Higgyetek az Ő prófétáinak - február 6 - SZERDA - 3 Mózes 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 8. fejezet 1304. nap

8. A Magas Tanács előtt

A kínos és szégyenteljes keresztfa hozott üdvösséget és reménységet a világnak. A tanítványok, ezek az egyszerű férfiak, minden vagyon és vértezet nélkül indultak az evangélium terjesztésére. Krisztus erejében hirdették a jászolról és a keresztről szóló csodálatos történetet és győztek le minden ellenállást. Világi kitüntetés vagy elismerés nélkül is igazi hősök voltak. A hitnek hősei. Ajkaikról isteni beszéd áradt szerte, mely megrendítette a világot.

Jeruzsálem volt az a város, ahol legnagyobb volt az előítélet és a legzavarosabb fogalmak uralkodtak Jézus felől, akit ott bűnösként megfeszítettek. A tanítványok rettenthetetlen bátorsággal hirdették tovább az élet Igéjét, amennyiben feltárták a zsidók előtt Krisztus misszióját, munkálkodását, keresztre feszítését, feltámadását és mennybemenetelét. A papok és főemberek ámulva hallgatták az apostolok világos és bátor tanúbizonyság-tételét. Valóban, az Üdvözítő ereje szállott a tanítványokra és működésüket jelek és csodák kísérték, úgyhogy a hívők száma napról napra növekedett. Az utakra, amelyeken az apostolok végighaladtak, a nép "kihozó a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük." Idehozták a tisztátalan lelkek által meggyötörteket is. A tömeg köréjük sereglett és a meggyógyultak fennhangon dicsérték Istent és magasztalták a Megváltó nevét.

A papok és főemberek látták, hogy Krisztust jobban dicsőítik, mint őket. A sadduceusok, akik tagadták a halottak feltámadását, amikor hallották az apostolok kijelentéseit, hogy Krisztus feltámadt, nagyon felháborodtak. Rájöttek, hogy így tanaikat elvetik majd és a sadduceusok egész felekezete megszűnik, ha megengedik az apostoloknak, hogy a feltámadt Krisztust hirdessék és nevében csodákat tegyenek. A farizeusokat viszont bosszantotta, amikor látták, hogy a tanítványok tanai azt célozzák, hogy a zsidó ceremóniákat aláássák és fölöslegessé tegyék az áldozati szertartásokat.

Minden eddigi fáradozásuk, mely az új tan hirdetésének elnyomására irányult, hiábavalónak bizonyult; most ellenben a farizeusok és sadduceusok arra a közös elhatározásra jutottak, hogy a tanítványok működését beszüntetik. Ugyanis ezek világosan bebizonyítják, hogy nekik részük volt Krisztus keresztre feszítésében. A papok tehát gyűlölettől űzve, elfogatták Pétert és Jakabot, és közönséges tömlöcbe vettették őket.

A zsidó nép vezetői nyíltan ellenszegültek annak, hogy Isten, kiválasztott népe által valósítsa meg szándékát. Akiket Isten az igazság őrzőiül hívott el, hűtleneknek bizonyultak; ezért Isten másokra bízta akaratának véghezvitelét. Vakságukban ezek a vezetők - felháborodásukat jogosnak tartván teljes dühhel jártak el azok ellen, akik az általuk képviselt igazságokat elvetették. Még a lehetőségét is tagadták annak, hogy ők rosszul értenék az Igét, vagy rosszul magyaráznák és alkalmaznák az Írásokat. Úgy viselkedtek, mint akik teljesen elvesztették józanságukat. Hangoztatták: "Milyen jogon vallanak ezek a halászokból lett egyszerű tanítók olyan nézeteket, melyek teljesen ellentmondanak a mi tanainknak?" Mivel pedig elhatározták, hogy az ilyen eszmék hirdetését megszüntetik, azok képviselőit elfogatták.

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=LEV+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=LEV+27&version=NT-HU

A szentség törvénykönyvét, amely sorra veszi mindazokat a dolgokat, amiket Isten elvár az övéitől, a Mózes harmadik könyvének 26. fejezete, mint egy összefoglalás, zárja. Mózes harmadik könyvének utolsó, 27. fejezete az Úrnak tett fogadásokkal foglalkozik. A fogadalmak az Úrnak tett ígéretek voltak valamely szolgálat megtételére, ajándék adására, ill. áldozat bemutatására. Az Úrnak tett fogadások teljességgel önkéntesek voltak, de előfordult, hogy valaki nem tudta teljesíteni, ilyenkor Isten, kegyelme által, felajánlott egy lehetőséget, hogy az illető kiválthassa a maga vállalta, de nem teljesített kötelezettséget. Ez a fogadalom anyagi ellenértékének megállapításával történt meg. Ha a fogadalmat nem lehetett teljesíteni, akkor annak anyagi ellenértékét kellett közvetlenül Isten tárházába befizetni. Ezt az összeget nem lehetett tizeddel, vagy egyéb rendszeres, az Úrnak felajánlott adománnyal, ill. áldozattal kiegyenlíteni.

Az Úrnak tett önkéntes fogadalmaink, vagy ígéreteink komoly kötelezettségek, amelyeket teljesíteni kell. Ezeknek mindig Isten iránti szeretetből és a szív túláradó hálájából kell fakadniuk. Nem szabad elhamarkodottan fogadást tennünk, hanem mindig át kell gondolnunk, hogy megvalósíthatóak-e. Az Úrnak tett fogadásainknak mindig abból a vágyunkból kell táplálkoznia, hogy valami különlegeset tegyünk Istenért, nem pedig csak valami olyasmit – a lehető legkisebbet – amit még éppen nem tartunk túl kicsinek és jelentéktelennek, hogy felajánljuk.

Dean Davis

    

183. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  7-8. fejezeteihez (február 3-9.).

A korai egyház történetét olyan egyszerű és inspiráló témák szövik keresztül, amelyek a ma embere számára szólnak. Az új követői tanulmányozták Jézus szerető áldozatot jelentő életét, és ezáltal megtanultak szeretni, kedvesnek és nagylelkűnek lenni, megosztani az ételüket, otthonaikat és pénzüket azokkal, akiknek szükségük van rá. Szerettek, mert Ő előbb szerette őket (1János 4:19).

Minél inkább megtapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, annál inkább szeretjük egymást, észrevesszük a szükségleteket magunk körül, és továbbadjuk Isten szeretetét nemeslelkű jócselekedetek által. Ez a nemeslelkű szeretet az Istennel való kapcsolatunkból áramlik a szívünkbe. Minél többet tapasztalunk az Ő szeretetéből, annál jobban bízhatunk benne és szerethetünk másokat, illetve lehetünk velük nagylelkűek, hiszen tudjuk, hogy Ő szeretetteljesen gondoskodik a mi szükségleteinkről is. 

Anániás és Szafira sajnálatos módon nem tudott bízni abban, hogy Isten nagylelkűen gondoskodik róluk, ha ők is nagylelkűen gondoskodnak másokról, és ennek tragikus következményei lettek.

Ezzel szemben Péter és János teljes mértékben bízott Istenben és engedelmeskedtek neki. Azzal töltötték az idejüket, hogy gyógyítottak, prédikáltak, bőkezűen szórták maguk körül Isten szeretetét, annak ellenére, hogy komoly fenyegetéseket kaptak és ellenállásba ütköztek. Még a börtönben is tovább imádkoztak, bíztak Istenben, és dicsőítették Őt. Ő pedig megjutalmazta a szeretetüket, bizalmukat, engedelmességüket, és angyalt küldött, hogy kiszabadítsa őket.

Az Isten szerető védelmével kapcsolatos tapasztalatuk pedig megerősítette a hitüket Ő benne, és engedelmesen visszatértek a szolgálatukhoz. Még bizonyosabbak lettek az Ő szeretetében, és Isten felhatalmazásában, ezt a szeretetet megosszák másokkal.

Karen Holford

Családi Szolgálatok Osztályának vezetője

Transz-Európai Divízió

Fordította: Gősi Csaba