2019. augusztus 19., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 19 - HÉTFŐ - 1 Királyok 20


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 54. fejezet 1498. nap

Arról, hogy a hívők milyen értelemben gyakorolják ezt a szeretetet, az apostol ezt írja: "Viszont új parancsolatot írok néktek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemét." "Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást." "Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az; és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáért."

Krisztus egyházát nem a világ ellenállása veszélyezteti leginkább, hanem a hívők szívében élő gonoszság okozza a legnagyobb kán és ez akadályozza elsősorban Isten ügyének előrehaladását. Semmi sem gyengíti annyira a lelki életet, mint az irigység, gyanakvás, bírálgatás és rágalom. Viszont a legerősebb bizonyíték arra nézve, hogy Isten elküldte Fiát a világra, az, ha az Isten egyházát alkotó különböző jellemű emberek egyetértenek és összetartanak. Krisztus követőinek kiváltsága ennek bebizonyítása. E célból engedelmeskedniük kell parancsának és jellemüket jelleméhez, akaratukat akaratához kell szabniuk.

Krisztus mondotta: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket." (János 13, 34.) Milyen csodálatos kijelentés és mégis milyen kevés figyelemben részesül! Isten gyülekezetében sajnálatra méltó hiány tapasztalható testvéri szeretetben. Sokan, kik állítják, hogy szeretik a Megváltót, nem szeretik egymást. A hitetlenek figyelik azokat, kik keresztényeknek vallják magukat, hogy lássák, vajon hitük hatással van-e életükre? Hamarosan felfedezik jellemhibáikat, és hitvallomásuknak ellentmondó cselekedeteiket. Nem volna szabad megtörténnie, hogy ujjal mutassanak hívő keresztényekre mondván: "Nézzétek, hogy gyűlölik egymást azok, kik Krisztus zászlaja alatt állnak. A keresztények mindannyian egy család tagjai, valamennyien ugyanannak a mennyei Atyának gyermekei és ugyanazon boldog reménység letéteményesei. Az összekötő kapcsolatnak igen erősnek, de ugyanakkor gyengédnek kell lennie.

Az isteni szeretet akkor szól a legmegindítóbban az emberi szívhez, amikor ugyanarra a gyöngéd részvétre serkenti, amely Jézus életét jellemezte. Csak az szereti igazán Istent, aki önzetlen szeretettel viseltetik atyjafia iránt. Az igaz keresztény minden veszélyben és bajban lévő léleknek segítségére siet. A tévelygőtől nem fordul el, nehogy mind mélyebbre süllyedve, szerencsétlenségében és csüggedésében teljesen Sátán martalékává legyen.

Aki sohasem tapasztalta személyesen Krisztus gyöngéd, megnyerő szeretetét, az nem vezethet másokat az Élet forrásához. Ez a szeretet: kényszerítő hatalom, mely arra indítja az embert, hogy társalgásában és másokért való tevékenykedésében, egyaránt Krisztust nyilvánítsa ki. Krisztus munkásainak fáradozásait csak úgy koronázhatja siker, ha ismerik Krisztust. Ehhez azonban mindenekelőtt szeretetét kell ismerniük. A menny aszerint ítéli meg használhatóságukat, tudnak-e úgy szeretni, ahogyan Jézus szeretett, és munkálkodnak-e úgy, ahogyan Ő munkálkodott.

"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal." A keresztényi jellem akkor éri el tökéletességét, ha a másokon való segítés vágya állandóan ott él a hívők lelkében. Ha ennek a szeretetnek lehelete veszi körül őket, akkor "élet illatává válnak az életre" és Isten megáldhatja munkájukat.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miután egy sor üzenetet váltott egymással Benhadád, Szíria királya és Akháb, Izrael királya; hadiállapotot hirdettek a két nemzet között.  A vének azt mondták, Akháb ne adja meg az ellenségnek, amit akar. Akháb hallgatott rájuk, és nem volt hajlandó Benhadádnak megadni, amit az kért tőle, így kitört a háború. Amikor nem adjuk meg az ellenségnek (sátánnak) amit akar, annak mindig háború a vége. Ám az egyik leghatékonyabb fegyver, amit fel tudunk használni az ördög ellen, az, hogy ellenállunk neki. Az ellenállás alapja az, hogy folyamatosan és teljesen alávetjük magunkat Istennek. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak 4:7). Soha ne adjunk az ellenségnek semmit! Ha csak egy kicsit is adunk az ellenségnek, akkor egyre többért jön vissza. A kialakult konfliktus közepette Isten üzenetet küld Akhábnak egy névtelen próféta által. Az Úr üzenete egyszerű, és ismerteti a harci stratégiát, amely garantálja a győzelmet Izrael számára. Újra átgondolhatjuk, milyen hihetetlen az Isten türelme felénk! Habár az előző fejezetekben Akháb bizonyította ellenállását az Úr felé, Isten mégsem adta fel, hogy megpróbálja elérni Akháb szívét.

Izrael első győzelme után Benhadád újra támadást indított a következő tavasszal. Érdekes módon, Akháb felvonultatja seregét a harcra, és ekkor „Isten embere” ismét eljön, hogy elmondja Isten üzenetét a királynak, aki látszólag semmi erőfeszítést nem tett arra, hogy az Úr terve iránt érdeklődjön. Az üzenet figyelemreméltó. Mivel a szírek úgy gondolták, hogy Izrael Istene csak a hegyekben erős (mint a pogány istenek, amelyek csak saját területükön erősek). Isten azt mondta Akhábnak, Ő a kezébe adja Izrael ellenségeit a völgyben is, hogy „megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR” (28. vers - új prot. ford.). Milyen csodálatos kinyilatkoztatás ez számunkra, amin elgondolkodhatunk! A mi Istenünk a hegyek és a völgyek Istene! Ő Isten a jó és a rossz időkben, nappal és éjjel egyaránt! Hát nem csodálatos, hogy a mi Istenünk hajlandó megtenni mindezt annak érdekében, hogy befogadóvá tegye Akháb szívét?
 
Miután Akháb megnyerte a második csatát Benhadaddal szemben, a királynak sikerült rávennie Akhábot, hogy kímélje meg az életét. Ezt Akháb az Úr megkérdezése nélkül tette meg. Így a fejezet Isten prófétájának utolsó üzenetével végződik, amely a királynak szólt: „… életeddel az életéért”. Amikor Isten menekülési utat ajánl a bűntől, és mi nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, akkor szabadságunkat szolgaságra cseréljük, végső soron pedig az életet a halálra. Sosem szabad elfelejtenünk az ígéretet: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt  a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10:13 - új prot. ford.).

Charissa Fong

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.


Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez
Bibliai héber és Ószövetség oktató
Teológiai szemináriumi oktató
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: