2018. november 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 28 - SZERDA - 1 Mózes 47


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1234. nap

Ebben a szükséghelyzetben arimathiai József és Nikodémus sietett a tanítványok segítségére. Mindketten tagjai voltak a szanhedrinnek - a főtanácsnak -, és Pilátussal is ismeretségben voltak. Mindketten jómódú és befolyásos emberek voltak. Úgy határoztak, hogy Jézus testének megtisztelő temetésben kell részesülnie.

József merészen elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét. Pilátus most értesült először arról, hogy Jézus valóban meghalt. Ellentmondásos jelentések futottak be hozzá a keresztre feszítést kísérő eseményekről, de Krisztus halálának a hírét szándékosan nem közölték vele. Pilátust, a papok és a főemberek óvták, a tanítványok - Krisztus testéről terjesztett - "félrevezető" beszédeitől. Miután meghallgatta József kérését, és hallott Jézus haláláról, azonnal elküldött a századosért, aki az őrség parancsnoka volt a keresztnél, és tőle is értesült Jézus halálának a bizonyosságáról. Beszámolót is kért tőle a Golgotán lejátszódott eseményekről. A százados jelentése megerősítette azt, amit József elmondott.

Pilátus teljesítette József kérését. Mialatt János Mestere temetése miatt nyugtalankodott, József visszatért, Pilátus Krisztus testére vonatkozó rendeletével. Nikodémus pedig mirha és áloé nedvek drága keverékét teremtette elő és hozta el (melynek súlya körülbelül harminc kilogramm volt) Krisztus holttestének a bebalzsamozására. A legtekintélyesebbek sem részesülhettek volna nagyobb tiszteletben halálukban egész Jeruzsálemben. A tanítványok elképedtek, mikor azt látták, hogy ezeknek a jómódú főembereknek éppen úgy szívügyük volt uruk temetése, mint nekik.

Sem József, sem Nikodémus nem fogadta el az Üdvözítőt, míg élt. Tudták, hogy egy ilyen lépés kizárta volna őket a szanhedrinből. Azt remélték, hogy befolyásukkal meg tudják Őt oltalmazni a szanhedrin ülésein. Egy ideig úgy látszott, hogy sikerül céljukat elérniük. A papok azonban, amikor észrevették Krisztus iránt tanúsított jóindulatukat, meghiúsították terveiket. Távollétükben ítélték el Jézust, és adták kereszthalálra. Most, hogy Krisztus halott volt, nem rejtették többé véka alá Krisztus iránt érzett szeretetüket. Mialatt a tanítványok féltek nyíltan Krisztus követőinek mutatni magukat, József és Nikodémus bátran a segítségükre siettek. Ezeknek a gazdag és tisztelt embereknek a segítségére nagy szükség volt ezekben az órákban. Meg tudták tenni halott Mesterükért azt, aminek a megtétele lehetetlen volt a szegény tanítványok számára. Jómóduk és befolyásuk nagymértékben megvédte őket a papok és a főemberek rosszindulatától.

Szelíden és tisztelettudóan saját kezükkel vették le Jézus testét a keresztről. Együttérzésük könnyei kicsordultak szemükből, mikor ránéztek Jézus összezúzott és szétszaggatott testére. Józsefnek volt egy új, sziklába vágott sírboltja. Ezt a maga számára tartotta fenn. Ez a sírbolt a Golgota közelében volt, és ezt most Jézus számára készítette elő. A holttestet a Nikodémus által hozott illatos fűszerekkel együtt gondosan beburkolták egy vászon lepedőbe, és a Megváltót így tették a sírboltba. Ott a három tanítvány kiegyengette Jézus eltorzult végtagjait, és összezúzott kezeit összekulcsolva helyezték élettelen mellére. A galileai asszonyok eljöttek, hogy megnézzék, mindent megtettek-e, amit meg lehetett tenni a szeretett, halott Mesterért. Ekkor látták, hogy egy súlyos követ hengerítettek a sírbolt bejáratához; majd otthagyták az Üdvözítő sírját. Ezek az asszonyok voltak az utolsók a keresztnél, és utolsók Krisztus sírboltjánál. Mialatt az estéli árnyak már kezdtek ráborulni a földre, Mária Magdaléna és a másik Mária ott időzött, ott állt Uruk nyugvóhelye körül. A szomorúságtól könnyeiket ontották Uruk halála miatt. Visszatérének pedig "és szombaton nyugovának a parancsolat szerint" (Lk 23:57).

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 47

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

József nagyon boldog volt, amikor kiterjedt családja megérkezett hozzá. A kezdeti ünnepségek után segítette őket kiválasztani azt a helyet, ahol lakjanak majd.

Annak fényében, ahogyan a fáraó becsülte Józsefet, nagy volt az esélye annak, hogy magas tisztségeket fog felajánlani testvéreinek a király szolgálatában, ez azonban romlott, bálványimádó befolyásnak tette volna ki őket. Ezért József kioktatta a testvéreit, hogy azt mondják a fáraónak, hogy ők pásztoremberek, még akkor is, ha tudta, hogy az egyiptomiak lealacsonyító foglalkozásnak tartják a pásztorkodást.

Miután a fáraó megtudta, hogy József testvérei pásztorok, engedélyt adott neki, hogy ott telepítse le rokonságát, ahol nekik a legmegfelelőbb. József Gósen földjét választotta, mert jó legelői voltak és elegendő víz. Ott rokonsága Istent imádhatta, távol az egyiptomi kultúra megrontó hatásától.

József a legjobbat tervezte családjának. Hasonlóképpen, nekünk is olyan lakóhelyet és munkahelyet kell választanunk, amely kedvez gyermekeink fejlődésének és lelki jólétének, távol a világ erkölcsromboló szokásaitól.

Urunk, segíts, hogy értelmesek és bölcsek legyünk, mint József!

Jobson Santos

173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  80. fejezetéhez (november 25 – december 1.).

„Krisztust akarjuk, a Gyógyítót!”

Azon a tragikus Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték. Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem hallhatta az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.

A tömegek elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.

Kétezer évvel később hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek. Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a Gyógyítót!”

Nem ismervén az igazi Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt sem tudják, hogy mit. 
Te és én amellett is dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van ma is a világban.”

Krisztus a Gyógyító – még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: