2019. augusztus 11., vasárnap

Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 11 - VASÁRNAP - 1 Királyok 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 52. fejezet 1490. nap

52. Hű mindhalálig

Péter, második levelében, melyet azokhoz intézett, akik vele együtt "egyenlő drága hitet" nyertek, az apostol feltárja a keresztyéni jellem fejlesztésére szolgáló isteni tervet.

"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében! Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott: amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet; a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenésére nézve."

Ezek a tanítások egyúttal győzelemről is zengenek. Az apostol a hívők elé tárja a keresztényi élet fejlődésének fokozatait. E létra minden egyes foka az istenismeret egy-egy állomását jelzi; a felfelé haladásban pedig ne legyen megállás. Hit, erény, ismeret, mértékletesség, türelem, kegyesség, hittestvéri szeretet és jótékonyság követik soron egymást. A fokonkénti felfelé haladás mindaddig, míg a Krisztus által kívánt eszményt el nem érjük, vezethet üdvösségünkhöz. Így lesz Ő számunkra "bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul."

Isten elhívta népét dicsőségre és szentségre; ezek a tulajdonságok megnyilvánulnak mindazok életében, kik őszinte összeköttetésben élnek Vele. Ha pedig részeseivé lettek a mennyei adománynak, "törekedjenek a tökéletességre" (Zsid. 6, 1.), mint akiket "Isten őriz, hit által" (1. Pét. 1, 5.). Isten gyönyörűsége, ha jellemtulajdonságait gyermekeinek adhatja. Szeretné látni, hogy elérjék a legmagasabb életszintet. Ha hitben megragadják Krisztus erejét, ha ígéretei megvalósításáért könyörögnek, ha sajátjukként igénylik, ha úgy esdik és sürgetik a Szentlélek kiárasztását, hogy Isten meg nem tagadhatja, akkor tökéletessé lesznek Őbenne.

Ha a hívő hitben már elfogadta az evangéliumot, tűzzön jelleméhez erényt, s így tisztítsa meg szívét; készítse elő lelkét Isten ismeretére. Ez az ismeret az alapja minden igaz fejlődésnek és minden őszinte szolgálatnak. Ez az egyetlen biztos védelem a kísértések ellen; egyedül ez teszi jellemileg hasonlóvá az embert Istenhez. Az Isten, és Fiának, Jézus Krisztusnak ismerete által kapja a hívő mindazt, "ami az életre és a kegyességre hasznos".

Krisztus mondotta: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Ján. 17, 8.) Jeremiás próféta pedig kijelentette: "Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer. 9, 23, 24.) Az emberi értelem alig tudja felfogni, hogy a szellemi képességek milyen szélességét, mélységét és magasságát érheti el az, aki erre az ismeretre eljutott.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Egy új király került a trónra. Roboám Sikemet választotta koronázási helynek. Ez az ország középső részén volt található, és azért választotta e helyet, mert biztos akart lenni abban, hogy elnyerte az északi törzsek támogatását. Úgy látszik, az emberek belefáradtak, hogy adózniuk kell az összes építkezés befejezéséhez. Azért jöttek Roboámhoz, hogy könnyítést kérjenek, és biztosítsák őt támogatásukról. Tapasztalt emberek voltak, akik tényleg tudtak volna segíteni az új királynak. Ő azonban elutasította tanácsukat, és azoknak a fiatal férfiaknak a javaslatára hallgatott, akik együtt nőttek fel vele. Bizonyított tény, hogy a fiatalok tudnak jó tanácsot adni, de ezek a fiatalok nagyon kemények voltak az ítélkezésben és a tanácsadásban. Salamon és Roboám is elkövette a saját hibáit. Istennél van az irányítás, de időnként lehetővé tesz olyan eseményeket, hogy az emberek elszenvedhessék saját hibáiknak, és az uralkodók rossz döntéseinek következményeit. Ez az intézkedés nem Isten akarata volt. Roboám 3 nappal később kihirdette az ítéletet. Megnövelte az adókat, és még nehezebbé tette a dolgokat, mint azelőtt. Ez lázadáshoz és felkeléshez vezetett. Efraim Júda ellen fordult, és a megemelt adók miatti felháborodásukat ki is fejezték: megölték Adorámot, akit Salamon az adók behajtásával bízott meg. 

Jeroboám még korábban, Salamon elől menekült el Egyiptomba. Amikor Izrael fiai meghallották, hogy hazatért, elhatározták, hogy Izrael királyává teszik, mely magába foglalja a 10 északi törzset. Júda harcra készült, hogy hadakozzék Izraellel. Isten szava azonban világos volt: nem harcolhattok testvéreitek ellen! Azt a parancsot kapták, hogy térjenek haza otthonaikba. Láthattuk, mi történt az Egyesült Államokban és a világ más országaiban, amikor polgárháború tört ki. A testvérharc örökre megmaradó hegeket hagy! Izrael fiai nem azért jöttek ki Egyiptomból, hogy aztán Kánaánban megöljék egymást! A szakadás másik szomorú vonatkozása, hogy Jeroboám nem akarta, hogy az emberek újra együtt imádják Istent Jeruzsálemben. Ennek a helyzetnek az ellensúlyozására aranyborjúkat készített. Izrael fiai visszatértek őseik bűneihez, amelyeket azok a pusztában követtek el, és elfeledkeztek az Úr igaz tiszteletéről. Az ember azt hinné, hogy megtanulták a leckét a múltból. Isten szemtől szemben beszélt velük, ők mégis elutasították Őt! Ez az esemény katasztrofális következményekkel járt az Isten népére nézve. Ez egy jó példa arra, hogy sátán munkája hogyan szakítja szét, választja el, és töri meg azokat, akik az Urat szeretnék követni.

Leo Ranzolin

210. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  52-53. fejezeteihez (augusztus 11-17.).

Mivel a jellem az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe, amikor a végső trombitaszó felharsan, időnként aggódunk amiatt, hogy hogyan tökéletesítsük. Amikor azonban a tökéletességre törekszünk, az eredmény nem lesz kézzelfogható, és így egyfajta csalódást élünk át, és olyan érzésünk lesz, hogy messze vagyunk a célunktól. A hiba, amit elkövetünk, az, hogy önhittek vagyunk. Figyelembe kellene vennünk, hogy a jellemünk nem tud változni, hacsak nem Krisztus él bennünk.

Péternek, csak úgy mint Jánosnak, harcolnia kellett a perfekcionizmusa ellen, amíg meg nem értették a kulcsot. Mindketten úgy kezdték Jézussal való járásukat, hogy a tökéletesség felé tartottak, és az útjuk végén a cél megvalósult - Őbenne. Péter, aki egyszer megtagadta Jézust, már nem félt meghalni Őérte a szolgálata végén. János jellemében a nagyravágyás, féltékenység és lobbanékonyság jeleit mutatta, azonban miután tanúja volt a csodáknak, melyeket Jézus tett, az iránta való szeretete megnőtt. A hiúságát elhagyva János úgy döntött, követi Jézust, olyan kockázatnak kitéve az életét, amilyet talán egyik tanítványtársa sem vállalt volna.

A jellem változása nem azonnal következik be, hanem fokozatos. Sokan elindulnak ezen az úton, mégis elbátortalanodnak, mert látszólag nincsen előrehaladás. Sátán kihasználja ezt az érzést, és arra készteti az embereket, hogy adják fel, és hagyják abba a hit versenyét. Ebből az okból kifolyólag tisztában kell lennünk azzal, hogy a tökéletesség felé vezető utat már megmutatták nekünk: emeljük fel tekintetünket Jézusra, nézzük Őt, és értsük meg, hogy a jellem változása úgy lehetséges, hogy megmásszuk Péter létráját, ami nem más, mint Jézus Krisztus.

Samuel Rafael
teológiai szemináriumi hallgató
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: