2019. augusztus 9., péntek

Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 9 - PÉNTEK - 1 Királyok 10


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 51. fejezet 1488. nap

Az apostol a hívő asszonyokat is intette a tiszta életre. Öltözetükben legyenek egyszerűek, magaviseletükben szerények. "Ékességük ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt."

Ez az intelem minden hívőnek szól, minden korszakban. "Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Máté 7, 20.) A szelíd és csendes lélek benső ékességét lehetetlen eléggé értékelni. Az igaz keresztény életében mindig összhangban áll a külső ékesség a benső békével, és megszentelődése mértékével.

"Ha valaki jőni akar én utánam" - mondotta Jézus, - "tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16, 24.) Önmegtagadás és áldozatkészség jellemzi a keresztény életét. Annak bizonyítéka, hogy ízlésünk is megtért, látható lesz ruházkodásunkban; hogy azt az utat járjuk, mely az Úr megváltottainak ösvénye.

Helyes, ha szeretjük a szépet és kívánjuk azt; de Isten óhaja, hogy elsősorban a legmagasztosabb szépséget, a romolhatatlant szeressük és keressük. Nincsen olyan külső szépség, mely felérne értékben vagy kedvességben a "szelíd és csendes lelkülettel", a "fehér és tiszta gyolccsal" (Jel. 19, 14.), melyet majd a földnek minden szentje viselni fog. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket már itt a földön és azután belépésre jogosítja a Király palotájába. Ígérete így hangzik: "Fehérben fognak velem járni, mert méltók arra." (Jel. 3, 4.)

Látnoki szemmel tekintett előre a "borzalmas", a veszedelmes időkre, melyek Krisztus gyülekezetére következnek; az apostol intette a hívőket, hogy tartsanak ki a támadások és szenvedések ellenére is. "Szeretteim" - írja - "ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támad köztetek."

A megpróbáltatás, Krisztus iskolájában, a nevelés tartozéka, hogy megtisztítsa Isten gyermekeit a földiesség salakjától. Éppen mert Isten vezeti gyermekeit, szenvedések, megpróbáltatások érik őket. A próbák és akadályok a fegyelmezés választott eszközei, Isten által elrendelt feltételei a sikernek, az eredményeknek. Aki belát emberi szívekbe, jobban ismeri gyengeségeiket, mint ahogyan önmaguk felismerhetik. Ő látja, hogy közölök többen olyan képességekkel bírnak, amelyek helyes vezetés mellett, felhasználhatók művének fejlesztésére. Gondviselésében ezeket a lelkeket különféle helyzetekbe, változó körülmények közé sodorja, hogy rejtett fogyatékosságaikat felismerhessék. Azután alkalmat ad nekik, hogy hibáikat legyőzhessék és alkalmassá váljanak a szolgálatra. Gyakran megengedi, hogy a szenvedések, a nyomorúság tüzében tisztuljanak meg.

Isten állandóan gondot visel örökségére. Gyermekeire csak olyan szenvedést bocsát, mely feltétlenül szükséges mind e földi, mind örök üdvösségükhöz. Gyülekezetét meg fogja tisztítani, miként Krisztus is megtisztította a templomot földi szolgálata folyamán. Mindaz, amit megenged, hogy mint próbák és kísértések érjék gyermekeit, megszentelődésüket szolgálják; erejüket növelik, hogy a kereszt győzelmét előbbre vihessék.

Péter életének volt olyan korszaka, amikor nem óhajtotta látni Krisztus művében a keresztet. Midőn az Üdvözítő a tanítványoknak a reá váró szenvedésekről és haláláról beszélt, Péter így kiáltott fel: "Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg te véled!" (Máté 16, 22.) Önmaga iránti sajnálata, mely visszariadt a Krisztussal való közös szenvedéstől, indította Péten erre az ellenvetésre. Keserű lecke volt számára és csak lassan tanulta meg, hogy Krisztus útja e földön szenvedéseken és megaláztatásokon keresztül vezet. Azonban a tüzes kemence hevében ezt is meg kellett tanulnia. Később pedig, midőn energikus lényét az évek és a munka terhe megviselte, saját tapasztalatából írhatta a hívőknek: "Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor vigadozva örvendezhessetek."

A gyülekezeti véneknek, mint Krisztus nyája felelős pásztorainak, így írt az apostol: "Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal, sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját."

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Salamon uralkodását nevezhetnénk Izrael népe aranykorának is. Bölcsességének és gazdagságának híre bejárta az egész Közel-Keletet. Sába királynőjét – akit a Dél királynőjének is hívtak – szintén nagyon lenyűgözték a Salamonról hallott hírek. Igazából nem tudjuk, hogy honnan is jött pontosan. Némelyek szerint Arábiából, mások szerint Etiópiából. A lényeg azonban az, hogy ő személyesen akart megbizonyosodni Salamon hírnevéről és bölcsességéről. Azt mondta, hogy nem hitt a szóbeszédnek, miután azonban személyesen látogatta meg a királyt, és mindezt saját maga látta, azon a véleményen volt, hogy a király bölcsessége és gazdagsága felülmúlja mindazt, amit róla hallott. És mindebben az az igazán csodálatos, hogy ő is Izrael Istenének tulajdonította a dicsőséget.
Salamon és Sába királynője kölcsönösen ajándékokat adtak egymásnak. Mindazonáltal Salamon nem követte el Ezékiás hibáját, aki bemutatta az egész gazdagságát és elfelejtette az Úrnak adni a dicsőséget. Sába királynőjét annyira lenyűgözte Izrael Istene, és az, amit Salamonnak adott, hogy azt gondoljuk, ez a látogatása hozzájárult ahhoz, hogy át is adja életét Izrael Istenének (lásd Mt 12:42). Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenünket, amink van, Istentől kaptuk! E világ dolgai eltörpülnek Isten dolgai és gyermekeinek adott lelki jótéteményei mellett. Sajnos az emberek úgy gyűjtenek gazdagságot, hogy mindezt nem az adományozónak tulajdonítják. Sába királynője sokkal többet kapott vissza, mint amennyit Salamonnak adományozott: azokat az áldásokat kapta meg, amit akkor kapunk, ha elismerjük, hogy Isten a hatalmas gondviselő. Salamon a Föld minden nemzetének bizonyságot tett. Mindannyian azért jöttek hozzá, hogy hallják azt a bölcsességet, amit Istentől kapott. Adja meg Isten, hogy láthassuk kettejüket, amint egymást köszöntik Isten országában!
Sok gyülekezeti tag van világszerte, akik elismerik, hogy mindenüket Istentől kapták, és ezért cserébe mindent megtesznek, amit tudnak, hogy az Ő ügyét előremozdítsák. Valakitől egyszer ezt hallottam: „Akármennyit is adok Neki, Isten mindig sokkal többet ad vissza!” Isten az, aki felruház bölcsességgel, tudással és jóléttel, és népe pedig dicsőíti az Ő nevét és továbbsegíti munkáját.
Leo Ranzolin

209. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  50-51. fejezeteihez (augusztus 4-10.).

Egy pszichiáter barátnőmmel folytattam beszélgetést, amikor megjegyezte, hogy az elkerülhetetlen fájdalom miatti gyötrődést az emberek gyakran csak fokozzák azzal, hogy saját maguknak okoznak szükségtelen szenvedést. Beszélt nekem a diagnózisáról, amit 16 éves korában kapott, és ami egy életveszélyes krónikus betegség miatt alakult ki. A betegsége miatt többször volt sztrókja, többször kapott kemoterápiát, majdnem elvesztette a veséit és úgy tájékoztatták, nem fogja megérni a 40 vagy 45 éves kort. Ma már 42 éves és egészséges, és a lecke, amit megoszt velünk, a gyógyulásának története mellett arról szól, hogy hogyan lehet a nehézségeket kibírni „szenvedés” nélkül.

Újraolvasván Pál tapasztalatát Néró kezeiben és Péter jellemformálódását a Fazekasmester kezeiben, azt kérdezem magamtól, vajon a nehézségeiket ezeknek az érzéseknek a szemüvegén keresztül értelmezték-e: önvád, szégyen, félelem és kétségbeesés.

Mindketten megtapasztalták a következőket: megfosztottság, elutasítottság, üldöztetés. Vajon pazarolták-e a drága idejüket azon morfondírozva, hogy őket kell-e hibáztatni a helyzetükért, vagy azt gondolva, hogy „Talán sosem fogom jól csinálni?”, „A barátaim elhagytak, ez azt jelenti, hogy semmit sem érek.” vagy „Nézz csak rám, a börtöntöltelékre! Egy kudarc az életem!”

Az orvos barátnőm elmagyarázta nekem, hogy a szenvedést az okozza, hogy „jelentést” társítunk a fájdalmunkhoz. Pál jól megtanulta, hogyan bírja ki a próbákat anélkül, hogy szenvedést okozna magának, hiszen a kijelentése is ezt bizonyítja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” Péter pedig így írja: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek.”

A barátnőm egyike a legjókedvűbb és szeretetteljesebb embereknek, akit csak ismerek, és ő ezt annak a jó néhány évnek tulajdonítja, aminek során azt tanulta meg, hogy hogyan gyarapodjon az elkerülhetetlen fájdalom által, szenvedés nélkül.

Jeanne Van Den Hurk
Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: