Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1386. nap
Pál a thessalonikai hívőkhöz intézett első levelében a
holtak valóságos állapotáról is igyekszik őket kioktatni. A halottakról úgy
beszél, mint akik alusznak, azaz öntudatlan állapotban vannak: "Nem akarom
továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak,
hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha
hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza
azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt" "Mert maga az Úr
riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és
feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk,
akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a
levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."
A thessalonikaiak nagy örömmel fogadták azt a gondolatot,
hogy amikor Krisztus újra eljön, az élő hűségeseket elváltoztatja és magához
veszi.
Nagy gonddal óvták barátaik életét, nehogy meghaljanak és
így ne részesülhessenek abban az áldásban, amelyet az Úr eljövetelekor elnyerni
reméltek. A halál azonban szeretteik közül egyiket a másik után ragadta el;
bánkódva tekintettek tehát kedveseik arcára, utoljára, mert nem remélték, hogy
őket valaha az eljövendő életben viszontláthatják.
Amikor azután felbontották és elolvasták Pál levelét, amely
a halottak tényleges állapotáról ad felvilágosítást, az egész gyülekezet örült
és megvigasztalódott. Hiszen Pál levele kimutatta előttük, hogy Krisztus
eljövetelekor az élők sem látják meg előbb Jézust, mint azok, akik Jézusban
elaludtak. Az alvók meghallják az arkangyal szózatát és az Úr riadóját, és akik
a Krisztusban meghaltak, feltámadnak, még mielőtt az élők halhatatlanságot
nyernének. "Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal
együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral
leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel."
Alig tudjuk elképzelni azt az örömet és reménységet, amit
ez a biztosíték a fiatal thessalonikai gyülekezetnek nyújtott. Mindannyian hitték
és értékelték Pálnak, mint evangéliumi atyjuknak levelét, és szívük viszonozta
nagy szeretetét. Igaz, hogy már előbb is beszélt nekik ezekről a dolgokról,
azonban abban az időben egyes tanok megértése, melyek teljesen újnak és
rendkívülinek tetszettek előttük, foglalták le őket. Nem csodálkozhatunk tehát,
ha egyes pontok lényege nem vésődött be egész világosan emlékezetükbe. De mivel
vágyakoztak az igazi világosság után, így Pálnak ez a levele újabb reménységet
és erőt adott nekik, és egyúttal növelte is Krisztusba vetett hitüket. Mélyebb
szeretetre indította az iránt, Aki halála által életet és halhatatlanságot
szerzett az emberiségnek.
Így tehát nagy örömükre szolgált az a tudat, hogy hívő
barátaik feltámadnak a sírból, hogy örökké éljenek Isten országában. A halottak
sírhelyét takaró sötétség immár eloszlott. Új fény áradt a keresztény hitre.
Krisztus élete, halála és feltámadása újabb dicsőséget tárt fel.
Mai Bibliai szakasz: Józsué
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden
vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt.
Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen
harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.
Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat
és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik
ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt
mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva
azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét
ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a
kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi
önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?”
és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (SDA Bible Commentary [Hetednapi
Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet 236. oldal).
Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael
sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink
sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik
előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint
mi.
Willie
Edward Hucks II
195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).
A thesszalonikaiak
azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott
hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet
kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali
kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.
Pál azt akarta, hogy a
thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb
le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el
fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne
várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy Jézus
nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy minden
egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog
visszatérni.
Amíg várjuk Jézus
visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek.
Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.
Lacey Butler
Parkview Adventista
Akadémia
Lacombe, Alberta,
Kanada
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés