Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - SZOMBAT - 1 Királyok 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 49. fejezet 1482. nap

Isten kinyilatkoztatta akaratát. Dőreség tehát, ha az ember kételkedik abban, ami Isten szájából eredt. Miután az Örök Bölcsesség szava elhangzott, emberi kételyek, bizonytalan lehetőségek rendezésének már nincsen helye. Mindaz, amit Isten megkövetel tőle, hogy bátran hagyja jóvá világosan kifejezett akaratát. Az engedelmesség mind az ész, mind a lelkiismeret legfőbb követelménye.

Pál folytatja intelmeit: "De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." Pál, munkája befejezés előtt állott; óhaja az volt, hogy Timótheus töltse be helyét. Óvja meg az egyházat a legendáktól és eretnekségektől, amelyek által az ellenség törekszik majd különböző úton-módon eltéríteni evangéliumi egyszerűségétől. Ezért intette, hogy kerüljön minden foglalkozást, vállalkozást és lekötöttséget, mely akadályozhatná abban, hogy teljesen Isten művének szentelje magát. Örömmel viseljen el ellentmondást, szemrehányást és üldözést, melyet hűséges munkája vált ki. Prédikátori hivatását "teljesen betöltse", tegyen jót azokkal, akikért Krisztus meghalt.

Pál élete szemléltette az általa tanított igazságokat; ebben rejlett ereje is. Mindenkor tudatában volt felelősségének; bensőséges összeköttetésben működött együtt Vele, aki forrása a jogosságnak, kegyelemnek és igazságnak. Krisztus keresztjébe fogódzott, az eredmény egyetlen biztosítékába. Az Üdvözítő szeretete volt kimeríthetetlen erőforrása, amely fenntartotta küzdelmemen, melyet önnönmagával és a gonosszal vívott, miközben Krisztus szolgálatában előretört, a világ szeretetlensége és ellenségeinek ellenállása ellenére.

Amire az egyháznak a veszedelmek ezen idejében szüksége van: olyan munkáshadsereg, melynek tagjai, mint Pál, hasznos szolgálatra nevelődtek. Akik gazdag tapasztalatokat tettek Istennel, igyekvők és buzgók. Megszentelt, önfeláldozó férfiak kellenek, akik nem riadnak vissza megpróbáltatásoktól és felelősségektől; akik bátrak és hűek; szívükben kialakult Krisztus, "a dicsőségnek ama reménysége" (Kol. 1, 27.) és szent tűzzel érintett ajakkal "hirdetik az Igét". Ilyen munkások hiányában szenved Isten ügye; végzetes tévtanok, mint halálos mérgek, fertőzik az emberiség erkölcseit és fosztják meg reményeitől.

Mialatt hűséges, agyonhajszolt zászlóvivőink az igazságért életüket áldozzák - kik azok, akik készek arra, hogy helyüket betöltsék? Vajon ifjaink átveszik-e atyáik kezéből a szent hagyatékot? Készek-e arra, hogy a hűségesek halála által okozott tátongó űrt kitöltsék? Vajon szívükbe vésik-e az apostol felhívását, meghallgatják-e a kötelesség hívó szavát, az önzés, a nagyravágyás csábító bűvkörében?

Pál befejezte levelét. Személyes üzenetet küldött néhány gyülekezeti tagnak és még egyszer megismételte sürgős kérelmét, hogy Timótheus gyorsan, lehetőleg még a tél beállta előtt, jöjjön el hozzá. Beszélt egyedüllétéről, mint annak következményéről, hogy több barátja önként elhagyta, mások távozása viszont szükségessé vált. Timótheus esetleges aggodalmait, hogy az efézusi gyülekezetnek szüksége lehet munkásságára, eloszlatja azzal, hogy már elküldte Tikhekust, aki helyét betöltse.

Miután még megemlékezett Néró előtti kihallgatásáról, hittestvérei szökéséről, valamint a kegyelmes, szövetségét megtartó Isten segítségéről, Pál befejezte levelét azzal, hogy szeretett Timótheusát a Főpásztor oltalmába ajánlotta, Aki - ha az alpásztorokat meg is ölik - nyájáról mégis gondoskodni fog.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+4&version=NT-HU

Amint Salamon előkészíti munkacsoportját az elkövetkező néhány évre, ahogy a vezetők a múltban is tették, tudja, hogy segítségre van szüksége. Ez a fejezet számtalan nevet sorol fel, akik a királyi kormánytanács tagjai voltak. A választások befejezése után minden vezető bejelenti azokat a neveket, akik a különböző területek felelősei lesznek az országban. Salamon nagyon bölcsen választott. Olyan vezetőkre volt szüksége, akik pozitív befolyással lesznek az országban.

Figyelemre méltó, hogy a Hetednapi Adventista Egyház öt évente tisztviselőket és osztályvezetőket választ, akik az elnököt segítik hatalmas feladatában, hogy a világszéles egyházat vezesse. Salamon tizenkét tisztviselőt választott, akik a pénzügyeket intézték, összegyűjtötték az adókat az udvar működtetésére. Maga Jézus is tizenkét férfit választott, hogy az Igét hirdessék, és elvigyék szeretetéről és együttérzéséről szóló üzenetét a világnak. Ez a vezetés elengedhetetlen feltétele, és Salamon gondosan választotta ki azokat, akik segítenek majd neki a királyság megszilárdításában. Az Istentől kapott értelem és bölcsesség segítette őt abban, hogy Izraelt befolyásos, erős országgá tegye. Hírneve és bölcsessége az ország határain túl is ismert lett, és az emberek mindenhonnan jöttek őt hallgatni. Emberileg lehetetlennek tűnik, hogy valaki háromezer példabeszédet és 1005 éneket írjon Isten segítsége és beavatkozása nélkül. Igaz, hogy gazdag volt, de az is igaz, hogy ezt az ország előmenetelére használta. Dicséretre méltó, hogy Salamon milyen alaposan ismerte a természetet, Isten legfontosabb tankönyvét. Szakértelme kiterjedt a fákra, madarakra, halakra, és csúszómászókra. Mindenek felett pedig együtt érző szíve volt.

Minden megszerzett tudásunkon túl szükség van arra, hogy együttérző szívvel rendelkezzünk.

Leo Ranzolin

208. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  47-49. fejezeteihez (július 28 – augusztus 3.).

A szombat délelőtti felhívást az imakérésekre mindig a papírhajtogatás zöreje, a gyerekek elcsendesítése jelzi, majd izgatott csend következik, ahogyan gondterhelten lefelé és körbe tekintünk, miközben arra készülünk, hogy feltárjuk szükségleteinket és sebezhetőségünket mindenki előtt. Szinte hallható a közös sóhaj, amikor az első kérés elhangzik.

„Anyagi nehézségek miatt szeretnék imasegítséget kérni.” „Kérlek, imádkozzatok a fiamért (vagy lányomért), aki már nem jár gyülekezetbe.” „Laboratóriumi vizsgálaton voltam ezen a héten. Kérlek, imádkozzatok a jó eredményekért.”

Amikor a hangokat halljuk az alázatos esdeklő imákban, vajon hány antenna fogja a nem artikulált érzéseket minden egyes egyszerű kérés mögött? Halljuk-e a rejtve megbúvó érzelmeket: szégyen, félelem, kétségek és magány, ezek mögött a láthatóan egyszerű kérések mögött? Fog-e az esdeklő sóvárgással találkozni a vigasztalás és a támogatás? Vagy még egy szombat délután megy haza úgy a testvéred, hogy még mindig egyedül van a félelmével, szégyenével, kétségeivel, és hogy a rákövetkező hetet küzdelemben és a meg nem válaszolt imák miatt szomorúan, magányosan várja?

Pál azt mondja az utolsó levelében: „Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette …” Elhúzódunk-e hittestvéreinktől, amikor szükségük van ránk, csak mert megbénít az ellenállás a sebezhető állapotuk miatt, talán mert tudjuk, hogy milyen könnyen megtörténhet velünk is ugyanaz? Vagy leküzdjük a saját sebezhetőségünktől való félelmet, és szolgálunk, ahogyan Onesiforus tette?

Jeanne Van Den Hurk

Anderson Hetednapi Adventist Gyülekezet

Anderson, Dél-Karolina, USA

Fordította Gősi Csaba