Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 51. fejezet 1486. nap
Prédikátori hivatásának utolsó éveiben Isten sugallatára
írt "az elszéledt híveknek Pontusban, Galátziában, Kappadócziában,
Ázsiában és Bithiniában." Levelei azt célozták, hogy a megkísértett
testvéreket, akiknek megpróbáltatásokat, szenvedéseket kellett elviselniük,
bátorítsa hitükben, az ingadozókat pedig ismét jócselekedetekre buzdítsa. Ezek
a levelek bizonyítékai annak, hogy írójuk részese volt Krisztus szenvedéseinek,
de vigasztalásának is; hogy lényét kegyelme átalakította, reménye az örök
életre biztos és megingathatatlan.
Istennek ez az idős szolgája, első levelét dicsérettel és
magasztalással kezdi: "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Atyja, aki az ő irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus
Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtlen és
hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket
Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó
időben nyilvánvalóvá legyen."
Reménységükben, hogy a megújított föld örökösei, az
őskeresztyének még a legerősebb kísértések és szenvedések közepette is
ujjongtak. Péter írhatta tehát: "Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha
meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált
hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál,
dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus
megjelenésekor, akit noha nem láttatok, szerettek; akiben noha most nem
látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek;
elérvén hitetek célját, a lélek idvességét." (1. Pét. 1, 6-9.)
Az apostol, szavait az összes korszakok hívőinek
tanulságára ína, de különös jelentőséggel bírnak azok számára, akik akkor
élnek, amikor "minden dolog vége elközelgett." Intelmeire,
figyelmeztetéseire, hitbuzgó szavaira és bátorításaira minden léleknek szüksége
van, aki hitében "mindvégig erősen" akar kitartani. (Zsid. 3, 14.)
Az apostol igyekezett a hívőket kioktatni, hogy milyen fontos
féken tartani gondolataikat, nehogy tiltott területekre kalandozzanak és erőik
haszontalanságokra forgácsolódjanak szét. Aki nem akar Sátán támadásainak
áldozatául esni, jól őrizze a lelkéhez vezető utakat. Ne olvasson, ne lásson,
ne halljon meg olyasmit, ami tisztátalan gondolatokat ébreszt. Gondolataink ne
időzzenek szabadjukra mindenféle tárgynál, melyet az ősellenség sugall. Ha nem
őrizzük híven szívünket, akkor a külső világ gonoszsága felébresztheti
bensőnkben a rosszat, lelkünk pedig sötétségbe zuhan. Ezeket írja Péter:
"Felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek
abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen ... és
ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt
voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek
legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent
vagyok."
"Félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét;
Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti
atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és
szeplőtlen bárányén, a Krisztusén; A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ
megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek; A kik ő általa
hisztek Istenben, A ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki;
hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben." (1. Pét. 1, 17-21.)
Ha ezüst és arany elegendő lett volna, hogy az emberiség
üdvösségét megvásárolja, milyen könnyen megtehette volna Ő, aki mondotta:
"Enyém az ezüst és enyém az arany." (Agg. 2, 8.) Azonban csak Isten
Fiának drága vére válthatta meg a bűnöst, a törvény áthágóját. A megváltási
terv áldozaton alapul. Pál apostol ína: "Mert ismeritek a mi Urunk Jézus
Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti
az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2. Kor. 8, 9.) Krisztus önmagát
adta érettünk, hogy megváltson minden igazságtalanságtól; "Isten kegyelmi
ajándéka", az üdvösség koronája: "az örök élet a mi Urunk Krisztus
Jézusban." (Róma 6, 23.)
Péter így folytatja: "Lelketeket az igazság iránt való
engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a
Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek." Isten Igéje, az
igazság: csatorna, mely által az Úr kinyilatkoztatja Lelkét és hatalmát. Az Ige
iránti engedelmesség érleli a kívánatos gyümölcsöt, "az atyafiúi
szeretetet." Ez a szeretet a mennyből ered, magasztos indítékokra és
önzetlen tettekre késztet.
Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 8. fejezet a Biblia egyik legszebb és
legemlékezetesebb fejezete. Mindnyájan láttunk már csodálatos összejöveteleket,
mint a világkongresszusok, egyházi központok megnyitása, gyülekezetek felavatása;
de Salamon templomának felavatásához semmi sem hasonlítható! A király maga lett
a próféta és a pap, amint Isten népének ehhez a legdicsőségesebb fejezetéhez
vezette a nemzetet. Salamon minden követ megmozgatott ezért az ünnepségért!
Aprólékos pontossággal dolgozott, és teljesítette apjának, Dávidnak vágyát,
hogy házat emeljen az Úrnak. Mindenkit összegyűjtött a királyságból a
vezetőktől fogva a közemberekig, hogy Dávid városába kísérjék a szövetség
ládáját. Hatalmas sokaság volt ott! Salamon azt akarta, hogy Izrael
történetében örökre maradjon fenn ez a nap. Amint a papok elhagyták a szentélyt,
olyan látványban és fenséges jelenetben volt részük, amit emberi szavakkal ki
sem lehet fejezni. Felhő ereszkedett az épületre, és Isten dicsősége betöltötte
a templomot! Isten ígérete beteljesedett! Népe között marad és gyermekeivel
lakozik! Milyen csodálatos érzés, hogy jelenléte betölti az új Templomot!
Salamon áttekinti a néppel együtt az Úr
csodáit, amelyek a nép egyiptomi kivonulása óta történtek. Újra felidézte,
mennyire vágyott Dávid arra, hogy házat építsen az Úrnak, s hogy ő elhatározta:
teljesíti apja kívánságait. A Templom készen állt a maga dicsőségében! Ellen
White ezt írja: „Páratlanul szép és utolérhetetlenül pompás volt az a fejedelmi
épület, amelyet Salamon és társai emeltek Isten és az istentiszteletek számára”
(Próféták és királyok. Budapest,
1995, Advent Kiadó. 24. oldal).
E csodálatos nap csúcspontja Salamon imája
volt, amely a Biblia egyik leglenyűgözőbb imádsága! Az avatási beszéd után
Salamon letérdelt a felavatási imához. Különféle kifejezésekkel szólítja meg
Istent: „Uram, Izrael Istene!” „Óh Uram, én Istenem!” „Uram, Isten!” Négy főbb
kérést intéz az Úrhoz: 1) vigyázzon a Templomra éjjel és nappal; 2) hallgassa
meg imáikat; 3) hallgassa meg Izrael minden kérését; 4) válaszoljon nekik és
bocsássa meg bűneiket. Salamon legfőbb üzenete, amelyet át akart adni a népnek,
a világnak, és mindnyájunknak, a következő: „Hogy
megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő
kívülötte nincsen más” (60. vers).
Leo Ranzolin
209. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 50-51. fejezeteihez (augusztus 4-10.).
Egy pszichiáter barátnőmmel folytattam
beszélgetést, amikor megjegyezte, hogy az elkerülhetetlen fájdalom miatti
gyötrődést az emberek gyakran csak fokozzák azzal, hogy saját maguknak okoznak
szükségtelen szenvedést. Beszélt nekem a diagnózisáról, amit 16 éves korában
kapott, és ami egy életveszélyes krónikus betegség miatt alakult ki. A
betegsége miatt többször volt sztrókja, többször kapott kemoterápiát, majdnem
elvesztette a veséit és úgy tájékoztatták, nem fogja megérni a 40 vagy 45 éves
kort. Ma már 42 éves és egészséges, és a lecke, amit megoszt velünk, a
gyógyulásának története mellett arról szól, hogy hogyan lehet a nehézségeket
kibírni „szenvedés” nélkül.
Újraolvasván Pál tapasztalatát Néró kezeiben és
Péter jellemformálódását a Fazekasmester kezeiben, azt kérdezem magamtól, vajon
a nehézségeiket ezeknek az érzéseknek a szemüvegén keresztül értelmezték-e:
önvád, szégyen, félelem és kétségbeesés.
Mindketten megtapasztalták a következőket:
megfosztottság, elutasítottság, üldöztetés. Vajon pazarolták-e a drága idejüket
azon morfondírozva, hogy őket kell-e hibáztatni a helyzetükért, vagy azt
gondolva, hogy „Talán sosem fogom jól csinálni?”, „A barátaim elhagytak, ez azt
jelenti, hogy semmit sem érek.” vagy „Nézz csak rám, a börtöntöltelékre! Egy
kudarc az életem!”
Az orvos barátnőm elmagyarázta nekem, hogy a
szenvedést az okozza, hogy „jelentést” társítunk a fájdalmunkhoz. Pál jól
megtanulta, hogyan bírja ki a próbákat anélkül, hogy szenvedést okozna magának,
hiszen a kijelentése is ezt bizonyítja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben
vagyok, megelégedett legyek.” Péter pedig így írja: „Szeretteim, ne rémüljetek
meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek.”
A barátnőm egyike a legjókedvűbb és
szeretetteljesebb embereknek, akit csak ismerek, és ő ezt annak a jó néhány
évnek tulajdonítja, aminek során azt tanulta meg, hogy hogyan gyarapodjon az
elkerülhetetlen fájdalom által, szenvedés nélkül.
Jeanne Van Den Hurk
Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlés