Higgyetek az Ő prófétáinak - február 12 - KEDD - 4 Mózes 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 9. fejezet 1310. nap

Amikor később a világ különböző részeiben alakultak gyülekezetek a hívő csoportokból, a szervezés tovább tökéletesedett, hogy eljárásukban a rend és egység megmaradjon. Minden tagot arra intettek, hogy végezze hűségesen a rábízott munkarészt és használja fel bölcsen a rábízott adományokat.

A Szentlélek egyeseket különleges adományokkal ruházott fel és hívott el: "először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatevő erőket, azután gyógyításnak ajándékait, gyárrolókat, kormányokat, nyelvek nemeit" adta. (1. Kor. 12, 28.) Ezek a különböző munkások azonban egymással egyetértésben munkálkodjanak.

"A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másnak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint: Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által. Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másnak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása. De mindezeket egy és ugyanazon Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja. Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is." (1. Kor, 12, 4-12.)

Akik elhívattak Isten földi gyülekezetének vezetésére, nehéz felelősséget viselnek. A theokrácia (istenkormányzat) alatt Mózes egyedül igyekezett hordozni a terhet, melynek súlya alatt előbb-utóbb összeroppant volna. Ekkor Jethró tanácsolta neki, hogy a felelősségeket ossza el. Így szólt: "Te légy a népnek szószólója Isten előtt és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az utat, amelyen jármok kell és a tennivalót, amelyet tenniök kell."

Ezután azt tanácsolta Jethró, hogy szemeljen ki férfiakat és tegye őket "elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké." Olyanokat válasszon, akik "derék (tehetséges, ügyes) emberek, istenfélők, igazságosak és gyűlölik a haszonlesést"; ezek tegyenek "ítéletet a népnek minden időben" és így mentsék fel Mózest kimerítő felelőssége alól, hogy személyesen ne kelljen őrködnie sok olyan másodrangú ügy felett, melyeket odaszentelt segítők is bölcsen elintézhetnek.

Akiket Isten gondviselése felelősségteljes állásokba helyezett, szenteljék idejüket és erejüket azon fontos ügyeknek, melyek különösebb bölcsességet és lelki nagyságot igényelnek. Istennek nem az a terve, hogy ilyen férfiaktól kívánja a csekélyebb jelentőségű ügyek intézését, amelyeket mások is tökéletesen rendezhetnek. Jethró további ajánlatot tett Mózesnek: Minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben."

Ennek megfelelően: "választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké; és ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala." (2. Móz. 18, 19-26.)

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+6&version=NT-HU

Ismertél valaha olyan embereket, akik különlegesen lelkinek tűntek? Ilyen emberek léteznek. Csak sem ők, sem te nem gondolhatjátok, hogy ez egy igazságtalan előnyt biztosít számukra a keresztény életben. Emlékezz arra, hogy a hajlam, legyen az jóra vagy rosszra, nem tesz senkit jobban vagy kevésbé elfogadhatóbbá Isten előtt. A nazireusi törvény szemlélteti ezt az elvet. Ha egy izraelita vágyat érzett arra, hogy sokkal mélyebben odaszánja magát Istennek, mint egy átlag ember, megtehette. De erre áldoznia kellett. A nazireusi fogadalom egy nyilvános fogadalom volt egy önmegtagadó életre.

Egy nazireusnak meg kellett tagadnia önmagától például az ivás örömének minden formáját. Kerülnie kellett a szőlő bárminemű fogyasztását, legyen az friss vagy száraz. A nazireusi fogadalom közösségileg is elkülönítette az embert. Nem vehetett részt vidám ebédeken és partikon. És ha egy közeli rokon, vagy épp az édesanyja meghalt, a nazireus nem közelíthetett hozzá. Nazireusnak lenni magányos életet jelentett.

Keménynek tűnik ez? Ma a hatóságok korlátozzák azok tevékenységét, akik elfogadhatatlan magatartást tanúsítanak. Börtönbe zárják őket, és nem engedik meg nekik, hogy részt vegyenek szeretteik temetésén. Ez kegyetlennek tűnik a hatóságok oldaláról, de ez az élet valósága azoknak, akik a törvényszegő életmódot választották. Tehát azok a korlátok, amilyeneket a Bibliában találunk, nem is olyan szokatlanok.

Azok tevékenységének korlátozása, akik nazireusi esküt tettek, mert egy mélyebb lelki tapasztalatra vágytak, nem kell hogy kegyetlennek tűnjön Isten részéről. Ha egy mélyebb lelki tapasztalatra vágyunk, nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy mit eszünk és mit iszunk, és gondosan meg kell válogatnunk tevékenységeinket is, hogy ez a mélyebb tapasztalat megvalósuljon.

Mark Sheffield    

184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  9-10. fejezeteihez (február 10-16.).

A tanúkat felbérelték.

A tanúvallomások hamisak voltak.

A tárgyalás pedig igazságtalan volt.

István ott állt, az emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus jelent meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.”

Egy igazságtalan tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit, ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek minket.

Mielőtt István elaludt, megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz. Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!

Thomas Rasmussen

MDiv hallgató

Hetednapi Adventista Teológia, Andrews Egyetem

Lelkész, Dán Unió

Fordította: Gősi Csaba