Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 10. fejezet 1313. nap
Mialatt István szemben állott bíráival, hogy magát a
káromlás vádja alól tisztázza, szent fény sugárzott arcáról és "a
tanácsban ülők mindnyájan olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak
orcáját." Sokan remegtek, mikor ezt a fényt látták és elfödték arcukat; de
a főemberek kemény hitetlensége és előítélete megingathatatlan maradt.
Mikor Istvánt az ellene felhozott vádak felől kihallgatták,
védekezését tiszta, átható hangon kezdte, mely az egész teremben hallható volt.
Szavai lenyűgözték az egész tömeget, mikor Isten kiválasztott népének
történetét vázolta. Meglátszott alapos tudása a zsidó szertartások és azok
lelki jelentőségéről, ahogy az Krisztusban megnyilvánult. Idézte Mózes szavait,
melyek a Messiást megjövendölték: "Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti
Istenetek a ti atyafiaitok közül, mint engem; azt hallgassátok." Hitet
tett Isten iránti és a zsidó hit iránti hűségéről, de egyszersmind kimutatta,
hogy az a törvény, amelyre üdvösségüket feltették, nem tudta megóvni Izráelt a
bálványimádástól. Jézus Krisztust az egész zsidó történelemmel összefonta és
utalt a Salamon által végzett templomépítésre és szavaira, valamint Ésaiás
próféta szavaira: "Ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban
lakik." "A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak
zsámolya; micsoda házat építhettek nekem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én
nyugodalmamnak helye? Nem az én kezem csinálta-é mindezeket"?
Midőn István ehhez a ponthoz ért, a nép felháborodott.
Mikor Krisztust a próféciákkal összefüggésbe hozta és ekképpen szólt a
templomról, a főpap megszaggatta ruháját. István annak jelét látta ebben, hogy
hangját csakhamar örökre elnémítják. Látta, hogy szavai milyen ellenállást
váltottak ki és tudta, hogy utolsó bizonyságtételét mondotta el. Noha
prédikációjának csak közepén tartott, mégis azonnal befejezte. Hirtelen
megszakította a történelmi áttekintés fonalát, felháborodott bíráihoz fordult
és felkiáltott: "Keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti
mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztetek, mint atyáitok, ti azonképpen. A
próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, akik eleve
hirdették amaz Igaznak eljövetelét; kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek.
Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek és nem tartottátok meg."
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a
fejezetben a zsidóság életének két jelentős szempontja tárul elénk – a páska
ünnepe és a felhőoszlop nappali valamint a tűzoszlop éjjeli megjelenése.
Mindkettő Isten csodálatos kegyelméről tanúskodik. A felhő- és a tűzoszlop azt
az isteni vezetést testesítik meg, ami után mindannyian vágyódunk. Ez a vezetés
minden izraelita számára látható volt.
A
zsidóság életének leginkább szembeötlő eleme mégis a páska. A páskának mind a
zsidó, mind a keresztény gyakorlatban nagy a jelentősége, és igen fontos a
szerepe. A keresztények számára a páska Krisztus halálának szimbóluma.
Isten egy
olyan népet hozott létre, amely etnikailag és kulturálisan is elkülönült a
többiektől. Ennek következtében a zsidóság körében különösen fontos volt a
családi háttér. Viszont Isten szándéka, hogy elkülönített és szent nép legyenek,
nem jelentette azt, hogy kívülállók nem csatlakozhattak Izraelhez. Mózes
negyedik könyve egyértelművé teszi, hogy a nem-zsidók is nyugodtan
ünnepelhettek a páskát, amennyiben hajlandóak voltak erre, és úgy is végezték a
szertartást, ahogyan azt az imádat szabályai előírták. Izraelnek nem egy faji
előítéletekkel és büszkeséggel teli, elkülönített néppé kellett lennie.
A modern
emberek gyakran úgy érzik, hogy Izrael puszta létezése is azt bizonyítja,
mennyire személyválogató az Isten. Mi azonban hálásak lehetünk, mert Isten
mindenkit elfogad, aki hozzá jön, etnikai hovatartozásától és családi
hátterétől függetlenül. Ezért legyen dicsőség az Úr nevének!
Mark Sheffield
184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 9-10. fejezeteihez (február 10-16.).
A tanúkat felbérelték.
A tanúvallomások
hamisak voltak.
A tárgyalás pedig
igazságtalan volt.
István ott állt, az
emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A
védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István
egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit
sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus
jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja
felől állani.”
Egy igazságtalan
tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus
megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran
vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István
története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit,
ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el
leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben
emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek
minket.
Mielőtt István elaludt,
megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz.
Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!
Thomas Rasmussen
MDiv hallgató
Hetednapi Adventista
Teológia, Andrews Egyetem
Lelkész, Dán Unió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés