Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 8. fejezet 1305. nap
A tanítványokat ez az eljárás sem meg nem félemlítette, sem
el nem kedvetlenítette. A Szentlélek emlékezetükbe juttatta Krisztus szavait:
"Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek
majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De
mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki
küldött engem..." "A gyülekezetből kirekesztenek titeket; sőt jön
idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik"
... "Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő,
megemlékezzetek róluk: hogy én mondtam néktek." (János 15, 20. 21; 16, 2.
4.)
A menny Istene, a világegyetem hatalmas Uralkodója
személyesen vette pártfogásába a fogságban lévő tanítványokat, mert ebben az
esetben az emberek az Ő műve ellen hadakoztak. Éjjel az Úr angyala megnyitotta
a börtön ajtaját és így szólt a tanítványokhoz: "Menjetek el, és
felállván, hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédit."
Ez a parancs éppen ellenkezője volt a zsidó vezetők parancsának. Mondták-e
vajon a tanítványok: Nem tehetjük ezt anélkül, hogy engedélyt kapnánk a
felsőbbségtől?! Nem! Isten így szólt: "Menjetek el" és ők
engedelmeskedtek. "Bemenének jó reggel a templomba és tanítónak."
Midőn Péter és János megjelentek a hívők előtt és
elbeszélték, miként vezette ki őket az angyal az őrt álló katonák sorfala
között, és megparancsolta nekik, hogy a félbeszakított munkát újból felvegyék,
a testvérek elcsodálkoztak és nagyon megörültek.
Időközben a főpapok és akik velük voltak "egybehívták
a gyűlést és Izráel fiainak egész tanácsát." A papok és főemberek
elhatározták, hogy a tanítványokat lázadással, Anániás és Safira megölésével és
a papi tekintély elleni összeesküvéssel vádolják meg. Abban reménykedtek, hogy
a csőcseléket majd felbujtatják és ez magáévá tévén az ügyet, a tanítványokkal
is hasonlóképpen cselekszik, mint Jézussal tette. Jól tudták, hogy sokan
vannak, akik ugyan nem fogadták el Krisztus tanait, de a zsidó vezetők
önkényeskedésétől is szabadulni szeretnének, és változás után vágyakoznak.
Attól féltek tehát, hogyha ezek az elégedetlenek elfogadják az apostolok által
hirdetett igazságokat és Jézust elismerik Messiásnak, az egész nép haragja a
vezetők ellen irányul és Krisztus haláláért felelőssé teheti őket. Ezt
megakadályozandó, szigorú rendszabályokat akartak életbe léptetni.
Elküldtek tehát a foglyokért. Milyen nagy volt azonban
csodálkozásuk, amikor hírül hozták nekik, hogy a börtönajtók ugyan erősen le
voltak zárva és az őrök is az ajtók előtt helyükön állottak, de a foglyokat
sehol sem találták.
Csakhamar hozták a meglepő hírt: "Ímé, ama férfiak,
kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. Akkor
elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozó őket erőszak nélkül; féltek
ugyanis a néptől, hogy megkövezik őket."
Annak ellenére, hogy a tanítványok csodálatos módon szabadultak
ki a börtönből, nem mentesültek a kihallgatástól és büntetéstől. Mikor még
együtt voltak, Krisztus így szólt hozzájuk: "Ti pedig vigyázzatok
magatokra; mert törvényszékeknek adnak át titeket és gyülekezetekben vernek meg
titeket." (Márk 13, 9.) Azáltal, hogy Isten elküldte angyalát
kiszabadításukra, szeretetének jelét és jelenlétének biztosítékát adta. Most
rajtuk volt a sor, hogy szenvedjenek Érette, Akinek evangéliumát hirdették.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Gyakran tűnődsz azon,
hogy Isten valóban végig tudja-e vinni a megváltás tervét? Isten egyháza
gyakran gyenge, és néha a megpróbáltatások túlontúl nehéznek tűnnek. Mózes
negyedik könyve (a Számok könyve) a legtöbbek szerint csupán unalmas
felsorolások és rendszabályok gyűjteménye, valójában azonban nagyon érdekes
történetek sora, amelyek ékesen bizonyítják Isten csodálatos képességeit.
Gondolj csak egy
pillanatra a körülményekre. Izrael gyermekei alig több, mint egy éve
szabadultak fel az egyiptomi rabszolgaság alól. Amint Mózes Isten határozott
utasításai szerint végezte a munkáját, egyik legfontosabb feladata az volt,
hogy egy olyan istentiszteleti rendszert vezessen be, amelyik előrevetíti a vég
felé vezető szent eseménysor képeit egészen a bűn eltörléséig.
Amint az izraeliták a
sátorszolgálaton keresztül felismerték az Urat és szent jellemét, és meglátták,
hogy Ő ismeri kezdettől fogva a véget, az Úr nekilátott, hogy egy verhetetlen
sereggé kovácsolja Izraelt. Mózes második lépése az volt, ahogyan azt a Számok
könyve (Mózes negyedik könyve)) is megjegyzi, hogy számba vegye a
fegyverforgató férfiakat.
Miután gondosan
megvizsgálta a kérdést és megszámolta a harcra képes embereket, a végeredmény
egészen pontosan 603 550 katona volt. Vajon túl kicsi volt ez a szám, vagy
éppen túl nagy? Vagy egyik sem? Ennyi harcos volt fellelhető a nép között, és
Isten ezzel a létszámmal kész volt harcba menni.
Mark
Sheffiel
183. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 7-8. fejezeteihez (február 3-9.).
A korai egyház
történetét olyan egyszerű és inspiráló témák szövik keresztül, amelyek a ma
embere számára szólnak. Az új követői tanulmányozták Jézus szerető áldozatot
jelentő életét, és ezáltal megtanultak szeretni, kedvesnek és nagylelkűnek
lenni, megosztani az ételüket, otthonaikat és pénzüket azokkal, akiknek
szükségük van rá. Szerettek, mert Ő előbb szerette őket (1János 4:19).
Minél inkább
megtapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, annál inkább szeretjük egymást,
észrevesszük a szükségleteket magunk körül, és továbbadjuk Isten szeretetét
nemeslelkű jócselekedetek által. Ez a nemeslelkű szeretet az Istennel való
kapcsolatunkból áramlik a szívünkbe. Minél többet tapasztalunk az Ő
szeretetéből, annál jobban bízhatunk benne és szerethetünk másokat, illetve
lehetünk velük nagylelkűek, hiszen tudjuk, hogy Ő szeretetteljesen gondoskodik
a mi szükségleteinkről is.
Anániás és Szafira
sajnálatos módon nem tudott bízni abban, hogy Isten nagylelkűen gondoskodik
róluk, ha ők is nagylelkűen gondoskodnak másokról, és ennek tragikus
következményei lettek.
Ezzel szemben Péter és
János teljes mértékben bízott Istenben és engedelmeskedtek neki. Azzal
töltötték az idejüket, hogy gyógyítottak, prédikáltak, bőkezűen szórták maguk
körül Isten szeretetét, annak ellenére, hogy komoly fenyegetéseket kaptak és
ellenállásba ütköztek. Még a börtönben is tovább imádkoztak, bíztak Istenben,
és dicsőítették Őt. Ő pedig megjutalmazta a szeretetüket, bizalmukat,
engedelmességüket, és angyalt küldött, hogy kiszabadítsa őket.
Az Isten szerető
védelmével kapcsolatos tapasztalatuk pedig megerősítette a hitüket Ő benne, és
engedelmesen visszatértek a szolgálatukhoz. Még bizonyosabbak lettek az Ő
szeretetében, és Isten felhatalmazásában, ezt a szeretetet megosszák másokkal.
Karen Holford
Családi Szolgálatok
Osztályának vezetője
Transz-Európai Divízió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés