Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 8. fejezet 1306. nap
A próféták és apostolok történelme az Isten iránti hűségnek
számos nemes példáját adja. Krisztus tanúi inkább börtönt és kínoztatást, sőt
még a halált is elszenvedték, hogysem Isten törvényét áthágják. Azonban Péter
és János itt vázolt magatartása olyan hősies, amelyhez hasonlót az egész
újtestamentomi korszak alig tud felmutatni. Amikor másodízben állottak bíráik
előtt, akik életükre törtek, szavuk és egész magatartásuk semmi félelmet vagy
határozatlanságot nem árult el. Amikor a főpap így szólt: "Nem megparancsoltuk-é
nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek
Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek
vérét" - Péter azt felelte: "Istennek kell inkább engedni, hogynem
embereknek". Miután mennyei angyal szabadította ki őket fogságukból, aki
megparancsolta nekik, hogy tanítsanak a templomban, engedelmeskedtek ezen
isteni felszólításból eredő parancsnak: folytatták a munkát bármi áron is.
Ekkor a jövendőmondás Lelke szállott a tanítványokra. A
vádlottakból vádlók lettek és a tanácsban ülőket megvádolták Krisztus
megölésével. "A mi atyáinknak Istene" - jelentette ki Péter -
"feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten
fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izárelnek bűnbánatot
és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől; és
a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik neki engednek."
Ez a beszéd a zsidókat nagyon felháborította és
elhatározták, hogy az igazságszolgáltatást saját kezükbe veszik. A foglyokat
minden további kihallgatás és a római hatóság megkérdezése nélkül megölik.
Krisztus halálában már úgyis bűnrészesek voltak, most pedig a tanítványok
vérével akarták kezüket beszennyezni.
A tanácsban azonban volt egy ember, aki a tanítványok
szavaiban felismerte Isten szavát. Ez a férfi Gamáliel volt, jó hírnevű, nagy
tudású és magas állású
farizeus. Világos értelmével felfogta, hogy az az erőszakos
lépés, amelyre a papok ragadtatják magukat, végzetes következményekkel járna.
Mielőtt az egybegyűltekhez szólt volna, kivezettette a foglyokat. Nagyon jól
tudta, hogy kikkel áll szemközt. Tisztában volt vele, hogy Krisztus gyilkosait semmi
sem tartóztathatja vissza szándékuk véghezvitelétől.
Azután nagyon megfontoltan és nyugodtan beszélni kezdett
hozzájuk: "Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben,
mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván,
hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő
megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé
lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet
maga után csábított; ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték,
szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és
hagyjatok békét nékik; mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé
lesz. Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten
ellen harcolóknak is találtassatok."
A papok felismerték e beszéd ésszerűségét és kénytelenek
voltak Gamáliel szavait elfogadni. Alig tudták azonban előítéletüket és
gyűlöletüket visszafojtani. Csak nagy vonakodás és tiltakozás között bocsátották
el a tanítványokat, miután megverették és megfenyegették őket és
megparancsolták nekik, hogy Jézus nevében ne prédikáljanak. "Ők
annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy
az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként
nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust."
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Úr már tudta Izrael harcosainak a számát. Izrael megszámlálása
a nép érdekét szolgálta, nem pusztán Isten kívánalma volt. Valójában az egész
szervezeti struktúrának, amit a Számok Könyvének (Mózes negyedik könyvének) 2.
fejezete leír, a nép volt a kedvezményezettje. Szükséges volt, hogy meglássák
Isten céljait, és megismerjék jellemét. A nép része volt az isteni tervnek. Istennek
nem volt szüksége 603 550 fegyverforgató férfira. Istennek nem állt érdekében,
hogy minél több embert állítsanak hadrendbe. Ha így lett volna, akkor nem
különítette volna el a lévitákat a nép többi részétől, hogy a szent sátorban
szolgáljanak.
Képzeld el hogy gyermekként, vagy idős férfiként élsz az akkori
Izraelben! Ahogy az Isten által megalkotott katonai menet rendjét figyeled, nem
csak azt láthatod, hogy milyen hatalmas az Úr serege, hanem hogy te, személy
szerint is, különleges feladatot kaptál a nép között. Gondolj a személyes
részvétel izgatottságára és érzésére. Habár nem lehetsz a katonák között, nem
lehetsz a 603 ezer 550 harcos egyike, mégis szívedben te is együtt haladsz Istennel.
Isten az, aki tudja, hogy hogyan kell győzni, és azt is, hogy hogyan adja meg
gyermekeinek a győzelem örömét. Hála Istennek a győzelmekért, amiket népe
egészével megoszt!
Mark
Sheffield
183. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 7-8. fejezeteihez (február 3-9.).
A korai egyház
történetét olyan egyszerű és inspiráló témák szövik keresztül, amelyek a ma
embere számára szólnak. Az új követői tanulmányozták Jézus szerető áldozatot jelentő
életét, és ezáltal megtanultak szeretni, kedvesnek és nagylelkűnek lenni,
megosztani az ételüket, otthonaikat és pénzüket azokkal, akiknek szükségük van
rá. Szerettek, mert Ő előbb szerette őket (1János 4:19).
Minél inkább
megtapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, annál inkább szeretjük egymást,
észrevesszük a szükségleteket magunk körül, és továbbadjuk Isten szeretetét
nemeslelkű jócselekedetek által. Ez a nemeslelkű szeretet az Istennel való
kapcsolatunkból áramlik a szívünkbe. Minél többet tapasztalunk az Ő
szeretetéből, annál jobban bízhatunk benne és szerethetünk másokat, illetve
lehetünk velük nagylelkűek, hiszen tudjuk, hogy Ő szeretetteljesen gondoskodik
a mi szükségleteinkről is.
Anániás és Szafira
sajnálatos módon nem tudott bízni abban, hogy Isten nagylelkűen gondoskodik
róluk, ha ők is nagylelkűen gondoskodnak másokról, és ennek tragikus
következményei lettek.
Ezzel szemben Péter és
János teljes mértékben bízott Istenben és engedelmeskedtek neki. Azzal
töltötték az idejüket, hogy gyógyítottak, prédikáltak, bőkezűen szórták maguk
körül Isten szeretetét, annak ellenére, hogy komoly fenyegetéseket kaptak és
ellenállásba ütköztek. Még a börtönben is tovább imádkoztak, bíztak Istenben,
és dicsőítették Őt. Ő pedig megjutalmazta a szeretetüket, bizalmukat,
engedelmességüket, és angyalt küldött, hogy kiszabadítsa őket.
Az Isten szerető
védelmével kapcsolatos tapasztalatuk pedig megerősítette a hitüket Ő benne, és
engedelmesen visszatértek a szolgálatukhoz. Még bizonyosabbak lettek az Ő
szeretetében, és Isten felhatalmazásában, ezt a szeretetet megosszák másokkal.
Karen Holford
Családi Szolgálatok
Osztályának vezetője
Transz-Európai Divízió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés