Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 10. fejezet 1312. nap
10.
Az első keresztény vértanú
A hét diakónus között első volt István. Szentéletű és erős
hitű férfiú. Noha zsidó születésű volt, mégis beszélte a görög nyelvet; jól
ismerte a görögök szokásait és szertartásait. Fel is használta az alkalmat,
hogy a zsinagógákban prédikálja az evangéliumot a görög zsidóknak. Krisztus
ügyéért sokat fáradozott és hitét nagy bátorsággal hirdette. Tudós rabbik és
törvénytudók nyilvános vitákba bocsátkoztak vele, abban a reményben, hogy
könnyen legyőzhetik, "de nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek,
mely által szól vala." Nemcsak beszélt a Szent Lélek erejével, hanem
látszott beszédén, hogy kutatta a jövendöléseket és járatos volt a törvény
összes pontjaiban. Helyes módszerrel védelmezte azokat az igazságokat,
amelyeket képviselt, és ellenfeleit legyőzte. Beteljesült rajta az ígéret:
"Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy
mit feleljetek védelmetekre. Mert én adok nektek szájat és bölcsességet,
melynek ellene nem állhatnak mindazok, akik magokat ellenetekbe vetik." (Luk.
21, 14-15.)
Midőn a papok és főemberek érzékelték azt az erőt, mely
István prédikációiból áradt, keserű gyűlölet ébredt fel bennük. Ahelyett, hogy
előadott bizonyítékait elfogadták volna, elhatározták, hogy örökre elnémítják.
Már több esetben megvesztegették a római hatóságot és azok szemet hunytak olyan
esetek fölött, amikor saját kezükbe vették az igazságszolgáltatást és a
foglyokat saját szokásaik szerint hallgatták ki, ítélték el és végezték ki.
István ellenségei most is biztosra vették, hogy veszélytelenül járhatják ezt az
utat. Eltökélték tervük keresztülvitelét és Istvánt megragadva, a Magas Tanács
elé vitték.
Tudós zsidókat hívtak meg a közelfekvő helységekből, hogy a
fogoly bizonyítékait megcáfolják. A tárzusi Saul is jelen volt. Vezető szerepet
vitt az István elleni tárgyalásokon. Hatásos ékesszólással és a rabbik logikája
szerinti beszéddel világította meg az esetet, hogy meggyőzze a népet István
megtévesztő és veszedelmes tanai felől. Istvánban azonban emberére akadt.
István teljesen megértette Istennek ama akaratát, hogy az evangéliumot a többi
nép között is hirdetni kell.
Midőn a papok és főemberek látták, hogy nem tudnak István
éleslátása, bölcsessége és megfontoltsága fölé kerekedni, elhatározták, hogy
elrettentő példát szolgáltatnak. Így egyrészt kielégítik gyűlöletüket és
bosszúvágyukat, másrészt pedig sikerül másokat is megfélemlíteni, nehogy István
tanait kövessék. Hamis tanúkat béreltek fel, akik állították, hogy hallották,
amint István káromolta a templomot és a törvényt. Így szóltak tehát: "Mert hallottuk, amint azt mondá: hogy
az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja és megváltoztatja a ceremóniákat,
melyeket adott nékünk Mózes."
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az a folyamat, ahogyan Isten megszervezte
Izrael népének életét, sokat elárul arról, miként viszonyul Urunk az imádathoz
és a munkához. Mózes negyedik könyve csodálatos képet mutat be Istenről egy
egészen szokatlan nézőpontból. Általában úgy gondolunk Istenre, mint
Megváltónkra és Urunkra, és természetesen ez így is van rendjén, hiszen valóban
Ő a mi Megváltónk és Urunk. Ám Izrael népe pusztai vándorlásának történetében úgy
is megismerhetjük Őt, mint művészt, vezérigazgatót és a humán erőforrások miniszterét.
Ezek a szempontok még inkább segítenek abban,
hogy nagyra értékeljük Őt. Isten tudja, miként adjon útmutatást az embernek egy
bonyolult tervezésű kovácsoltvas lámpás elkészítéséhez, és ugyanígy a papokat
is fel tudja készíteni a szent sátorban végzendő szolgálatra. Tudja, hogyan
óvja meg őket dicsőséges, tűzben izzó jelenlététől, és miként késztessen
munkára embereket anélkül, hogy agyonhajtaná őket. Semmi kétség afelől, hogy
Isten a SZERETET!
Megdöbbentő az is, hogy az Úr olyan sok
lévitát választott ki az aránylag kis sátor rendben tartására és mozgatására,
ami alapjában véve egyszerű feladat volt. A léviták nem vették zokon a
szolgálatot, mert nem volt okuk rá. Istennek még arra is gondja volt, hogy a
munka teljes terhét ne tegye 50 évesnél idősebb emberek vállára. Miután ezt a
kort elérték, már csak abban az esetben kellett segíteniük, ha arra képesek
voltak. Isten valóban azt akarja, hogy igája gyönyörűséges legyen, terhe pedig
könnyű.
Mark Sheffield
184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 9-10. fejezeteihez (február 10-16.).
A tanúkat felbérelték.
A tanúvallomások
hamisak voltak.
A tárgyalás pedig
igazságtalan volt.
István ott állt, az
emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A
védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István
egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit
sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus
jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja
felől állani.”
Egy igazságtalan
tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus
megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran
vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István
története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit,
ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el
leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben
emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek
minket.
Mielőtt István elaludt,
megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz.
Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!
Thomas Rasmussen
MDiv hallgató
Hetednapi Adventista
Teológia, Andrews Egyetem
Lelkész, Dán Unió
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése