2019. február 14., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 14 - CSÜTÖRTÖK - 4 Mózes 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 10. fejezet 1312. nap

10. Az első keresztény vértanú

A hét diakónus között első volt István. Szentéletű és erős hitű férfiú. Noha zsidó születésű volt, mégis beszélte a görög nyelvet; jól ismerte a görögök szokásait és szertartásait. Fel is használta az alkalmat, hogy a zsinagógákban prédikálja az evangéliumot a görög zsidóknak. Krisztus ügyéért sokat fáradozott és hitét nagy bátorsággal hirdette. Tudós rabbik és törvénytudók nyilvános vitákba bocsátkoztak vele, abban a reményben, hogy könnyen legyőzhetik, "de nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szól vala." Nemcsak beszélt a Szent Lélek erejével, hanem látszott beszédén, hogy kutatta a jövendöléseket és járatos volt a törvény összes pontjaiban. Helyes módszerrel védelmezte azokat az igazságokat, amelyeket képviselt, és ellenfeleit legyőzte. Beteljesült rajta az ígéret: "Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre. Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem állhatnak mindazok, akik magokat ellenetekbe vetik." (Luk. 21, 14-15.)

Midőn a papok és főemberek érzékelték azt az erőt, mely István prédikációiból áradt, keserű gyűlölet ébredt fel bennük. Ahelyett, hogy előadott bizonyítékait elfogadták volna, elhatározták, hogy örökre elnémítják. Már több esetben megvesztegették a római hatóságot és azok szemet hunytak olyan esetek fölött, amikor saját kezükbe vették az igazságszolgáltatást és a foglyokat saját szokásaik szerint hallgatták ki, ítélték el és végezték ki. István ellenségei most is biztosra vették, hogy veszélytelenül járhatják ezt az utat. Eltökélték tervük keresztülvitelét és Istvánt megragadva, a Magas Tanács elé vitték.

Tudós zsidókat hívtak meg a közelfekvő helységekből, hogy a fogoly bizonyítékait megcáfolják. A tárzusi Saul is jelen volt. Vezető szerepet vitt az István elleni tárgyalásokon. Hatásos ékesszólással és a rabbik logikája szerinti beszéddel világította meg az esetet, hogy meggyőzze a népet István megtévesztő és veszedelmes tanai felől. Istvánban azonban emberére akadt. István teljesen megértette Istennek ama akaratát, hogy az evangéliumot a többi nép között is hirdetni kell.

Midőn a papok és főemberek látták, hogy nem tudnak István éleslátása, bölcsessége és megfontoltsága fölé kerekedni, elhatározták, hogy elrettentő példát szolgáltatnak. Így egyrészt kielégítik gyűlöletüket és bosszúvágyukat, másrészt pedig sikerül másokat is megfélemlíteni, nehogy István tanait kövessék. Hamis tanúkat béreltek fel, akik állították, hogy hallották, amint István káromolta a templomot és a törvényt. Így szóltak tehát: "Mert hallottuk, amint azt mondá: hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja és megváltoztatja a ceremóniákat, melyeket adott nékünk Mózes."

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az a folyamat, ahogyan Isten megszervezte Izrael népének életét, sokat elárul arról, miként viszonyul Urunk az imádathoz és a munkához. Mózes negyedik könyve csodálatos képet mutat be Istenről egy egészen szokatlan nézőpontból. Általában úgy gondolunk Istenre, mint Megváltónkra és Urunkra, és természetesen ez így is van rendjén, hiszen valóban Ő a mi Megváltónk és Urunk. Ám Izrael népe pusztai vándorlásának történetében úgy is megismerhetjük Őt, mint művészt, vezérigazgatót és a humán erőforrások miniszterét.

Ezek a szempontok még inkább segítenek abban, hogy nagyra értékeljük Őt. Isten tudja, miként adjon útmutatást az embernek egy bonyolult tervezésű kovácsoltvas lámpás elkészítéséhez, és ugyanígy a papokat is fel tudja készíteni a szent sátorban végzendő szolgálatra. Tudja, hogyan óvja meg őket dicsőséges, tűzben izzó jelenlététől, és miként késztessen munkára embereket anélkül, hogy agyonhajtaná őket. Semmi kétség afelől, hogy Isten a SZERETET!

Megdöbbentő az is, hogy az Úr olyan sok lévitát választott ki az aránylag kis sátor rendben tartására és mozgatására, ami alapjában véve egyszerű feladat volt. A léviták nem vették zokon a szolgálatot, mert nem volt okuk rá. Istennek még arra is gondja volt, hogy a munka teljes terhét ne tegye 50 évesnél idősebb emberek vállára. Miután ezt a kort elérték, már csak abban az esetben kellett segíteniük, ha arra képesek voltak. Isten valóban azt akarja, hogy igája gyönyörűséges legyen, terhe pedig könnyű.

Mark Sheffield    
184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  9-10. fejezeteihez (február 10-16.).

A tanúkat felbérelték.

A tanúvallomások hamisak voltak.

A tárgyalás pedig igazságtalan volt.

István ott állt, az emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.”

Egy igazságtalan tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit, ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek minket.

Mielőtt István elaludt, megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz. Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!

Thomas Rasmussen
MDiv hallgató
Hetednapi Adventista Teológia, Andrews Egyetem
Lelkész, Dán Unió
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése