Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 16 - KEDD - 5 Mózes 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1373. nap

Az apostolt nem tévesztette meg a tudományos világ ezen központja. Belső látása annyira fogékony volt a mennyei szépségek iránt, hogy a hervadhatatlan, örök kincsek gyönyörűsége és dicsősége értéktelenné tették előtte az őt itt környező fényt és pompát. Amikor látta Athén pazar szépségét, ráeszmélt, hogy a tudomány és művészet barátaira mindez mily csábítóan hat; felismerte azonban a reá váró munka nagy fontosságát is.

Ebben a nagy városban, hol Istent nem imádták, Pál nyomasztóan érezte elhagyatottságát. Vágyakozott munkatársainak részvétére és segítségére. A thessalonikaiakhoz intézett levelében ezt az érzését ki is fejezte. Látszólag legyőzhetetlen akadályok gördültek útjába és majdnem reménytelennek tetszett előtte az a kísérlete, hogy az emberek szívéhez férkőzhessék.

Mialatt Silósra és Timótheusra várt az apostol, nem maradt tétlen: "Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált." Athénban fő feladatát azonban mégis az képezte, hogy közölje az üdvüzenetet azokkal, kiknek Istenről és szándékáról nem voltak világos fogalmaik. Az apostolnak csakhamar találkoznia kellett a pogányság legmegtévesztőbb, legcsábítóbb formájával.

Athén nagyjai hamarosan tudomást szereztek arról, hogy városukban egy sajátságos tanító tartózkodik, aki a népet új és különös tanokra oktatja. Néhányan közülők felkeresték Pált és beszélgetni kezdtek vele. Csakhamar egész sereg hallgató vette őket körül. Athén vezetői közül egyesek nevetségessé akarták tenni az apostolt, mint olyasvalakit, aki mélyen alattuk áll mind társadalmi, mind szellemi téren. Gúnyosan jegyezték meg egymás között: "Mit akarhat ez a csácsogó mondani?" Mások meg: "Idegen istenségek hirdetőjének látszik, mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik".

Azok között, kik Pállal a piacon szembeszálltak, volt néhány "epikureus és stoikus filozófus"; de úgy ők, mint a többiek, akik érintkezésbe jutottak vele, csakhamar felismerték, hogy a tudásnak sokkal nagyobb kincse felett rendelkezik, mint ők. Tudományos felkészültsége a tudósok tiszteletét vívta ki, míg hatásos és logikus érvelése, valamint beszédének ereje egész hallgatósága figyelmét lebilincselte. Aki csak hallotta őt, mindenki azonnal felismerte, hogy nem valami újonc, hanem azzal a tehetséggel rendelkezik, hogy a társadalom minden osztályának meggyőző bizonyítékokkal szolgáljon és az általa képviselt tanokat alátámassza. Az apostol bátor magatartással szállt szembe ellenfeleivel és logikára logikával, filozófiára filozófiával, szónoklatra szónoklattal válaszolt.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+33&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+33&version=NT-HU

Mózes ebben a fejezetben megáldotta Izrael nemzetét. Ezzel ellentétben áll Jákob, Mózes első könyvének 49. fejezetében a tizenkét fiára kimondott áldásainak sora és néhány átka. E fejezet áldásai azonban nem tizenkét fiúnak szóltak, hanem tizenkét törzsnek, mert időközben Jákob tizenkét fia hatalmas nemzetté nőtt. Ha összevetjük a két fejezetet, láthatjuk, hogy jelentős különbség van aközött, amit Jákob és amit Mózes mondott.

Jákob emberi nézőpontból beszélt. Ő leírta a tizenkét fiának minden emberi gyengeségét. Amit abban a fejezetben olvasunk, nem egy kellemes kép. A Mózes által leírt második áldássorozat azonban élesen különbözik ettől.

Jákob búcsúbeszédében például megtaláljuk a Simeonnak és Lévinek mondott következő ominózus szavakat: „Átkozott haragjuk, mert erőszakos ... Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben” (1Móz 49:7 - új prot. ford.). Mózes viszont látja a jövőt. Az átok áldásra fordult Lévi számára, és a szétszóratás egész Izraelnek való szent szolgálattá alakult át. A léviták „tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt” (10. vers).

„Drága Istenem, látom, ahogy az idő és a te Lelked meggyőző munkája fokozatosan átalakította a tizenkét fiút a remény embereivé. Én nem fogom megengedni, hogy a korábbi bűneim veszélyeztessék a jövőmet. Változtass át engem Jézus hasonlatosságára a mai napon!”

John Ash  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba