Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 12 - HÉTFŐ - 1 Királyok 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 52. fejezet 1491. nap

A saját körében mindenki eljuthat a keresztényi jellem tökéletességére. Krisztus áldozata által nyílt meg a lehetőség, hogy a hívő elnyerje mindazt, ami a megszentelődéshez szükséges. Isten felszólít, hogy érjük el a tökéletesség színvonalát; elénk állítja példaképül Krisztus jellemét. A Megváltó földi életében - melyet a gonosszal szemben tanúsított állandó ellenállás csiszolt tökéletessé - bemutatta, miként juthat az ember, Istennel együttmunkálkodva, már itt is, a jellem tökéletességére. Isten így biztosít bennünket, hogy mi is teljes győzelmet arathatunk.

Így áll a hívő előtt az a csodálatos lehetőség, hogy hasonlóvá válhat Krisztushoz; engedelmeskedhet a törvény minden tételének. Önmagától azonban képtelen ide eljutni. Az Isten igéje szerinti szentség, melyet el kell érnie, hogy üdvözülhessen, az isteni kegyelem munkálkodásának eredménye. A hívőnek alázatos engedelmességgel kell meghajolnia az igazság Lelke fegyelmező és fékező hatása alatt. Az ember engedelmessége Krisztus szentsége, érdeme által lesz tökéletessé, mely ahhoz mennyei jó illattal járul hozzá. Ebben a keresztény munkarésze az, hogy állandóan küzdjön minden fogyatkozása ellen. Folyton könyörögjön Megváltójához, hogy gyógyítsa meg lelke valamennyi hibáját. A hívő önmaga nem elég bölcs, nem elég erős, hogy győzzön. Ezek a tulajdonságok az Úréi, aki megadja mindazoknak, akik alázatosan és töredelmesen könyörgik segítségét.

A szentségtelen élet átalakulása megszentelt életre: állandó folyamat. Isten napról napra munkálkodik a hívő megszentelődésén; az embernek azonban Vele együtt kell működnie, kitartóan törekednie, hogy az egyik erényt a másik után megszerezze. Mialatt az ember ezen fáradozik, Isten munkálja a megszerzett jó tulajdonságok gyarapodását. Megváltónk mindenkor kész meghallgatni a töredelmes, bűnbánó szív imáját; megsokszorozza hűségesei iránti kegyelmét és békességét. Örömmel árasztja rájuk áldásait, melyekre a gonosszal való küzdelemben szükségük van.

Sokan igyekszenek a keresztényi erények lépcsőzetén fölfelé haladni, mihelyt azonban kissé feljebb jutottak, emberi erőben kezdenek bizakodni és csakhamar szem elől tévesztik Jézust, hitüknek megkezdőjét és bevégzőjét. Ennek következménye: az eddigi eredmények elvesztése. Valóban szánalomra méltó azok állapota, kik az úton elfáradva engedik, hogy őket a lélek ellensége eddig elért keresztényi erényeiktől megfossza. "Mert akiben ezek nincsenek" - jelenti ki az apostol -, "az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén régi bűneiből való megtisztulásáról."

Péter apostolnak isteni dolgokban hosszú tapasztalat állt háta mögött. Isten megmentő hatalmába vetett hite az évek folyamán csak növekedett, úgyannyira, hogy határozottan állíthatta: kudarc nem érheti azt, aki folyton hitben haladva előre, fokról fokra hág felfelé a menny kapujához vezető létrán, mígnem eléri annak legmagasabb fokát.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+13&version=NT-HU

Itt újra láthatjuk a bálványimádás borzasztó következményeit, nemcsak a király, hanem a nép esetében is. Jeroboám templomot épített Bételben, és papi tisztséget gyakorolt. Indítékai gyanúsak és ravaszak voltak. Hatni akart a népre, ugyanakkor a tiszteletüket és támogatásukat is meg akarta szerezni. Az Úr nem engedhette, hogy ez a hitehagyás és törvénytelenség folytatódjon, ezért elküldte az Ő prófétáját Jeroboámhoz, aki bátran kijelentette a királynak, hogy az oltára széthasad és hamuvá lesz. És így is történt. Érthetetlen, hogy az Isten által ihletett prófétának ez a tette nem győzte meg Jeroboámot, aki megpróbálta korlátozni a prófétát azzal, hogy kinyújtotta feléje a kezét, rámutatott és megparancsolta, hogy tartóztassák le. Ez nem volt helyes tett Isten irányában. Keze elszáradt és nem tudta magához visszahúzni. Ostoba tettétől megrémülve, a prófétának könyörög, hogy gyógyítsa meg a kezét. Nem szomorú az, hogy az emberek hibákat követnek el, szenvednek a következményeitől, aztán Istenhez imádkoznak segítségért?

Csodák-csodájára a király keze teljesen meggyógyul, és erre azt gondolnánk, hogy megalázza magát és megtér Istenhez. Azonban szíve megkeményedett és folytatta gonosz útját. Azért, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, és a nép előtt azt a látszatot keltse, hogy milyen hálás a prófétának, meghívja őt otthonába, hogy ajándékot adjon neki. Ez jó színben tüntetné fel őt a nép előtt. A próféta azonban visszautasítja a meghívást, mert az Úr meghagyta neki, hogy ne fogadjon el meghívást, így az ő válasza határozott és végleges volt.

Egy másik próféta is színre lép. Egy öreg próféta, aki valójában nem is az volt, hanem egy hamis próféta, a sátán hírnöke. Ha az ellenség nem találja meg az utat, hogy az emberek életét ellenőrzése alatt tartsa, egyéb technikákkal is rendelkezik, hogy gonosz tervét megvalósítsa. Az öreg próféta hazudik és házába hívja a Júdából való prófétát. Azt mondja, hogy „én is próféta vagyok, és az Úr azt mondta nekem, hogy hívjalak be a házamba.” Ez egy ellentmondásos helyzet, hogy csak ennyit mondjunk róla. Hogyan adhat az Úr két ellentmondásos parancsot? Láthatjuk, hogy sátán kezdetektől fogva a hazugság mestere. Nagy csaló, és tevékenységét nagy sikerrel folytatta korszakokon át. Arra is képes, hogy magát világosság angyalává változtassa (lásd 2Kor 11:14-15). Ez a történet nagy jelentőséggel bír minden ember számára. Amikor üzenetet kapunk Istentől, nem fordulhatunk meg. Az Isten világos útmutatása iránti engedetlenségéért a júdabeli próféta az életével fizetett. A hazafelé vezető úton egy oroszlán ölte meg. Tudjuk azt, hogy Dánielt, aki hűséges volt Istenhez, nem ették meg az oroszlánok. A történet tragédiája az, hogy Jeroboám folytatta gonosz útját, és nem tért meg. A hitehagyás, amit bevezetett, uralma és később az egész nemzet bukásához vezetett.

Leo Ranzolin

210. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  52-53. fejezeteihez (augusztus 11-17.).

Mivel a jellem az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe, amikor a végső trombitaszó felharsan, időnként aggódunk amiatt, hogy hogyan tökéletesítsük. Amikor azonban a tökéletességre törekszünk, az eredmény nem lesz kézzelfogható, és így egyfajta csalódást élünk át, és olyan érzésünk lesz, hogy messze vagyunk a célunktól. A hiba, amit elkövetünk, az, hogy önhittek vagyunk. Figyelembe kellene vennünk, hogy a jellemünk nem tud változni, hacsak nem Krisztus él bennünk.

Péternek, csak úgy mint Jánosnak, harcolnia kellett a perfekcionizmusa ellen, amíg meg nem értették a kulcsot. Mindketten úgy kezdték Jézussal való járásukat, hogy a tökéletesség felé tartottak, és az útjuk végén a cél megvalósult - Őbenne. Péter, aki egyszer megtagadta Jézust, már nem félt meghalni Őérte a szolgálata végén. János jellemében a nagyravágyás, féltékenység és lobbanékonyság jeleit mutatta, azonban miután tanúja volt a csodáknak, melyeket Jézus tett, az iránta való szeretete megnőtt. A hiúságát elhagyva János úgy döntött, követi Jézust, olyan kockázatnak kitéve az életét, amilyet talán egyik tanítványtársa sem vállalt volna.

A jellem változása nem azonnal következik be, hanem fokozatos. Sokan elindulnak ezen az úton, mégis elbátortalanodnak, mert látszólag nincsen előrehaladás. Sátán kihasználja ezt az érzést, és arra készteti az embereket, hogy adják fel, és hagyják abba a hit versenyét. Ebből az okból kifolyólag tisztában kell lennünk azzal, hogy a tökéletesség felé vezető utat már megmutatták nekünk: emeljük fel tekintetünket Jézusra, nézzük Őt, és értsük meg, hogy a jellem változása úgy lehetséges, hogy megmásszuk Péter létráját, ami nem más, mint Jézus Krisztus.

Samuel Rafael

teológiai szemináriumi hallgató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba