Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 14. fejezet 1325. nap
14.
Igazságot szomjazó lélek
Tanítói működése közben Péter apostol meglátogatta a
Liddában lakó hívőket is. Itt meggyógyította Éneást, akit a köszvény nyolc év
óta ágyhoz kötött. "Jézus Krisztus meggyógyít téged" - mondá neki az
apostol. - "Kelj föl, vesd meg magad az ágyadat". "És azonnal
felkele és láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik
megtérének az Úrhoz."
Joppéban, közel Liddához, lakott egy asszony, név szerint
Tábitha ("Dorkás, vagy Zerge"), akit jócselekedetei miatt igen szerettek.
Méltó tanítványa volt Jézusnak és idejét azzal töltötte, hogy jótékonykodott
mindenfelé. Tudta, kinek van szüksége meleg ruhára, ki szorult pártfogásra és
őszintén szolgálta a szegényeket és elnyomottakat. Ügyes keze gyorsabban járt,
mint a nyelve.
"Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén,
meghala." A joppéi gyülekezet mélyen fájlalta elvesztését, és amikor
hallották a hívők, hogy Péter Liddában tartózkodik, követeket küldtek éne,
"kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Felkelvén azért Péter,
elméne azokkal. Mihelyt odaére, felvezeték őt a felházba; és elébe állának néki
az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket,
melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt." Tekintettel arra a sok
segítségre, amelyet nyújtott, nem csodálkozhatunk, hogy jajveszékeltek és forró
könnyekkel illették kihűlt tetemét.
Az apostol szívét részvét hatotta át, amikor nagy bánatukat
látta. Felszólította a síró asszonyokat, hagyják el a szobát; ő maga
letérdelve, buzgó imában fordult Istenhez, hogy adja vissza Tábitha életét és
egészségét. Azután a holttesthez fordulva mondá: "Tábitha, kelj fel!"
"Az pedig felnyitó szemeit; és meglátván Pétert, felüle." Tábitha
nagy szolgálatokat tett a gyülekezetnek és Isten jónak látta, hogy őt
visszahozza az ellenség országából, azért, hogy ügyességével és akaraterejével
továbbra is mások áldására szolgáljon és hogy Krisztus ügye megerősödjön,
hatalmának ezen megnyilatkozása által is.
Mialatt Péter még Joppéban tartózkodott, Isten elhívta, hogy
elvigye az evangéliumot Kornéliusnak, Czézáreába.
Kornélius római százados, jómódú és előkelő származású
férfi volt, aki bizalmi és tiszteletbeli állást töltött be. Születésére,
nevelésére és képzettségére nézve pogány ember; a zsidókkal való összeköttetése
által azonban ismeretet nyert Istenről és őszinte szívvel szolgált neki;
ugyanis hite őszinteségét a szegények iránti részvétével mutatta ki.
Nagylelkűségét mindenütt ismerték és igazságos élete folytán mind a zsidóknál,
mind a pogányoknál jó hírnévnek örvendett. Befolyása mindenkire áldásos volt,
akivel csak érintkezett. A Szentírás úgy ír róla, mint aki "jámbor és istenfélő
egész házanépével egyben, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek és szüntelen
könyörög vala Istennek." Mivel Kornélius hitt Istenben, mint a menny és
föld Teremtőjében, tisztelte Őt; elismerte felsőbbségét és kikérte tanácsát
életének minden ügyében. Családi életében éppúgy, mint hivatalos
kötelességeiben, hú volt Hozzá. Otthona Istennek oltára volt; terveit nem merte
Isten segítsége nélkül megvalósítani, sem felelősséget nem vállalt az Ő tudta
nélkül.
Noha Kornélius hitt a próféciákban és várta a Messiás
jövetelét, mégsem tudott semmit az evangéliumról, ahogyan az Krisztus életében
és halálában megnyilatkozott. Nem volt tagja a zsidó hitközségnek és a rabbik
bizonyára pogánynak és tisztátalannak tartották volna. De ugyanaz a szent
Vigyázó, aki Ábrahámról mondta: "Ismerem őt" (1. Móz. 18, 19.) -
ismerte Kornéliust is és közvetlenül a mennyből üzenetet küldött neki.
Mialatt imádkozott, megjelent neki az Úr angyala. Mikor a
százados hallotta, hogy nevén szólítják, ámbár megrémült, de felismerte, hogy a
hírnök Istentől jött és megkérdezte: "Mi az Uram?" Az angyal felelte:
"A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elé emlékezetnek okáért.
Most azért küldj Joppéba embereket és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik
Péternek; ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett
van."
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
Kádes-beli csodálatos gondviselés és azok után, hogy
legyőztek egy kisebb királyságot, amely megtámadta őket, Izrael népe nagyon
hamar újra panaszkodni kezdett Isten ellen, amikor Edóm megkerülése során nem
jutottak vízhez és élelemhez. Ezúttal Isten nem szüntette meg a problémát.
Ahelyett, hogy azonnal gondoskodott volna szükségleteikről, megmutatta nekik:
azáltal menekülhetnek meg, ha megváltására tekintenek. Ma ugyanez az üzenet:
Nézz Jézusra és élj!
Mi
a te válaszod az élet kihívásaira? Panaszkodsz azokra, akik segíteni próbálnak
neked? Panaszkodsz Istenre, amiért nem vezet téged? Vagy a válaszod az élet
kihívásaira olyan, mint a 46. Zsoltár 1-3 versei: „Isten a mi oltalmunk és
erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha
megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és
tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek” (új prot. ford.). Tudjuk, hogy Isten
vezetett minket a múltban; s bár néha nem értjük, hogy a jelen nehézségei miért
történnek, arra kérjük Őt, hogy vezessen bennünket győzelemre.
John Beckett
186. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 13-14. fejezeteihez (február 24 – MÁRCIUS 2.).
Milyen izgalmas is az,
hogy Isten minket választott, és nem az angyalokat, arra, hogy a jó hírt
megosszuk! Azonban hogy lehet, hogy a menny ennyire tökéletlen eszközt
használjon az elveszettek elérésére, missziójának betöltésére?
Péter és Pál a
legkiemelkedőbb példák arra, hogy az evangélium terjesztésére a lehető
legrosszabb eszközökből mi válhat. Pált leírása alapján türelmetlen
fanatikusnak ismerjük, aki gyűlölte Jézus követőit. Ám aztán a hite
megváltozott a meggyőző bizonyíték alapján, hiszen a Szentlélek irányítása
alatt volt képes látni. Saul nem az egyik vallásból tért meg egy másikba, hanem
egy kapcsolatból egy másikba. Egész életében az általa elért érdemektől
függött, most viszont Jézus igazsága mentette meg. Pál a próféciákból származó
érvelésével gyakorolt hatást hallgatóságára; a szolgálata nem szórakozást
nyújtó, fogyasztóbarát termék volt. A „bölcsekhez” és az „ostobákhoz” fordult
az evangélium esztelenségével.
Péter idegengyűlölő
volt, dühkezelési problémái voltak és a nyelve gyorsabban forgott az eszénél.
Mindazonáltal a Kornéliussal szerzett tapasztalata mutatja, hogy a Lélek hogyan
alakíthatja át és teheti alkalmassá azokat, akiket megszólít. Az előítélet
közös akadályt jelentett Isten ezen emberei számára, amellyel éveken át
küzdöttek. Végül azonban Péter és Pál is hatékonyan tudták az evangéliumot
megosztani a saját tálentumaik segítségével.
Vágyakozom a
tapasztalatra, a Galileai-tengeren, vagy a vadonban, távol a telefonomtól, hogy
imára és a Biblia mélyreható tanulmányozására összpontosíthassak. Azért
imádkozom, hogy hasznos edény lehessek, mint Péter vagy Pál, a Mester kezei
által átformálva.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés