Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1383. nap
Korinthusban az apostol tanítása eredményes volt. Sokan
abbahagyták a bálványimádást, hogy az élő Istennek szolgáljanak; s egy nagy
gyülekezet sereglett Krisztus zászlaja alá. Sőt a legmélyebbre süllyedt
pogányok közül is néhányan megmenekültek; emlékművei lettek Isten kegyelmének,
Krisztus vére erejének, mely a bűntől megtisztít.
Az apostol Krisztusról szóló prédikációinak növekvő
eredménye a hitetlen zsidókat még határozottabb ellenállásra ragadta.
"Rátámadának a zsidók egyakarattal Pálra és vivék őt a törvényszék
elébe", Gallióhoz, aki ez idő tájt Akhája "tiszttartója", azaz
alkonzulja, helytartója volt. Abban reménykedtek, hogy a hatóság, a régebbi
esetekhez hasonlóan, melléjük áll; hangosan, dühös szavakkal vádolták hát az
apostolt "mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az
embereket".
Mai Bibliai szakasz: Józsué
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14.
vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem
igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy
saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét
a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?
Nem
számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk
olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket
eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan
járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény-
és árnyoldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony
döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehetnek.
Mindig maradjon
fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!
Willie Edward Hucks II
194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 24. fejezetéhez (április 21-27.).
Pál meglátta az
evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak
Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős
akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban,
Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát
vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel
Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint
megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya
szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a
szívében, és a világi emberek átalakulnak.
Pál azonban attól sem
tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus
követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi
címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben
beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak
látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a
korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.
Érdekes módon Ellen
White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő
igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi
központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő
közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat
Jézusért ezeken a helyeken?
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés