Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1382. nap
Miután sokan voltak olyanok, akik az apostol nyilvános
tanításait nem hallgathatták és mivel Pál működését nem csupán előadásaira
alapozta, sok időt és munkát fordított arra is, hogy házról házra járva
tevékenykedjen. Alkalmakat keresett tehát a bizalmas családi körökben való
beszélgetésekre is. Meglátogatta a betegeket és gyászolókat; vigasztalta a
csüggedteket és felsegítette az elnyomottakat. Minden szavával és
cselekedetével Jézus nevét dicsőítette. Így munkálkodott "erőtlenség,
félelem és nagy rettegés közt". (1. Kor. 2, 3.) Attól félt, hogy tanításai
inkább emberi, mint isteni jelleget viselhetnek.
"Amiről azonban mi szólunk, bölcsességet pedig a
tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő
fejedelmeinek bölcsességét; hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk,
azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna,
nem feszítették volna meg a dicsőség urát; hanem amint meg van írva: Amiket
szem nem látott, fül nem hallott és emberek szíve meg se gondolt, amiket Isten
készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke
által; mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert
kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke,
amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az
Istennek Lelke."
"Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az
Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott
nekünk; ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség
tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván."
(1. Kor. 2, 6-l3.)
Pál felismerte, hogy alkalmasságának, tehetségének alapja
nem benne rejlik, hanem a Szentlélek jelenlétében, akinek kegyelmi befolyása
szívét áthatotta és minden gondolatát alárendelte Krisztusnak. Önmagáról
beszélt, amikor mondotta: "Mindenkor testünkben hordozzuk az. Úr Jézus
halálát, hogy a Jézusnak élete is láthatóvá legyen a mi testünkben." (2.
Kor. 4, 10.) Krisztus mindenkor központja volt az apostol tanításainak.
"Élek pedig többé nem én" - jegyezte meg -, "hanem él bennem a
Krisztus." (Gal. 2, 20.) Az "Én" elrejtőzött; Krisztust ellenben
kinyilatkoztatta és felmagasztalta.
Pál kiváló szónok volt. Megtérése előtt gyakran igyekezett
hallgatóit meggyőzni magasan szárnyaló szónoklatai által. Most azonban mindezt
háttérbe szorította. Ahelyett, hogy költői nyelvezettel rajongó ábrándozásba
merült volna, amely hat ugyan az érzékekre és erősíti a képzelőerőt, de nem hat
ki a mindennapi életre, Pál igyekezete inkább odairányult, hogy az
életfontosságú igazságokat egyszerű szavakkal hallgatósága szívébe vésse. Az
igazság kápráztató szemléltetése előidézhet ugyan érzelgősséget; az ily módon
hirdetett igazság azonban nem az a táplálék, amelyre a hívőnek a mindennapi
élet küzdelmeiben szüksége van és erősítésére szolgál. A jelen kísértéseivel
küzdő lélek pillanatnyi szükségletén csak a kereszténység alapelveinek józan,
értelmes és gyakorlati tanításával, magyarázatával segíthetünk.
Mai Bibliai szakasz: Józsué
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten természetéhez hozzátartozik az, hogy
népének egy második esélyt ad. És egy harmadikat. És egy negyediket. De
engedelmességet is vár. Kegyelme jogosan várja, hogy alárendeljük magunkat
személyes és közösségi életünkre vonatkozó tervének.
Azért engedelmeskedünk, mert Ő kiterjesztette
ránk kegyelmét. Örömteli engedelmesség által tiszteljük akaratát, mert
megértettük, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra a jelenben és a jövőben.
Istennek hosszú távú terve van mindnyájunkkal: családunkkal és gyülekezetünkkel
egyaránt, és be is fogja váltani, ha hit és engedelmesség által együttműködünk
Vele
Willie
Edward Hucks II
194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 24. fejezetéhez (április 21-27.).
Pál meglátta az
evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak
Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős
akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban,
Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát
vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel
Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint
megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya
szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a
szívében, és a világi emberek átalakulnak.
Pál azonban attól sem
tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus
követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi
címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben
beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak
látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a
korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.
Érdekes módon Ellen
White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő
igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas
kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban
vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a
befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés