Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 7. fejezet 1302. nap
A végtelen Bölcsesség látta, hogy az isteni harag ezen
rendkívüli megnyilatkozására szükség van, hogy a fiatal gyülekezetet megóvja az
erkölcsi hanyatlástól. Tagjainak száma gyorsan növekedett; a gyülekezetet
veszély fenyegetné, ha az erős szaporodás mellett olyan férfiak és nők jutnának
be, akik azon ürügy alatt, hogy Istent szolgálják, a Mammont imádnák. Ez az
ítélet bebizonyította, hogy emberek nem csalhatják meg az Istent, aki látja a
szívben rejtőző bűnt és gondja van rá, hogy meg ne csúfolják. Figyelmeztetés
volt ez a gyülekezet számára, hogy kerüljön minden látszatot és képmutatást.
Óvakodjék attól, hogy meglopja Istent.
Nemcsak az első gyülekezetnek, hanem minden eljövendő
nemzedéknek szolgáljon intelmül Isten haragjának ez a példája a kapzsiság, a
csalás és a képmutatás ellen. Anániás és Safira lelkében először a kapzsiság
ébredt fel; vágy arra, hogy visszatartsanak valamit abból, amit Istennek
ígértek. Ez vezette őket csalásra és képmutatásra.
Isten az evangélium hirdetését gyermekeinek munkájától és
adományaitól tette függővé. A tized és az önkéntes adományok képezik Isten
művének jövedelmét. Az emberekre bízott anyagiak és javak meghatározott részét
igényli Isten: a tizedet. Azonban mindenkinek szabad elhatározására bízza:
akar-e többet adni a tizednél vagy sem? De ha a Szentlélek késztetésére valaki
fogadalmat tesz, hogy bizonyos összeget adjon, akkor a fogadalmat tevő nem
tarthat többet igényt az odaszentelt részre. Még emberekkel szemben tett ilyen
ígéretek is kötelezőnek tekintendők, mennyivel inkább kötelezőek akkor az
Istennek tett ígéretek! Avagy a lelkiismeret ítélőszéke előtt tett ígéretek
kevésbé kötelezőek, mint az emberek között eszközölt írásbeli egyezmények?
Ha az emberi szívet isteni fény rendkívüli világossága és
ereje hatja át, akkor az öröklött önzés elveszti hatalmát és helyét az a vágy
tölti be, hogy az Úr ügyéért áldozatot hozzon. Ne higgye azonban senki sem,
hogy ígéretét Sátán akadékoskodása nélkül válthatja valóra. Sátán nem szívesen
látja, ha a földön a Megváltó birodalmát építik. Azt tárja a lelkek elé, hogy
az ígéret túlzott volt és akadályozni fogja birtokszerzési vágyukat, avagy
családjuk igényeinek kielégítését.
Isten az embereket javakkal áldja meg, hogy módjuk legyen
művének előbbre viteléhez hozzájárulni. Küld napsugarat és esőt; fejleszti a
növényeket; ád egészséget és képességet anyagiak szerzésére. Minden áldásunkat
jóságos keze osztogatja. Viszonzásul azt kívánja, hogy férfiak és nők úgy
bizonyítsák be hálájukat, hogy annak egy részét tized és adományok, azaz hála-,
áldozati és bűnbánati adakozások alakjában térítsék vissza. Ha az Isten által
meghatározott ezen terv szerint - minden jövedelem tizede, önkéntes vagy
áldozati adományok - kincstárába befolynának, akkor fölöslegek mutatkoznának az
Úr művének előmozdítására.
Az emberek szívét azonban az önzés megkeményíti; hasonlóan
Anániás és Safirához, kísértésbe jönnek és a pénz egy részét visszatartják; de
úgy állítják be a dolgot, mintha Isten követelményeinek eleget tettek volna.
Sokan élvezeti célokra pazarolják pénzüket. Mialatt vágyaikat elégítgetik ki és
gyönyöreiknek hódolnak, Istennek csak néha és nem szívesen hoznak szegényes
áldozatot. Elfelejtik, hogy Isten egy napon pontos számadást kér majd tőlük
javaik hovafordításáról és azt az alamizsnát, melyet kincstárába juttatnak,
éppúgy nem fogadja el, mint annak idején Anániás és Safira adományát.
Mai Bibliai szakasz: 3
Mózes 25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Istennek
volt egy pénzügyi terve, hogy emlékeztesse népét: Ő az Istenük, aki gondot
visel róluk. A szombatévben, minden hetedik esztendőben, a föld pihent, semmit
sem vetettek vagy ültettek bele, nem volt aratás. Ha valami magától termett
benne, azt bárki használhatta, gazdag vagy szegény, még az idegenek is.
Ha
valakinek tartozása volt és el kellett adni magát annak, akinek tartozott, a
családtagjai vagy barátai kiválthatták (még nem izraelita tulajdonostól is), de
a hetedik szombatév után vette kezdetét az ötvenedik, jubileumi esztendő, a
kürtzengés esztendeje, amikor minden rabszolgát szabadon kellett engedni. Nem
volt vetés és aratás, és a kölcsönnel megterhelt, vagy tartozás miatt gazdát
cserélt földek visszakerültek eredeti tulajdonosuk birtokába.
Egyetlen
pénzügyi rendszer sem fogható ahhoz a rendszerhez, amit Isten adott Izraelnek.
A gazdaság működésének alapja elsődlegesen a földterület, a javak és a termelés
volt, nem pedig a pénz. Isten nyomatékosan megtiltotta, hogy a szegényeknek
kamatot számoljanak fel. A rabszolgákkal úgy bántak, mint alkalmazottakkal, nem
mint rabszolgákkal. A földek adás-vételénél évi 2%-os értékcsökkenést számoltak
a jubileumi év miatt, ugyanakkor a megtermelt áruk értéke növekedett. A
népesség növekedése erősítette a gazdaságot, és Isten rendszere megóvott az
elszegényedéstől és a túlzott meggazdagodástól. A föld, az emberek és az
állatok is élvezték a szombatév áldásait. Isten terve mindig a legjobb.
Isten ma
is elvárja, hogy kedvességet és együttérzést tanúsítsunk a szegények iránt, és
segítsük őket a szükség idején.
Dean
Davis
183. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 7-8. fejezeteihez (február 3-9.).
A korai egyház
történetét olyan egyszerű és inspiráló témák szövik keresztül, amelyek a ma
embere számára szólnak. Az új követői tanulmányozták Jézus szerető áldozatot
jelentő életét, és ezáltal megtanultak szeretni, kedvesnek és nagylelkűnek
lenni, megosztani az ételüket, otthonaikat és pénzüket azokkal, akiknek
szükségük van rá. Szerettek, mert Ő előbb szerette őket (1János 4:19).
Minél inkább megtapasztaljuk
Isten irántunk való szeretetét, annál inkább szeretjük egymást, észrevesszük a
szükségleteket magunk körül, és továbbadjuk Isten szeretetét nemeslelkű
jócselekedetek által. Ez a nemeslelkű szeretet az Istennel való kapcsolatunkból
áramlik a szívünkbe. Minél többet tapasztalunk az Ő szeretetéből, annál jobban
bízhatunk benne és szerethetünk másokat, illetve lehetünk velük nagylelkűek,
hiszen tudjuk, hogy Ő szeretetteljesen gondoskodik a mi szükségleteinkről
is.
Anániás és Szafira
sajnálatos módon nem tudott bízni abban, hogy Isten nagylelkűen gondoskodik
róluk, ha ők is nagylelkűen gondoskodnak másokról, és ennek tragikus
következményei lettek.
Ezzel szemben Péter és
János teljes mértékben bízott Istenben és engedelmeskedtek neki. Azzal töltötték
az idejüket, hogy gyógyítottak, prédikáltak, bőkezűen szórták maguk körül Isten
szeretetét, annak ellenére, hogy komoly fenyegetéseket kaptak és ellenállásba
ütköztek. Még a börtönben is tovább imádkoztak, bíztak Istenben, és
dicsőítették Őt. Ő pedig megjutalmazta a szeretetüket, bizalmukat,
engedelmességüket, és angyalt küldött, hogy kiszabadítsa őket.
Az Isten szerető
védelmével kapcsolatos tapasztalatuk pedig megerősítette a hitüket Ő benne, és
engedelmesen visszatértek a szolgálatukhoz. Még bizonyosabbak lettek az Ő
szeretetében, és Isten felhatalmazásában, ezt a szeretetet megosszák másokkal.
Karen Holford
Családi Szolgálatok
Osztályának vezetője
Transz-Európai Divízió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés