Higgyetek az Ő prófétáinak - február 17 - VASÁRNAP - 4 Mózes 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 11. fejezet 1315. nap

11. Az Evangélium Samáriában

István halála után olyan irgalmatlan üldözés kezdődött Jeruzsálemben a hívők ellen, hogy "mindnyájan eloszlónak Júdeának és Satuáriának tájaira." Saulus "pedig pusztító az anyaszentegyházat, házról-házra járva és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala." Ebben a kegyetlen munkában kifejtett nagy buzgóságáról ő maga későbben így nyilatkozott: "Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben és a szentek közül én sokat börtönbe vetettem... És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszeríttettem; és felettébb dühösködvén ellenők, kergettem mind az idegen városokig is." Hogy István nem volt az egyetlen, kinek meg kellett halnia, az kitűnik Saulus szavaiból: "Sőt mikor megölettetések, szavazatommal hozzájárultam." (Apcs. 26, 9-11.)

A veszély ez idejében lépett elő Nikodémus, mint bátor hitvallója a megfeszített Üdvözítőnek. Nikodémust, a magas tanács tagját, másokkal együtt, megragadta Krisztus tanítása. Tanúja volt Krisztus csodálatos műveinek, melyek meggyőzték őt, hogy valóban "Istennek ama küldötte". Ahhoz büszke volt, hogy nyíltan beismerje a galileai Tanító iránt érzett rokonszenvét, ezért titkon érintkezést keresett vele. Egy alkalommal Jézus világosan kifejtette előtte az üdvtervet és földi misszióját; de Nikodémus csak tovább habozott. Az igazságot szívébe rejtette; három évig alig mutatkozott gyümölcse. Bár Nikodémus nem is vallotta meg Krisztust nyíltan, mégis többször keresztezte a papok tervét a magas tanácsban, amikor Őt elveszíteni igyekeztek. Mikor azután Jézus a "keresztre felemeltetett", Nikodémus visszaemlékezett szavaira, amelyeket neki azon az éjjeli beszélgetésen az Olajfák hegyén mondott: "És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetni" (Ján. 3, 14.) - és felismerte Jézusban a Világmegváltót.

Nikodémus, arimáthiai Józseffel közösen viselte Jézus eltemettetésének költségeit. A tanítványok féltek ugyan, hogy Krisztust nyíltan kövessék, de Nikodémus és József bátran segítségükre siettek; e gazdag és köztiszteletben álló férfiak pártfogása nagyon értékes volt számukra. Így a tanítványok megtehették szeretett Mesterükért mindazt, amit szegénységük miatt egyébként nem tehettek volna. Sőt e gazdag és befolyásos férfiak pártfogása a papok és főemberek gonoszsága ellen is megvédelmezte őket.

Mikor tehát a zsidók megkísérelték, hogy a gyenge és fiatal gyülekezetet elpusztítsák, Nikodémus állott védelmükre. Már nem óvatosan, habozva és kétségeskedve erősítette a tanítványok hitét, hanem minden vagyonát a jeruzsálemi gyülekezet támogatására és az evangéliumi munka előmozdítására szentelte. Akik azelőtt tisztelték, most gúnyolták és üldözték; bár elszegényedett, de mégsem ingathatták meg, hogy hitéért nyíltan síkra ne szálljon.

Az az üldözés, amely a jeruzsálemi gyülekezetre szakadt, serkentőleg hatott az evangélizálás munkájára. Az Ige hirdetése nagy eredménnyel járt és már az a veszély fenyegetett, hogy a tanítványok túl sok időt töltenek el ott. Nem teljesítik az Üdvözítő parancsát, hogy az egész világon széjjeljárva hirdessék az evangéliumot. Megfeledkeztek arról, hogy a gonosz ellen a legjobb védekezés: a támadás. Így jutottak arra a gondolatra, hogy legfontosabb feladatuk: a jeruzsálemi gyülekezet megvédelmezése az ellenség támadásaival szemben. Ahelyett, hogy arra buzdították volna az újonnan megtérteket, hogy vigyék az evangéliumot azokhoz, akik még nem hallottak róla, beleestek abba a hibába, amelybe mindenki beleesik, ha megelégszik a már elért eredménnyel és többre nem vágyik. Isten azért engedte meg az üldözést, hogy képviselői szétszóródjanak mindenfelé, ahol másokért munkálkodhatnak. Amikor tehát elűzték a hívőket Jeruzsálemből, széjjeljártak és "hirdették az igét.".

Azok között, akik ezt a megbízatást kapták az Üdvözítőtől: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket" (Máté 28, 19.) - igen sokan voltak, akik nagyon szerény életkörülmények között éltek; férfiak és nők, kik szerették az Urat és elhatározták, hogy követik példáját önzetlen szolgálattal. Ezekre az egyszerű emberekre és a tanítványokra, kik földi életében Vele együtt jártak, az Úr igen fontos feladatot bízott. Elhívta őket, hogy elvigyék a világnak a Jézus Krisztusban való üdvösség örömhírét.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+11&version=NT-HU

Miután Isten mindent megtett, hogy az izraeliták szükségleteiről gondoskodjon, ők mégis egy borzasztó panaszáradatot indítottak el. Tudjuk azt, hogy a tábor peremén élők közül egyesek magatartása rendkívül rossz volt, ezért Istennek közbe kellett lépni és elpusztítani azokat, akik a legjobban panaszkodtak.

Ez nem jelenti azt, hogy Isten túlérzékeny lenne. Lehet, hogy mi sokkal engedékenyebbek lennénk a panaszkodókkal szemben, de Isten ismerte a szívüket, és mi nem vagyunk igazságosabbak az Istennél. Láthatjuk, hogy ezek az emberek nemcsak panaszkodtak a körülményeikre, hanem vissza akartak menni Egyiptomba. Többre értékelték a hagymát, a fokhagymát és a halat, amivel Egyiptomban rendelkeztek, mint Isten csodálatos szabadító tettét. Mi nem értékeljük saját kívánságainkat jobban, mint megváltásunkat, ugye? Sajnos néha igen.

A valóságban Isten nagyon sok panaszunkat eltűri. 4 Mózes 11-ben maga Mózes is keserűen panaszkodik, majd kétségbe vonja Isten hatalmát, hogy tudna húsról gondoskodni, hogy kielégítse a hatalmas tömeg kívánságát. De Mózes magatartása „normális”. Emberek bármikor kerülnek csalódott állapotba. Isten meghallgatta őket, majd eldöntötte, hogy közbelép, megoldja Mózes problémáját, és megadja a népnek, amit akart. De annak, amit a nép akart, lett némi rossz következménye.

Mózes és a nép panaszkodása között azonban különbség volt, és ez bátorítást adhat számunkra. Néha Isten hűséges gyermekei már nem bírják tovább, és igazuk van. Isten nem mondja azt, hogy „ne légy olyan gyáva”, hanem elveszi a terhet. Ezért legyünk nagyon hálásak!

Mark Sheffield   

185. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  11-12. fejezeteihez (február 17-23.).

Tennivalók listája, találkozó, időpontok és határidők. Ezek hajtanak minket, eredményessé tesznek, és sikeressé – legyen szó akár munkáról, tanulásról, szolgálatról vagy bármiről, amire az időnket szánjuk. Az irónia azonban ott rejlik, hogy ezek az eszközök, amelyek segítenek mintegy alagútba nézve fókuszáltnak maradni, lehetnek éppen azok, amelyek a legfontosabb találkozásoktól eltérítenek minket. Ahelyett, hogy életünk teljesített listák gyűjteményének elbeszélése lenne, Isten arra vágyik, hogy a mi menetrend szerint betervezett napjaink ellenére megjelenhessen és ott lehessen.

Filep találkozása a szerecsen férfival és Ananiás mennyben rendelt találkozója Saullal, a keresztények első számú üldözőjével bemutatja, hogy milyen hatalmas átalakító munkát is végez a Szentlélek az emberek életében. Ezek a csodák a múltban történtek, azonban Isten újra meg újra létre akarja hozni ezeket a tapasztalatokat!

Miután „az egész világon férfiak és nők vágyakozva tekintenek a menny felé … világosság után vágyakozva” és „állnak Isten országának küszöbén, s csak begyűjtésre várnak,” nem kellene több mennyben rendelt találkozónak meglepetésszerűen megszakítania menetrend szerint betervezett napjainkat? Isten folyamatosan vonzza magához a szíveket és arra vágyik, hogy az egyházához kapcsolja az embereket. Nem kellene különleges percekre számítanunk, ahol Isten minket használ arra, hogy valakit hozzá vezessünk?

Ezen az új héten imádkozz egy mennyben rendelt találkozásért, és számíts rá, hogy eljön. Ez fel fogja forgatni tennivalóid listáját.

Tiffany A. Brown lelkész

igazgató, REACH Városi Evangelizációs Központ

Tacoma Park, Maryland USA

Fordította: Gősi Csaba