Higgyetek az Ő prófétáinak - február 10 - VASÁRNAP - 4 Mózes 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 9. fejezet 1308. nap

9. A hét diakónus

"Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodónak, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az ő közölök való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban."

Az őskeresztény gyülekezet különböző nemzetiségű emberek különféle osztályából került ki. A Szentlélek kitöltetésekor, pünkösd napján: "lakoznak vala pedig Jeruzsálemben istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak." (Apcs. 2, 5.) A Jeruzsálemben összegyűlt héber vallású férfiak között néhány ún. görög zsidó férfi is jelen volt. Közöttük és a palesztinai zsidók között már régóta bizalmatlanság és bizonyos ellenségeskedés állott fenn.

Azok szíve, akik az apostolok munkálkodása következtében megtértek: kiengesztelődött és keresztényi szeretetben fonott egybe. Előbbi előítéleteik ellenére most teljes egyetértésben éltek egymással. Sátán nagyon jól tudta, hogy amíg ez az egyetértés fennáll, nincs hatalma megakadályozni az evangélium művének haladását. Megpróbálta ezért a tagok régebbi, különleges nézeteit saját előnyére kihasználni, hogy a gyülekezetben egyenetlenséget szítson.

A tanítványok száma növekedett. Az ellenség felkeltette azok gyanúját, akiknek azelőtt is szokásuk volt a hittestvérekre féltékenykedni, hogy a szellemi vezetőket megvádolják. "Támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen." Az elégedetlenség kitörésére az szolgáltatott okot, hogy állítólag a körükből való özvegyasszonyokat mellőzték az adományok naponkénti kiosztásánál. Az efféle kivételezés ellentmond az evangélium szellemének; azonban Sátánnak mégis sikerült a gyanút ily módon felébreszteni. Azonnal intézkedni kellett tehát, hogy az elégedetlenséget szító mindennemű okot megszüntessék, és lehetetlenné tegyék, hogy az ellenség mesterkedéseivel szakadást idézhessen elő a hívők között.

Jézus tanítványai elérkeztek tapasztalataik fordulópontjához. Az apostolok vezetése alatt - akik viszont a Szentlélek vezetése alatt működtek -, a rájuk bízott mű gyorsan fejlődött. A gyülekezet állandóan növekedett és a tagok szaporodása folyton növekvő terheket rótt a vezetőkre. Ezeket a terheket egyedül egy ember, vagy egyedül egy csoport sem tudta volna hordozni anélkül, hogy ne veszélyeztesse a gyülekezet jövendő fejlődését. Szükségesnek látszott tehát a felelősség újabb megosztása, melyet az egyház alakulásakor csak néhány hűséges tagja hordozott. Az evangéliumi rendtartás tökéletesítésére ekkor az apostolok komoly lépésre határozták el magukat; az eddig egyedül hordozott terhek közül egyet-mást átruháztak a többiekre.

Az apostolok összehívták tehát a hívőket. A Szentlélek vezetése mellett a munkaerők helyes megszervezése érdekében egy tervet tártak a gyülekezet elé. Ebben kifejtették, hogy a szellemi vezetőket ne terhelje az adományok szétosztásának munkája az egyéb gyülekezeti teendők és a felügyelet mellett. Ezektől felszabadulva, több idejük marad az evangélium hirdetésére. Így szóltak: "Ezért atyámfiai, válasszatok ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában." A gyülekezet megfogadta ezt a tanácsot; imával és kézrátétellel ünnepélyesen kiválasztottak hét férfiút és rájuk ruházták az adományok gondozásának terhét.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+4&version=NT-HU

Hitetlen emberek – sőt még egyes keresztények is – egy követelőző Isten portréjaként látják az izraelita istentiszteleti rendszert. A bűnösnek lábujjhegyen kell Körülötte járnia, ha pedig nem így tesz, akkor halállal lakol. Mózes negyedik könyvének negyedik fejezete leírja, milyen különleges gondossággal bántak a léviták a szent dolgokkal, amelyekhez nem érhetett hozzá bárki, csak az, aki erre felhatalmazást kapott.

Egyes emberek számára az „istenfélelem” azt jelenti, hogy rettegnek Isten hatalmától, de a Szentírás világossá teszi azt, hogy Istennek a szent dolgokhoz való gondos viszonyulása sokkal többet jelent, mint isteni büntetést.

Ábrahám és Abimélek története segít ezt megértenünk. Ábrahám hazudik Abiméleknek Sárával kapcsolatosan, hiszen azt állítja, hogy Sára nem a felesége, hanem a húga, így Abimélek házához viszi őt, de Isten figyelmezteti a királyt, hogy ne érintse. A házassági kötelék szent, és Isten törvénye védelmezi azt, ami szent. Ölni annyit jelent, mint hozzányúlni az emberi lélekhez, amelynek örök értéke van. Kívánni annyit jelent, mint törvénytelen gondolattal hozzáérni ahhoz, ami a másé. A hazugság a bizalom kötelékének a megsértése.

Amikor egyének nem ismerik fel azt, hogy Isten és azok a dolgok, amelyek Őt jelképezik szentek, tulajdonképpen önmaguknak és másoknak ártanak. Nyissa meg Isten a mi szemünket, hogy meglássuk azt ami szent és éljünk az Ő törvényének oltalmában!

Mark Sheffield

    

184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  9-10. fejezeteihez (február 10-16.).

A tanúkat felbérelték.

A tanúvallomások hamisak voltak.

A tárgyalás pedig igazságtalan volt.

István ott állt, az emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.”

Egy igazságtalan tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit, ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek minket.

Mielőtt István elaludt, megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz. Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!

Thomas Rasmussen

MDiv hallgató

Hetednapi Adventista Teológia, Andrews Egyetem

Lelkész, Dán Unió

Fordította: Gősi Csaba