Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 11. fejezet 1316. nap
Midőn az üldözés folytán szétszóródtak, missziólelkülettől
áthatva jártak szerteszét. Felismerték küldetésük nagy felelősségét. Tudták,
hogy kezükben tartják az Élet Kenyerét az egész sóvárgó világ részére. Krisztus
szerelme arra késztette őket, hogy ezt a kenyeret mindazok számára megtörjék,
akik éhezték. Az Úr munkálkodott általuk. Ahova mentek, betegek gyógyultak meg,
miközben a szegényeknek az evangéliumot hirdették.
Fülöpöt, a hét diakónus egyikét, szintén elűzték
Jeruzsálemből. Ő pedig "bemenvén Satuária városába, prédikálja vala nékik
a Krisztust. A sokaság pedig egy szíwel-lélekkel figyelmeze vala azokra, amiket
Fülöp mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból,
kikben tisztátalan lelkek voltak, kimenének... sok gutaütött és sánta pedig
meggyógyula. És lőn nagy öröm abban a városban."
Krisztusnak a satuáriai asszonnyal a Jákob kútjánál
folytatott beszélgetése meghozta gyümölcsét. Miután az asszony Jézus szavait
hallotta, azonnal befutott a városba az emberekhez és így szólt hozzájuk:
"Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit
cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus"? Vele is mentek, hallották Jézus
beszédét és hittek Benne. És mivel többet akartak hallani tőle, kérlelték, hogy
maradjon náluk. Jézus náluk is maradt még két napig. "És sokkal többen
hiuének a maga beszédéért." (Ján. 4, 29. 41.)
Mikor tehát Jézus tanítványait elűzték Jeruzsálemből,
közölök néhányan Satuáriában találtak biztos menedéket. A satuáriaiak örömmel
fogadták az evangélium hírnökeit és a megtért zsidók bőségesen arathattak azok
között, akik egykor legelkeseredettebb ellenségeik voltak.
Fülöp különösen nagy eredményt ért el Satuáriában, úgy,
hogy ezen felbátorodva, segítségért küldött Jeruzsálembe. Most értették csak
meg teljesen az apostolok Krisztus szavainak jelentőségét: "...Lesztek
nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Satuáriában és a földnek
mind végső határáig." (Apcs. 1, 8.)
Fülöpöt, satuáriai tartózkodása alatt, mennyei küldött így
utasította: "Menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába
megy alá." "És felkelvén, elméne." A felhívásban nem
kételkedett, nem is habozott, mert megtanult Isten akaratának engedelmeskedni.
"És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának
hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött
imádkozni Jeruzsálembe. És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és
olvasá Ésaiás prófétát." Ez a szerecsenországbeli férfiú magas állást
töltött be és befolyása széles körű volt. Isten látta, hogyha megtér, másokhoz
is eljuttatja a világosságot és nagymértékben hozzájárul az evangélium
terjesztéséhez. Isten angyalai kísérték ezt a világosság után szomjazó férfit
és az Üdvözítő magához vonzotta őt. A Szentlélek szolgálata által az Úr
összehozta őt azzal az emberrel, aki ehhez a világossághoz elvezette.
Fülöp azt az utasítást kapta, hogy menjen oda a
komornyikhoz és magyarázza meg neki a próféciát, amelyet éppen olvas.
"Monda pedig a Lélek Fülöpnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a
szekérhez." Miután Fülöp a komornyikhoz ért, megkérdezte tőle: "Vajon
érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem
magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván üljön mellé." A szöveg,
melyet olvasott, Ésaiásnak Krisztusról szóló próféciája volt: "Mint juh
vitetik mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírója előtt néma, azonképpen nem
nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ó ítélete elvétetett, az ő
nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő
élete."
"Kiről mondja ezt a próféta"? - kérdezte a
komornyik. "Magáról-é, vagy másvalakiről?" Ekkor Fülöp feltárta
előtte az üdvterv nagy igazságát és "hirdeté neki" a felolvasott
szöveg alapján a "Jézusról szóló örömüzenetet".
A komornyik szíve mélyéig meghatva hallgatta az Írás
magyarázatát és miután a tanítvány befejezte, készséggel elfogadta a
hallottakat. Belátta, hogy a világban elfoglalt magas állását nem hozhatja fel
mentségül, hogy elutasítsa az evangéliumot.
"Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez, és
monda a komornyik: Ímhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig
monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem,
hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállító a szekeret; és leszállának
mindketten a vízbe. Filep és a komornyik; és megkeresztelte őt."
"Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke
elragadó Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő
útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban és széjjeljárva, hirdeté az
evangéliumot minden városnak, míglen Czezáreába juta."
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miriám elismert vezető volt
Izraelben. Arról volt ismert, hogy ő az a testvér, aki megvédte a gyermek
Mózest és ügyesen tárgyalt a gondozása érdekében, így biztosítva Izrael
szabadítójának jövőjét. Tehetséges költő és zenész, aki Izrael asszonyait az
éneklésben és táncban vezette a Vörös-tenger partján. A nép – Mózes és Áron
után – leginkább őt tüntette ki ragaszkodásával és szeretetével.
Mivel Áront és Miriámot arra
választotta ki Isten, hogy Mózes segítői legyenek, úgy gondolták, hogy egyenlők
a vezetésben. Jetró javaslatát a segítők körének kibővítésére szükségtelennek
tartották.
Miriámot és Áront elvakította az
irigység és ezt mondták: „Avagy csak
Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?” (4Móz
12:2). Mindemellett Miriám kifogásolta azt is, hogy Mózes Cippórát, a midiánita
asszonyt, Jetró lányát választotta feleségül és nem egy héber lányt, ami
szerinte sérti a családjukat. Áron, ahelyett hogy kiállt volna az igazság
mellett, és rámutatott volna Miriám viselkedésének bűnös voltára, egyetértett vele
és osztozott irigységében.
Az irigység az egyik legsátánibb
tulajdonság, ami az ember szívében létezhet. Ha Miriám és Áron magatartása
ellenőrizetlenül folytatódott volna tovább, nagyon rossz következménnyel járt
volna, de ehelyett Isten alázatra vezette őket, és ők megvallották bűnüket. Ez
egy figyelmeztetés volt Izrael számára, hogy tartsák ellenőrzésük alatt a
kibontakozó elégedetlenség és fegyelemsértés lelkületét.
Isten ítélete azonban kegyelemmel
párosult. Áron és Miriám bocsánatot nyertek, és noha Miriám leprás lett,
meggyógyult. A nép szomorkodott miatta, és várták visszatérését a táborba. Ez
kell, hogy legyen a mi magatartásunk is azokkal szemben, akik elestek.
Nancy
Costa
185. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 11-12. fejezeteihez (február 17-23.).
Tennivalók listája,
találkozó, időpontok és határidők. Ezek hajtanak minket, eredményessé tesznek,
és sikeressé – legyen szó akár munkáról, tanulásról, szolgálatról vagy
bármiről, amire az időnket szánjuk. Az irónia azonban ott rejlik, hogy ezek az
eszközök, amelyek segítenek mintegy alagútba nézve fókuszáltnak maradni,
lehetnek éppen azok, amelyek a legfontosabb találkozásoktól eltérítenek minket.
Ahelyett, hogy életünk teljesített listák gyűjteményének elbeszélése lenne,
Isten arra vágyik, hogy a mi menetrend szerint betervezett napjaink ellenére
megjelenhessen és ott lehessen.
Filep találkozása a
szerecsen férfival és Ananiás mennyben rendelt találkozója Saullal, a
keresztények első számú üldözőjével bemutatja, hogy milyen hatalmas átalakító
munkát is végez a Szentlélek az emberek életében. Ezek a csodák a múltban
történtek, azonban Isten újra meg újra létre akarja hozni ezeket a
tapasztalatokat!
Miután „az egész
világon férfiak és nők vágyakozva tekintenek a menny felé … világosság után
vágyakozva” és „állnak Isten országának küszöbén, s csak begyűjtésre várnak,”
nem kellene több mennyben rendelt találkozónak meglepetésszerűen megszakítania
menetrend szerint betervezett napjainkat? Isten folyamatosan vonzza magához a
szíveket és arra vágyik, hogy az egyházához kapcsolja az embereket. Nem kellene
különleges percekre számítanunk, ahol Isten minket használ arra, hogy valakit
hozzá vezessünk?
Ezen az új héten
imádkozz egy mennyben rendelt találkozásért, és számíts rá, hogy eljön. Ez fel
fogja forgatni tennivalóid listáját.
Tiffany A. Brown
lelkész
igazgató, REACH Városi
Evangelizációs Központ
Tacoma Park, Maryland
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés