
miatt. Visszatérének pedig "és szombaton nyugovának a parancsolat
szerint" (Lk 23:57).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 47
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
József nagyon boldog
volt, amikor kiterjedt családja megérkezett hozzá. A kezdeti ünnepségek után
segítette őket kiválasztani azt a helyet, ahol lakjanak majd.
Annak fényében, ahogyan
a fáraó becsülte Józsefet, nagy volt az esélye annak, hogy magas tisztségeket
fog felajánlani testvéreinek a király szolgálatában, ez azonban romlott,
bálványimádó befolyásnak tette volna ki őket. Ezért József kioktatta a
testvéreit, hogy azt mondják a fáraónak, hogy ők pásztoremberek, még akkor is,
ha tudta, hogy az egyiptomiak lealacsonyító foglalkozásnak tartják a
pásztorkodást.
Miután a fáraó
megtudta, hogy József testvérei pásztorok, engedélyt adott neki, hogy ott
telepítse le rokonságát, ahol nekik a legmegfelelőbb. József Gósen földjét
választotta, mert jó legelői voltak és elegendő víz. Ott rokonsága Istent
imádhatta, távol az egyiptomi kultúra megrontó hatásától.
József a legjobbat
tervezte családjának. Hasonlóképpen, nekünk is olyan lakóhelyet és munkahelyet
kell választanunk, amely kedvez gyermekeink fejlődésének és lelki jólétének,
távol a világ erkölcsromboló szokásaitól.
Urunk, segíts, hogy
értelmesek és bölcsek legyünk, mint József!
Jobson Santos
173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
80. fejezetéhez
(november 25 – december 1.).
„Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Azon a tragikus
Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a
kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték.
Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták
sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem
hallhatta az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.
A tömegek
elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak
megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek
Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák
tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.
Kétezer évvel később
hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az
elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek.
Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott
elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen
hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy
Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást
visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Nem ismervén az igazi
Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további
fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt
sem tudják, hogy mit.
Te és én amellett is
dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli
szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van
ma is a világban.”
Krisztus a Gyógyító –
még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés