Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - KEDD - 4 Mózes 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 13. fejezet 1324. nap

Későbbi tanítói működése alatt Pál tényleg sohasem tévesztette szem elől bölcsességének és erejének forrását. Halljuk csak, hogyan erősítette meg évek múlva is: "mert nékem az élet Krisztus". (Fil. 1, 21.) És ismételten: "Annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam, ...hogy a Krisztust megnyerjem és találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet." (Fil. 3, 8-10.)

Arábiából Pál "ismét visszajött Damaszkuszba" (Gal. 1, 17.) és "azonnal prédikáló az Úr Jézus nevét félelem nélkül". Bölcs bizonyítékaival képtelenek voltak szembeszállni és a "zsidók tanácsot tarfának, hogy őt megöljék". A város kapuit éjjel-nappal nagy gonddal őrizték, hogy a szökés minden lehetőségét meggátolják. Ez a kritikus helyzet a tanítványokat arra kényszerítette, hogy Istent komoly imában keressék, míg végül aztán "vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáfák alá, leeresztve egy kosárban". (Apcs. 9, 25.)

Midőn Pál Damaszkuszból elmenekült, Jeruzsálembe ment, miután már körülbelül három év telt el megtérése óta. Ezen látogatásának fő célja az volt, amint később elmondotta, "hogy Péten meglátogassa". (Gal. 1, 18.) Mikor a városba ért, ahol egykor mint Sault, az üldözőt igen jól ismerték, "próbált a tanítványokhoz csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány". Csak nehezen tudták elhinni, hogy ő, farizeus létére, aki annyira a betűhöz ragaszkodott és aki oly sokat fáradozott a gyülekezet pusztításán, őszinte követője lehetne Jézusnak. "Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nekik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében."

A tanítványok e szavak hallatára befogadták Pált, mint közéjük tanozót. Csakhamar elegendő bizonyítékát nyerték keresztényi tapasztalatai őszinteségének. A pogányok jövendő apostola tehát ott tartózkodott abban a városban, amelyben előbbi hitsorsosai közül olyan sokan laktak. Fonó vágyat érzett, hogy felvilágosítsa ezeket a zsidó vezetőket a Messiásra vonatkozó jövendölésekről, amelyek az Üdvözítő eljövetelével beteljesedtek. Egészen komolyan hitte, hogy Izráel e tanítói, akikkel egykor olyan jó barátságban volt, éppoly őszinték és becsületesek, mint amilyen ő volt. De sajnos, nagyon csalódott zsidó testvérei lelkületében. Abbeli reménységét, hogy gyors megtérésre bírja őket, csakhamar keserű csalódás váltotta fel. Noha "nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézus nevében" és "beszél, sőt vetekedik vala görög zsidókkal" - a zsidó gyülekezet élén álló vezetők nemcsak vonakodtak hitelt adni szavainak, hanem "igyekeznek vala őt megölni". Szomorúság töltötte be szívét. Mily szívesen feláldozta volna életét, ha így egyeseket elvezethetett volna az igazság ismeretére. Megszégyenülve gondolt személyes buzgóságára, melyet István üldözésében kifejtett. Aggodalomtól űzve azon iparkodott, hogy eltávolítsa róla a foltot, akit oly hamisan vádoltak. Igyekezett hatalmasan hirdetni azt az igazságot, amelyért István életét áldozta.

Midőn Pál fájdalomtól lesújtva a templomban imádkozott azokért, kik neki hinni nem akartak, egyszerre elragadtatott - amint erről később bizonyságot tett - és mennyei hírnök jelent meg előtte, ki így szólt hozzá: "Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem." (Apcs. 22, 18.)

Pál hajlandó volt Jeruzsálemben maradni, hogy ott szembeszálljon az ellenállással. Gyávaságnak tartotta a szökést, ha ott maradásával néhány makacs zsidót meggyőzhet az evangélium igazságáról, még akkor is, ha életébe kerülne. Ezért így válaszolt: "Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala te benned; és mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték." Azonban nem egyezett Isten tervével az, hogy szolgája életét fölöslegesen veszélyeztesse; ezért a mennyei hírnök így felelt: "Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé." (Apcs. 22, 19-21.)

Mikor a testvérek értesültek Pál látomásáról, siettették titkos menekülését Jeruzsálemből, nehogy a zsidók megöljék. "Levivén őt Czézáreába, és elküldték őt Tártusba." Pál elutazása egyelőre véget vetett a zsidók erőszakos ellenállásának. Rövid ideig nyugalmat élvezett a gyülekezet, mely idő alatt a hívők száma nagyon megnövekedett.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+20&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+20&version=NT-HU

A vezetői pozícióban tett dolgainknak nagy a jelentőségük, mert mások minket követnek. A Sínai-hegyet elhagyva a nép Mózest kérte meg, hogy Istennel beszéljen, mert ők közvetlenül nem bírták elviselni Isten jelenlétét. Ez nagy felelősség volt Mózes számára. Ebben az esetben azonban nem sikerült úgy tükröznie Isten jellemét a nép felé, ahogy azt neki kellett volna. Mivel haragudott rájuk, felnagyította a hibájukat, és semmissé tette a kegyelem és szeretet azon leckéjét, amelyet Isten ez alkalommal a nép felé közölni akart. Ez figyelmeztetés minden vezetőnek:  nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy helytelenül bánjunk azokkal, akiket vezetünk.

Valójában mindannyian vezetők vagyunk a körülöttünk lévők számára. Ők tudják, hogy mi kit képviselünk. Vannak, akik számára mi vagyunk az egyetlen bizonyíték arról, hogy milyen is Isten. Tehát a tanulság minden hívőnek szól.

Mózes és Áron számára a büntetés az volt, hogy nem vezethették be a népet az ígéret földjére. Az első lecke mindig fontos, és szükséges volt, hogy a nép belépését erre az új földre ne rontsa meg egy olyan vezetés, ami nem sokkal korábban helytelenül mutatta be Istent és az Ő emberiséggel való bánásmódját.

Te is megengedtél magadnak mostanában olyan viselkedést, ami összezavarhatja az embereket Istennel kapcsolatban? Ahogy az ének mondja: „Az egész világ lássa, / hogy Lelked bennem él!”

John Beckett   

186. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  13-14. fejezeteihez (február 24 – MÁRCIUS 2.).

Milyen izgalmas is az, hogy Isten minket választott, és nem az angyalokat, arra, hogy a jó hírt megosszuk! Azonban hogy lehet, hogy a menny ennyire tökéletlen eszközt használjon az elveszettek elérésére, missziójának betöltésére?

Péter és Pál a legkiemelkedőbb példák arra, hogy az evangélium terjesztésére a lehető legrosszabb eszközökből mi válhat. Pált leírása alapján türelmetlen fanatikusnak ismerjük, aki gyűlölte Jézus követőit. Ám aztán a hite megváltozott a meggyőző bizonyíték alapján, hiszen a Szentlélek irányítása alatt volt képes látni. Saul nem az egyik vallásból tért meg egy másikba, hanem egy kapcsolatból egy másikba. Egész életében az általa elért érdemektől függött, most viszont Jézus igazsága mentette meg. Pál a próféciákból származó érvelésével gyakorolt hatást hallgatóságára; a szolgálata nem szórakozást nyújtó, fogyasztóbarát termék volt. A „bölcsekhez” és az „ostobákhoz” fordult az evangélium esztelenségével.

Péter idegengyűlölő volt, dühkezelési problémái voltak és a nyelve gyorsabban forgott az eszénél. Mindazonáltal a Kornéliussal szerzett tapasztalata mutatja, hogy a Lélek hogyan alakíthatja át és teheti alkalmassá azokat, akiket megszólít. Az előítélet közös akadályt jelentett Isten ezen emberei számára, amellyel éveken át küzdöttek. Végül azonban Péter és Pál is hatékonyan tudták az evangéliumot megosztani a saját tálentumaik segítségével.

Vágyakozom a tapasztalatra, a Galileai-tengeren, vagy a vadonban, távol a telefonomtól, hogy imára és a Biblia mélyreható tanulmányozására összpontosíthassak. Azért imádkozom, hogy hasznos edény lehessek, mint Péter vagy Pál, a Mester kezei által átformálva.

Efrain Valazquez II

USA

Fordította: Gősi Csaba