Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 9. fejezet 1310. nap
Amikor Mózes később a hetven vént kiválasztotta, hogy vele
a vezetés felelősségét megosszák, ebben nagyon gondosan járt el. Méltó
férfiakat választott, akik tiszta életűek voltak, egészséges ítélettel és
tapasztalattal bírtak. Midőn felavatta ezeket a véneket, felsorolta előttük
azokat a tulajdonságokat, melyek őket a gyülekezet bölcs vezetésére képesítik.
"Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő
atyafiaival és jövevényeivel egyben" - mondotta Mózes. "Ne legyetek
személyválogatók az ítéletben; kicsinyt úgy, mint nagyot, hallgassatok ki, ne
féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené." (5. Móz. 1, 16. 17.)
Dávid király, uralkodása végén, ünnepélyes felelősséget
hárított azokra, akik napjaiban Isten műveinek terheit hordozták. Az ősz király
Jeruzsálembe idézte "az Izráel összes fejedelmeit, a nemzetségek
fejedelmeit, a király szolgálatában levő csapatok elöljáróit, az ezredeseket, a
századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselőit, a maga
fiait is, udvari szolgáival, a harcosokat minden erős vitézeivel
egyetemben" és felszólító őket ünnepélyesen "az egész Izráelnek, az
Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi Istenünk hallására", hogy őrizzék és
keressék "az Úrnak a ti Isteneteknek minden parancsolatait." (1.
Krón. 28, 1. 8.)
Salamont, akit Isten kiválóan felelősségteljes vezető állás
betöltésére hívott el, Dávid külön is figyelmeztette e szavakkal: "Te
azért fiam Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes
szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát és minden emberi
gondolatot jól ért." (1. Krón. 28, 9. 10.)
Az életszentség ugyanazon elveit kell követniük a
vezetőknek az Újszövetség hívő gyülekezeteiben is, melyek irányították Isten
népének vezetőit Mózes és Dávid napjaiban. Az ügyek rendezésénél az összes
gyülekezetekben, valamint a megfelelő tisztviselők kinevezésénél mértékegységül
az apostolok az Ószövetségben megkövetelt magas erkölcsi színvonalat
alkalmazták. Az volt a mérvadó, hogy akit a gyülekezet felelősségteljes, vezető
állással megbíz, "feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos,
nem haragos, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; hanem vendégszerető, jónak
kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, magatürtőztető; aki a tudomány szerint való
igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és
meggyőzhesse az ellenkezőket." (Titus 1, 7-9.)
Az őskeresztyén gyülekezetekben fenntartott rend
képesítette őket, hogy fegyelmezetten és szilárdan, Isten fegyverzetével
felövezve haladjanak előre. A hívők csoportjai, noha nagy területeken voltak
szétszórva, valamennyien egy test tagjait képezték. Egy akarattal és
egyetértésben munkálkodtak. Ha valamelyik helyi gyülekezetben - mint később
Antiókhiában és egyebütt - nézeteltérések keletkeztek, ez nem okozott szakadást
közöttük, mert a legfőbb tanácstestület, mely a különböző helyi gyülekezetek
kiküldötteiből alakult, volt hivatva a viszályt elsimítani. E testület
felelősségteljes irányítása pedig az apostolok és vének feladata volt. Ily
módon sikerült szembeszállniuk Sátán mesterkedéseivel; a messze fekvő
gyülekezeteket megóvni és egységes eljárásukkal az ellenség terveit
meghiúsítani.
"Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a
békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében." (1. Kor. 16,
33. 34.) Azt kívánja, hogy mint akkor, úgy most is, a gyülekezeti ügyek
intézésénél rend és rendszer uralkodjék. Művét alaposan és pontosan kell
vezetni, hogy tetszésének pecsétjét rányomhassa. Keresztény kereszténnyel és
gyülekezet gyülekezettel kapcsolódjék. Az emberi eszköznek együtt kell működni
az istenivel. Minden erőt alá kell rendelni a Szentléleknek, de valamennyi
együttesen hirdesse a világnak Isten kegyelmi üzenetét.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Egyesült Államok történelmének
korai szakaszában a protestánsok egyszerű, díszítésmentes imaházakat építettek.
Falusi templomaikat az „Úr csűrjeinek” nevezték. Ez válasz volt arra a
gyakorlatra, hogy az óhazában óriási összegekért építettek lenyűgöző
katedrálisokat. Ezzel hangsúlyozni akarták azt, hogy az igazi istentisztelet
fókusza Isten kimondott szava, nem pedig az óriási épület.
Az Isten által elrendelt imádati
rendszer kiegyensúlyozott volt abból a szempontból is, hogy nem volt sem
túlzottan egyszerű, sem hivalkodó. Az áldozati rendszert is úgy tervezte meg a
jó Isten, hogy az semmiképp ne haladja meg az emberek egyéni adakozási
lehetőségeit. Mózes negyedik könyvének 7. fejezetében az ajándékok két
csoportjáról olvashatunk. Az első csoportban a lévitáknak szánt ajándékok szerepeltek,
akiknek az volt a feladata, hogy szállítsák a szent sátort annak minden
felszerelésével együtt. Ezeket az ajándékokat Izrael vezetői adták, és a nép
figyelte, amint átadják a lévitáknak a hat szekeret és tizenkét ökröt az Úr
szolgálatára.
Az ajándékok második részét egy
tizenkét napból álló időszakban szolgáltatták be, minden nap ugyanazt a
mennyiséget: egy tálat, egy medencét, egy csészét, egy borjút, két ökröt, és
így tovább. Az emberek szívét bizonyára nagyon mélyen érintette, amint
végignézték mindezt – felnőttek és gyermekek egyaránt. Az adakozás vonzó lett
számukra, és közben senki sem félt attól, hogy anyagi helyzete miatt
szégyellnie kell magát Isten előtt.
Az Úr valóban az Ő igazságuk
volt, miként a miénk is!
Mark Sheffield
184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 9-10. fejezeteihez (február 10-16.).
A tanúkat felbérelték.
A tanúvallomások
hamisak voltak.
A tárgyalás pedig
igazságtalan volt.
István ott állt, az
emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A
védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István
egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit
sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus
jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja
felől állani.”
Egy igazságtalan
tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus
megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran
vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István
története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit,
ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el
leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben
emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek
minket.
Mielőtt István elaludt,
megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz.
Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!
Thomas Rasmussen
MDiv hallgató
Hetednapi Adventista
Teológia, Andrews Egyetem
Lelkész, Dán Unió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés