Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 6. fejezet 1300. nap
Ezt az alapelvet igyekeztek az evangélium követői a
reformáció ideje alatt is fenntartani, amelyért a tanítványok oly bátran
síkraszálltak. Amikor megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többé Jézus
nevében, kijelentették:
"Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk
inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg." - Midőn a német fejedelmek
Speierben 1529-ben a birodalmi gyűlésen összegyűltek és előterjesztették a
császár rendeletét, mely korlátozta a vallásszabadságot és megtiltotta a
reformációs tanok hirdetését, úgy látszott, mintha a világ reményének meg
kellene semmisülnie. Vajon elfogadják-e a hercegek a rendeletet? Vajon a még
sötétségben élő nagy tömegek kimaradjanak-e az evangélium világosságából? A
világ számára óriási horderejű következmények forogtak kockán. A reformált
hitvallók követei összegyűltek és egységes elhatározásra jutottak: "Mi ezt
a határozatot elvetjük; a lelkiismeret dolgaiban nem a többség a döntő!"
Ennek az alapelvnek a megóvásáért napjainkban is állandóan
küzdenünk kell. Az igazság és vallásszabadság zászlaját, melyet az evangéliumi
közösség megalapítói és Isten tanúi a letűnt évszázadok alatt fennen
lobogtattak, ebben az utolsó küzdelemben Isten a mi kezünkre bízta. Ezért a
nagy adományért a felelősséget azoknak a vállára helyezte, akiket Igéjének
ismeretével áldott meg. Ezt az Igét a legnagyobb tekintélyként kell
elismernünk. Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot; az
iránta való engedelmesség, jogos határain belül, szent kötelességünk. Ha
követelményei azonban ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsaival, akkor
"inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mintsem embernek." Isten
szavát minden emberi törvényadás felett valónak kell elismernünk: "Így
szól az Úr" nem állhat mögötte annak, hogy: "Így szól a
gyülekezet" vagy: "Így szól a földi hatalom." Krisztus
koronájának a földi uralkodók ékes koronái fölött kell ragyognia.
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsőbbséggel
ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit beszélünk, vagy írunk, hogy
elkerüljünk mindent, ami azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk a
törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, ami
fölöslegesen elzárhatja előlünk az utat. Krisztus nevében járjunk és
képviseljük a reánk bízott igazságokat. Ha emberek megtiltanák ezen munkánkat,
mondjuk azt, amit az apostolok mondottak: "Vajon igaz dolog-é Isten előtt,
reátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg. Mert nem tehetjük,
hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az ünnepek a mezőgazdasági
naptárra épülnek, a hetes szám és a szombat köré szerveződnek. Az ünnepek
sorrendje így nézett ki: húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe, az első zsenge,
pünkösd, kürtzengés, Nagy engesztelési nap és a sátoros ünnep.
A húsvét és a
kovásztalan kenyér ünnepe az Egyiptomból való szabadulásnak emelt emléket,
annak, hogy az Úr elkerülte és megkímélte őket a keletlen tésztával együtt,
amit magukkal vittek. Az első zsenge és a pünkösd a tavaszi aratás kezdetének
és befejezésének az ünnepe volt. A kürtzengés a Nagy engesztelési napra
(ítélet) való felkészülést hirdette, a sátoros ünnep a sátrakban való
lakozásuknak állított emléket, amikor a pusztában vándoroltak, valamint Isten
gondoskodásának és annak, hogy az ítéletben felmentette őket. Minden ünnep
célja az volt, hogy hangsúlyozza Isten múltbeli gondviselését és szabadítását,
valamint szeretetét és gondoskodását a jelenben.
Ma is követnünk kell
Isten előírásait azáltal, hogy személyes időt és különleges napokat különítünk
el, hogy emlékezzünk arra, amit értünk tett és adjunk hálát Neki. És mivel Ő
szent, nekünk is növekednünk kell a szentségben. Mindezt csak úgy érhetjük el,
ha időt töltünk Urunkkal és szoros kapcsolatot ápolunk Vele.
Dean
Davis
182. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 6. fejezetéhez (január 27 – február 2.).
A Szentlélek kiáradása
után a tanítványok rájöttek, hogy magukban ők gyengék és méltatlanok arra, hogy
elvégezzék azt a nagy munkát, amit Jézus rájuk bízott, hogy megtegyenek.
Tudták, hogy csak lelkiismeretes ima által tudnak kapcsolódni az erő
forrásához. Így aztán buzgón imádkoztak.
Érzem-e én is ugyanígy,
milyen nagy szükség van a lelkiismeretes imára? Rájöttem-e, hogy Isten nélkül
és az Ő ereje nélkül minden egyes napon eredménytelen tanítvány voltam? Hány
reggelen fordul elő, hogy a csendes órámon csak átfutok egy halovány, jelképes
imával, miközben Isten ki akarja árasztani Szentlelkét ugyanazzal a hatalommal,
amivel kiárasztotta a tanítványokra, akik Jézus nevében betegeket gyógyítottak,
erőteljes beszédeket tartottak, bűnbánatra hívtak másokat? Olyan ellenségünk
van, aki ismeri az ima erejét, és bármit megtesz, hogy távol tartson minket
tőle. A történelem során még sosem volt annyi tényező, ami eltéríthet minket az
imától, mint most.
Uram, kérlek, bocsásd
meg, hogy keveset imádkozom! Segíts, hogy semmi se tartson távol attól, hogy
hozzád kapcsolódjak nap mint nap, óráról órára, percről percre. Segíts, hogy
mindenben, amit teszek vagy mondok, csak Jézust lássam.
Annemarie Freeman
imakoordinátor
Georgia-Cumberland
Academy Gyülekezet USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés