Higgyetek az Ő prófétáinak - február 1 - PÉNTEK - 3 Mózes 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 6. fejezet 1299. nap

Nagyon szerették volna a papok megbüntetni ezeket a férfiakat, szent hivatásukban kifejtett tántoríthatatlan hűségükért, azonban féltek a nép haragjától, "mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, ami történt." Így tehát az apostolokat, ismételt fenyegetések és rendreutasítások mellett, szabadon bocsátották.

Mialatt Péter és János fogságban volt, a többi tanítvány, ismerve a zsidók gyűlöletét, állandóan imádkozott a két testvérért, aggódva, nehogy a Krisztuson végrehajtott kegyetlenség megismétlődhessék. Mihelyt az apostolok kiszabadultak, azonnal felkeresték a többi tanítványt és közölték velük a vizsgálat lefolyását. Nagyon nagy volt a hívők öröme. "Egy szívvel, lélekkel felemelték szavukat az Istenhez és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. Aki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért dühösködnek a pogányok és gondolnak hiábavalóságot a népek? A földnek királyai felkerekednek; és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek."

"Most azért Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet és a te kezedet kinyújtván gyógyításra; és, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által."

A tanítványok több erőért könyörögtek, hogy hivatásukat betölthessék, mert látták, hogy ugyanazzal a kitartó ellenállással kell megküzdeniük, mint amelyet Krisztus is tapasztalt e földön. Miközben még hitben egyesített imáik a menny felé szálltak, már meg is jött a felelet. "Az a hely, ahol egybegyűltek, megmozdula és ismételten megtelének Szentlélekkel." Bátorsággal mentek ki ismét, hirdetni Isten szavát Jeruzsálemben. "És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról." Isten pedig csodálatosan megáldotta fáradozásaikat.

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=LEV+22&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=LEV+22&version=NT-HU

3Móz 22 leírja azt, ahogyan az áldozatokat megszentségtelenítik a papok (1-9), a nem papok (10-16), a hiányosság (17-24), az erő (18-19, 29), a hitetlenek (25), az állatok elleni erőszak (26-28) és az engedetlenség (29-30). Ez a leírás kiemeli Isten szentségét, Aki kiszabadítja Izraelt a rabszolgaságból azért, hogy szentté tegye őket (31-33).  

Ezért Isten ismételten felszólította Izraelt „Legyetek szentek, mert én szent vagyok!” (3Móz 11:44, 45; 19:2; 20:7, 26; 21:8). Ez azt mutatja, hogy a szentség mércéje olyan magas, mint Isten, és azt is, hogy Isten az egyedüli forrása a szentségnek. Még bűntelen angyalok és emberek is kiestek abból a szentségből, amelyre Isten teremtette őket – nem mintha bármilyen tökéletlenség lenne Isten teremtésében, hanem azért, mert visszautasították Istent.

Isten ismét megszólít bennünket Péter által: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok” (1Pt 1:16). Erre a felhívásra úgy válaszolhatunk, hogy elfogadjuk Isten szentségért Jézus Krisztus által. Ahogy Péter írja: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Pt 2:4-5).

Ily módon férfiak és nők „királyi papsággá” és „szent nemzetté válnak” (1Pt 2:9).

Martin Hanna

    

182. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  6. fejezetéhez (január 27 – február 2.).

A Szentlélek kiáradása után a tanítványok rájöttek, hogy magukban ők gyengék és méltatlanok arra, hogy elvégezzék azt a nagy munkát, amit Jézus rájuk bízott, hogy megtegyenek. Tudták, hogy csak lelkiismeretes ima által tudnak kapcsolódni az erő forrásához. Így aztán buzgón imádkoztak.

Érzem-e én is ugyanígy, milyen nagy szükség van a lelkiismeretes imára? Rájöttem-e, hogy Isten nélkül és az Ő ereje nélkül minden egyes napon eredménytelen tanítvány voltam? Hány reggelen fordul elő, hogy a csendes órámon csak átfutok egy halovány, jelképes imával, miközben Isten ki akarja árasztani Szentlelkét ugyanazzal a hatalommal, amivel kiárasztotta a tanítványokra, akik Jézus nevében betegeket gyógyítottak, erőteljes beszédeket tartottak, bűnbánatra hívtak másokat? Olyan ellenségünk van, aki ismeri az ima erejét, és bármit megtesz, hogy távol tartson minket tőle. A történelem során még sosem volt annyi tényező, ami eltéríthet minket az imától, mint most.

Uram, kérlek, bocsásd meg, hogy keveset imádkozom! Segíts, hogy semmi se tartson távol attól, hogy hozzád kapcsolódjak nap mint nap, óráról órára, percről percre. Segíts, hogy mindenben, amit teszek vagy mondok, csak Jézust lássam.

Annemarie Freeman

imakoordinátor

Georgia-Cumberland Academy Gyülekezet USA

Fordította: Gősi Csaba