Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 7. fejezet 1303. nap
Isten azt óhajtja, hogy tanuljunk abból a súlyos
büntetésből, mely ezeket a hitszegőket sújtotta. Lássuk meg, hogy mennyire
megveti és gyűlöli a képmutatást vagy a csalást. Anániás és Safira a
Szentléleknek hazudtak, amikor azt mondták, hogy az egész összeget odaadták;
ezáltal elveszítették mind a földi, mind az eljövendő életet. Az az Isten ítél
ma is minden hazugság felett, aki őket megbüntette. A hazudozás szörnyűség
Előtte. Kijelentette, hogy a szent városba "nem megy be semmi tisztátalan,
sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik." (Jel. 21, 27.) Vegyük
nagyon komolyan az igazmondást. Váljon az igazmondás második természetünkké! Az
igazsággal játszani és önző terveink kedvéért alakoskodni, a hit hajótörését
jelenti.
"Álljatok hát elő, körülövezvén derekaitokat... az
igazságnak mellvasába." (Ef. 6, 14.) Aki hazugságot szól, olcsó áron
eladja a lelkét. Hazugságai szükség esetén látszólag jó szolgálatokat tesznek.
Azt hiszi, hogy üzleti előnyökhöz juthat, melyeket becsületes úton nem tudna
elérni, végül azonban oda jut, hogy többé senkiben sem bízhat meg. Mivel maga
hazug, mások szavában sem hisz többé.
Anániás és Safira esetében a csalás bűnét gyorsan követte a
megtorlás. A gyülekezet későbbi történelmében ugyanez a bűn gyakran
megismétlődött, sőt még a mi időnkben is sokszor előfordul. Ha nem is követi
azonnal Isten haragjának megnyilvánulása, azonban szemei előtt ez a bűn most
sem kevésbé gyűlöletes, mint volt az apostolok idejében. Az intés nekünk szól.
Isten nyilvánosan megmutatta gyűlöletét e bűnnel szemben. A képmutatás és
kapzsiság valamennyi híve biztos lehet abban, hogy eljárásával saját lelkét
károsítja meg.
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 26
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten
megváltási terve szövetséges formában adatott, amelyben Isten mindent
részletesen kidolgozott. Ebben a szövetségben Isten újra és újra elmondja, hogy
„a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek”. Ez azonban mindig az
ember válaszától függ. Ha valaki elfogadta a szövetséget és Istent választotta
Urának, Isten válaszul kiárasztotta szövetségi áldásait. Azonban ha valaki nem
fogadta el a szövetséget, akkor a szövetség átkai nehezedtek rá.
Mivel
Isten irgalmas és kegyelmes, az átkokat nem megtorló, hanem helyreállító
jellegűre tervezte, arra ösztönözve gyermekeit, hogy ébredjenek rá és lássák
meg, hogy milyen nagy szükségük van az Úrra. Habár Isten mindig a lehető
leggyengédebb, az átkok időről időre egyre súlyosbodtak. Legvégül Izráel népe
száműzetésbe kényszerült, fogságba egy idegen országban, de amikor megbánták
bűneiket, Isten visszaadta népe szabadságát, és hazavezette őket.
Milyen
csodálatos, kegyelmes Istenünk van. Minden eszközt megmozgat, hogy megmentsen
bennünket. Elhalmoz mindenféle áldásokkal, és készségesen ad még többet is, ha
helyesen élünk áldásaival. Ha bűnbe esünk és elutasítjuk őt, de aztán megbánást
tanúsítunk, Ő mindig kegyelmesen visszafogad, és visszaadja áldásait.
Dean Davis
183. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 7-8. fejezeteihez (február 3-9.).
A korai egyház
történetét olyan egyszerű és inspiráló témák szövik keresztül, amelyek a ma
embere számára szólnak. Az új követői tanulmányozták Jézus szerető áldozatot
jelentő életét, és ezáltal megtanultak szeretni, kedvesnek és nagylelkűnek
lenni, megosztani az ételüket, otthonaikat és pénzüket azokkal, akiknek
szükségük van rá. Szerettek, mert Ő előbb szerette őket (1János 4:19).
Minél inkább
megtapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, annál inkább szeretjük egymást,
észrevesszük a szükségleteket magunk körül, és továbbadjuk Isten szeretetét
nemeslelkű jócselekedetek által. Ez a nemeslelkű szeretet az Istennel való
kapcsolatunkból áramlik a szívünkbe. Minél többet tapasztalunk az Ő
szeretetéből, annál jobban bízhatunk benne és szerethetünk másokat, illetve
lehetünk velük nagylelkűek, hiszen tudjuk, hogy Ő szeretetteljesen gondoskodik
a mi szükségleteinkről is.
Anániás és Szafira
sajnálatos módon nem tudott bízni abban, hogy Isten nagylelkűen gondoskodik
róluk, ha ők is nagylelkűen gondoskodnak másokról, és ennek tragikus
következményei lettek.
Ezzel szemben Péter és
János teljes mértékben bízott Istenben és engedelmeskedtek neki. Azzal
töltötték az idejüket, hogy gyógyítottak, prédikáltak, bőkezűen szórták maguk
körül Isten szeretetét, annak ellenére, hogy komoly fenyegetéseket kaptak és
ellenállásba ütköztek. Még a börtönben is tovább imádkoztak, bíztak Istenben,
és dicsőítették Őt. Ő pedig megjutalmazta a szeretetüket, bizalmukat,
engedelmességüket, és angyalt küldött, hogy kiszabadítsa őket.
Az Isten szerető
védelmével kapcsolatos tapasztalatuk pedig megerősítette a hitüket Ő benne, és
engedelmesen visszatértek a szolgálatukhoz. Még bizonyosabbak lettek az Ő
szeretetében, és Isten felhatalmazásában, ezt a szeretetet megosszák másokkal.
Karen Holford
Családi Szolgálatok
Osztályának vezetője
Transz-Európai Divízió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés