Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1375. nap
Pál igyekezett hallgatóinak gondolatát téves vallásuk
korlátai fölé emelni és nekik arról az Istenségről méltó fogalmat nyújtani,
akit "Ismeretlen Isten"-nek neveztek. Az a Lény, akit hirdetett
nekik, emberektől független volt és nem is szorult rá, hogy hatalmát és
dicsőségét emberi kezek ékesítsék.
A nép, csodálattól elragadtatva hallgatta az apostolt, aki
az igaz Isten tulajdonságait meggyőző és logikus szavakkal tárta eléjük.
Beszélt a Teremtő hatalmáról és mindent irányító előrelátásáról. Bensőséges és
elragadó ékesszólással jelentette ki Pál: "Az Isten, aki teremtette a világot
és mindent, ami abban van, mivelhogy ő a mennynek és földnek ura, kézzel
csinált templomokban nem lakik; sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik,
mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és
mindent." Az egek nem elég tágasak, hogy befogadhassák Istent, mennyivel
kevésbé a templomok, melyeket emberi kezek építettek.
Az osztályszellem e korszakában, amikor az emberi jogokat
gyakran nem ismerték el, hirdette Pál az emberiség testvériségének magasztos
igazságát, hogy Isten "az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette,
hogy lakozzanak a földnek egész színén." Isten előtt mindannyian egyenlőek
vagyunk, és minden emberi lény teljes engedelmességgel tartozik Teremtőjének.
Azután kimutatta az apostol, hogy Isten kegyelme aranyfonálként húzódik végig
az emberiség történelmén: "Meghatározván eleve rendelt idejüket és
lakásuknak határait, hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és
megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem".
Miközben az emberiség nemes képviselőire utalt, a görög
költészetből vett idézetekkel szemléltette a végtelen Istent, mint Atyát,
akinek valamennyien gyermekei vagyunk. "Mert ő benne élünk, mozgunk és
vagyunk" jelentette ki - "miképpen a ti költőitek közül is mondották
némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek
nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy
kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség. E
tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az
embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek." Azokban a sötét
korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem
Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által
eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől -
nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke
filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek. "Mivelhogy
rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfi
által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, azáltal, hogy
feltámasztó őt halottaiból". Amikor Pál a halottak feltámadásáról beszélt,
"némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged
e felől"
Mai Bibliai szakasz: Józsué
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Légy
bátor és erős." Ezek a szavak négyszer szerepelnek ebben a bevezető fejezetben
(6, 7, 9, 18. versek), ahogy Józsué Isten parancsára felveszi vezetői
felelősségét Izrael gyermekei fölött. Annyi kihívással, amennyi előttük állt,
Józsué igen könnyen elveszíthette volna bátorságát. Mi lesz győzelmének a
titka? A válasz Isten ígéretében található: abban az ígéretben, amelyet őseinek
tett (9. vers); s abban az ígéretben, hogy elkíséri őt, bárhová megy (9. vers).
Nekünk is vannak „óriásaink”,
amelyek a jelenben vagy a jövőben leselkednek ránk, de nem kell félnünk, mert
az ígéretet tevő Isten hűséges! A győzelem a miénk, de nem azért, mert mi erősek
vagyunk, hanem inkább azért, mert Ő erős! Ezért bízzunk Istenben és legyünk
erősek és bátrak – ígérete alapján!
Willie
Edward Hucks II
193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 23. fejezetéhez (április 14-20.).
A béreai zsidók
elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat,
amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az
angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a
számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!
A béreai és
thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság
metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra
grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust
prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze
az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A
Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a
bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének
természetét és küldetését.
Az Areopáguson állva
nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak
kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet
Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy
Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten
igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja
világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés