Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1385. nap
25.
Két levél Thessalonikába
Silás és Timótheus megérkezése Maczedóniából, nagy örömet
okozott Pálnak, aki még mindig Korinthusban tartózkodott. Jó híreket hoztak
azok hitéről és szeretetéről, akik az apostol első thessalonikai látogatása
alkalmával fogadták el az igazságot. Pál meleg részvéttel viseltetett azok
iránt, akik a sok viszontagság és kísértés közepette hűek maradtak Istenhez.
Szerette volna személyesen meglátogatni őket, de mivel ez lehetetlen volt
számára, levélben fordult hozzájuk.
A thessalonikai gyülekezethez intézett e levelében az
apostol hálát ad Istennek azért az örömhírért, hogy a hitben annyira
növekedtek: "Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezve
rólatok a mi imádságainkban. Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a
ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való
reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt."
A thessalonikaiak közül sokan megtértek "a
bálványoktól az Istenhez, hogy az élő Istennek szolgáljanak."
"Befogadván az Igét sokféle szorongattatás között" és szívük betelt a
"Szent Lélek örömével". Az apostol kijelentette, hogy hűségük által
az Úr követésében "példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden
hívőre nézve." Ezen elismerő szavakat megérdemelték, mert miként az
apostol írja: "nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr
beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenbe vetett
hiteteknek".
A thessalonikai hívők igazi misszionáriusok voltak. Szívük
buzgóságban égett Üdvözítőjükért, aki megszabadította őket "amaz eljövendő
haragtól". Krisztus kegyelme által életükben csodálatos változás történt;
Isten Igéjét nagy erő kísérte, amikor hirdették a népnek, úgyhogy szíveket
nyertek meg az igazság számára és lelkekkel gazdagították a hívők táborát.
A thessalonikaiakhoz intézett első levelében Pál utalt a
köztük végzett munkája módozataira. Írja, hogy nem csalás, vagy fondorlat által
igyekezett a lelkeket megnyerni. "Hanem amiképpen az Isten méltatott
minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot, akképpen szólunk; nem úgy, hogy
embereknek fessünk, hanem az Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket. Mert
sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem tehetetlenség színében nem léptünk
fel soha, Isten a bizonyság. Sem emberektől való dicsőítést nem keresünk, sem tőletek,
sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. De
szívélyesek valánk ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit,
így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten
evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek
nékünk."
Majd így folytatja: "Ti vagytok bizonyságok és az
Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, akik hisztek;
valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és
buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat, és kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan
viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket".
"Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül,
hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok,
mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is),
amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek." "Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is
a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi
dicsőségünk és örömünk."
Mai Bibliai szakasz: Józsué
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amit Isten ígér, azt be
is teljesíti. Tőlünk annyit vár, hogy együttműködjünk Vele. Ahogy Józsué
előrehaladt Kánaán elfoglalásában, az északi városok királyai összefogtak, hogy
megtámadják az izraelitákat. „Ekkor
monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat
átdöfötten vetem az Izráel elé” (6. vers). Józsué hallgatott az Úrra, továbbhaladt
hitben és engedelmességben. Tudta, hogy bármit is parancsol Isten, utat nyit
népe számára, hogy kivitelezhesse.
Az izraelitáknak nem lovakban és harci szekerekben kellett
bízniuk, hanem az Úrban, amit meg is tettek. Az Úr sikert adott Józsuénak, és a
fejezet így ér véget: „Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, amint
az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek,
osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a
harctól” (23. vers). Ez azt
jelentette, hogy nem volt további ellenség, ami egységes erőt képviselt volna,
így a földet feloszthatták a törzsek között. Mindazonáltal minden törzsnek le
kellett még győznie a kánaániakat a számukra kisorsolt területeken.
Sok esetben úgy tűnik, hogy az ellenségeink, legyenek azok
lelki, tanulmányi, szociális, fizikai vagy szakmai gondok, túl sokan vannak, és
túl erősek ahhoz, hogy legyőzzük őket. De emlékeznünk kell arra, hogy Isten
képes nekünk segíteni, ahogyan megsegítette Józsuét, és Ő maga fogadta, hogy
segít nekünk felülkerekedni az előttünk lévő akadályokon személyes életünkben,
és az Ő győzelmét adja nekünk!
Willie Edward Hucks II
195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).
A thesszalonikaiak
azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott
hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet
kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali
kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.
Pál azt akarta, hogy a
thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb
le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el
fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne
várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy
Jézus nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy
minden egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog
visszatérni.
Amíg várjuk Jézus
visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek.
Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.
Lacey Butler
Parkview Adventista
Akadémia
Lacombe, Alberta,
Kanada
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés