Higgyetek az Ő prófétáinak - február 16 - SZOMBAT - 4 Mózes 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 10. fejezet 1314. nap

A papok és főemberek ezekre a szavakra feldühödtek. Szinte önkívületi állapotban - inkább vadállathoz, mint emberi lényhez hasonlóan - fogcsikorgatva vetették magukat Istvánra. A körülötte tolongó kegyetlen arcokról a fogoly leolvasta sorsát, mindazáltal nem reszketett. A halálfélelem teljesen eltűnt lelkéből. A dühöngő papok és a lázongó csőcselék nem félemlítették meg. Az előtte zajgó jelenet eltűnt szemei elől. A mennyei kapuk tárultak fel előtte; tekintete áthatolt rajtuk. Megpillantotta Isten dicsőséges trónját; látta Krisztust, mintha éppen trónjáról állott volna fel, hogy segítségére jöjjön szolgájának. István ujjongva kiáltott fel: "Ímé látom az egeket megnyílni és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állam."

Annak a dicsőségnek szemléltetése, amelyet látott, sokkal több volt, mint amennyit üldözői elviselhettek. Hogy szavait ne hallhassák, fülüket bedugták, hangos kiáltással rárohantak "és kiűzték a városon kívül". "Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék!"

István fölött nem hoztak törvényes ítéletet, mert a zsidók sok pénzzel megvesztegették a római hatóságokat, hogy az ügyet ne bolygassa és ne vizsgálja ki.

István vértanúhalála az összes szemtanúra nagy hatást tett. Sokan visszaemlékeztek az arcáról sugárzó mennyei fényre, szavaira, melyek szívüket érintették és bizonyságot tettek az általa hirdetett igazságról. Halála nagy vesztesége volt a gyülekezetnek, de Saul megtérését eredményezte, aki nem tudta többé kitörölni emlékezetéből a vértanú hitét, kitartását és azt a dicsőséget, melyet arca visszatükrözött.

István kihallgatásánál és kivégzésénél Sault őrületszerű buzgalom fogta el. Később bosszankodott saját titkos meggyőződésén, hogy Isten éppen akkor dicsőítette meg Istvánt, amikor az emberek meggyalázták. Folytatta István gyülekezetének üldözését, kinyomozta tagjait mindenfelé, elfogta őket házaikban és kiszolgáltatta a papoknak és főembereknek, hogy börtönbe vessék és halálra ítéljék. Az a szenvedélyes buzgalom, amelyet az üldözések alatt kifejtett, megrémítette a jeruzsálemi keresztényeket. A római hatóság nem mutatott különösebb erélyt, hogy ezen kegyetlenkedéseket megakadályozza; titokban segített a zsidóknak, hogy ezáltal kiengesztelje őket és kegyeiket biztosítsa.

István halálakor vállalt szerepe miatt Sault a Magas Tanács tagjává választották. Ideig- óráig hatalmas eszköz volt Sátán kezeiben, hogy általa lázadó terveit véghezvigye Isten Fia ellen. Ezt az irgalmatlan üldözőt azonban Isten csakhamar felhasználta annak a gyülekezetnek építésére, amelyet most pusztítani igyekezett. Az, aki még Sátánnál is hatalmasabb, választotta ki Sault, hogy betöltse a vértanúhalált szenvedett István helyét; hogy prédikálja Krisztust, szenvedjen az Ő nevéért, és terjessze mindenfelé az Ő vére által szerzett üdvösség üzenetét.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+10&version=NT-HU

Mózes negyedik könyvének 10. fejezetében elkezdődik a nagy várakozásokkal megelőzött esemény: a több mint egymillió ember vándorlása az ígéret földjére. Isten egyik utolsó parancsa az esemény előtt a két ezüstharsona elkészítésére vonatkozik. A mai kommunikációs technológiánk egy kicsit érzéketlenné tesz minket a harsonaszó hatására. A harsonák óriási érzelmi löketet jelentenek, és a hadviselés szerves részei. Alig több mint száz évvel ezelőtt a hadseregek még a harsona szavára vonultak csatába. A katonai zenekarok pedig még ma is igen fontos szerepet játszanak harci szellem fenntartásában.

Most, hogy minden terv a helyére került és minden szív fellelkesült, a felhő elindul és Izrael gyermekei követik. Ez bizonyára az egész történelem egyik legnagyszerűbb látványa volt. Csak kevesen láttak ennyi embert egyszerre mozgásban. Isten ládája és az Ő személyes jelenléte mutatták az utat. Hogy is győzhetnék le Izraelt? Mózes szavai, ahogy a ládát nézi, bizalmáról árulkodnak, amelyet nem emberekbe vagy anyagi dolgokba vetett, hanem az Úrba. Ő az, aki megvívta a harcaikat.

A mi nézőpontunkból, annyi évszázaddal későbbről szemlélve, még a bukás gondolata is lehetetlennek tűnik. Sajnos azonban a vágyott siker nem következik be. E szörnyű történetet ismerhetjük meg a következőkben.

Mark Sheffield   

184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  9-10. fejezeteihez (február 10-16.).

A tanúkat felbérelték.

A tanúvallomások hamisak voltak.

A tárgyalás pedig igazságtalan volt.

István ott állt, az emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.”

Egy igazságtalan tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit, ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek minket.

Mielőtt István elaludt, megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz. Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!

Thomas Rasmussen

MDiv hallgató

Hetednapi Adventista Teológia, Andrews Egyetem

Lelkész, Dán Unió

Fordította: Gősi Csaba