Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 4 - VASÁRNAP - 1 Királyok 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 50. fejezet 1483. nap

50. A halálra ítélt

A főtárgyalás alatt, meggyőző erejű beszédével, Pál olyan hatalmas benyomást gyakorolt a császárra, hogy Néró az ítélethozatalt elhalasztotta. Nem mentette fel Istennek megvádolt szolgáját, de el sem ítélte. Azonban haragja Pál ellen csakhamar ismét fellángolt. Elkeseredett dühében, hogy a keresztény vallás terjedését meg nem akadályozhatja, sőt még saját udvarában sem, elhatározta, hogy mihelyt elfogadható ürügyet talál, az apostolt kivégezteti. Ezután nemsokára Néró határozott: Pált vértanúhalálra ítélte. Mivel római polgárt kínpadra nem vonhattak, az ítélet: fejvételre szólt.

Pált titokban vezették a kivégzés helyére. Azonban csak kevesen lehettek ott jelen, mert üldözőit megfélemlítette messze ható befolyása, s az, hogy vértanúsága a kereszténységnek újabb híveket szerezhet. Még a kíséretében levő eldurvult, megkeményedett katonák is figyeltek szavaira, s ámulva látták, hogy a halállal szembenézve vidám, sőt lelke ujjong. Mártírhalálának szemtanúi számára - akik látták készségét, amellyel gyilkosainak megbocsátott, s Krisztusba vetett rendíthetetlen bizalmát - Pál az "élet illata" volt. Közölök többen fogadták el az általa hirdetett Üdvözítőt, hogy azután rövid idő múlva, vérükkel pecsételjék meg hitüket.

Pál élete utolsó órájáig, bizonyítéka volt a korinthusi gyülekezethez intézett szavai igazságának: "Mert az Isten, aki szólt; cetétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben." (2. Kor. 4, 6-10.)

Alkalmassága nem önmagán, hanem Isten Lelke jelenlétén és munkálkodásán alapult, mely bensejét betöltötte és minden gondolatát alárendelte Krisztus akaratának. A próféta kijelenti: "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik." (Ésa. 26, 3.) Az a mennyei békesség, mely Pál arcáról sugárzott, sok lelket nyert meg az evangéliumnak.

Pált mennyei légkör övezte. Akivel csak érintkezett, megérezte Krisztussal való közösségének hatását. Az általa hirdetett igazságot saját élete szemléltette; ez adott meggyőző erőt prédikációinak. Ebben rejtik az igazság hatalma. A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel; azonban az istenfélő életmód olyan hathatós példaadás, melynek teljesen ellenállni lehetetlen.

A reá váró szenvedés, a halál árnyéka eltűnik az apostol tekintete előtt; lelke azokért aggódik, akiket magukra hagy, hogy küzdjenek előítélet, gyűlölet és üldöztetés ellen. Igyekezett, hogy bátorítsa, erősítse azt a néhány keresztény hívőt, akik a vesztőhelyre elkísérték. Megismételte előttük azokat az ígéreteket, amelyeket Isten adott az igazságért üldözött gyermekeinek. Biztosította őket, hogy mindaz beteljesedik, amit az Úr mondott. Ha rövid ideig nyomorúságba is jutnak, különböző kísértések súlya alatt; ha minden földi kényelmet nélkülözniük kell, akkor merítsenek bátorságot Isten Igéjéből: "Mert tudom, kinek hittem és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra." (2. Tim. 1, 12.) A megpróbáltatások és szenvedések éjszakája gyorsan véget ér; azután a béke és az örök nap boldog hajnala pirkad.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+5&version=NT-HU

Végre békesség volt az országban! Ez minden uralkodó vágya, habár vannak olyanok, akik olyan nagyravágyóak, hogy soha nem lesznek elégedettek. Dávidot arról ismerték, hogy ő a harcos király, ám végül fia, Salamon érte el a békét. A neve is azt jelenti: „békés”. Tudjuk, nem Isten akarata volt, hogy Izrael háborúzzon, és folyton ellenséges viszonyban legyen a szomszédos nemzetekkel. Dávid legnagyobb vágya az volt, hogy templomot építhessen az Úrnak. A Mindenható azonban nem engedte meg neki, de biztosította őt arról, hogy Salamon meg fogja valósítani ezt a tervet. Salamon elfogadta a megbízatást apjától, és fontos feladatának tartotta uralkodása alatt. Hírám – Tírusz királya – Dávid nagy barátja volt. Amikor tudomást szerzett Dávid tervéről, nagyon tetszett neki, és követeket küldött Salamonhoz azt üzenvén, készségesen segít neki. Salamon bölcs szavai nagyon megérintették Hírámot, mert a király a szidóniak szakértelmét dicsérte. Az volt ám az árucsere! Faanyagért élelmet kaptak cserébe.  A föníciaiak és a szidóniak bizonyára nagyon értettek a szálfák és gerendák megmunkálásához.

Különös nyomon követni a két király barátságának alakulását. Salamon nagyszerűen tudott bizonyságot tenni, és megismertetni Izrael Istenét a környező nemzetekkel. Pontosan ezt várja Isten attól a nemzettől, amely vallja, hogy Őt követi. Mind a nemzet, mind annak polgárai feladatuknak kell, hogy tekintsék az országot irányító mennyei törvények és alapelvek megismertetését. A Tírusz királyával kötött szövetség által Salamon meg tudta alapozni Izrael történelmének egyik legdicsőségesebb korszakát. Salamon teljesíteni akarta apjának tett ígéretét. Ez a vágy szerető szívének legmélyéről fakadt. Elkötelezett volt amellett is, hogy fenséges templomot emeljen Isten tiszteletére, ami annak jelképe lesz, hogy az Úr népe között lakozik. Hatalmas köveket faragtak Isten háza számára. E nagyszerű álom megvalósításához Salamonnak segítségre és munkásokra volt szüksége. Körülbelül 30 000 munkást toboroztak. Egy hónapig dolgoztak Libanonban, majd két hónapig otthon. Salamon irgalmat és együttérzést tanúsított munkásai irányában.

Ez jó példa a mai munkáltatók számára is, miként kell jóindulattal és szívvel bánni alkalmazottaikkal.

Leo Ranzolin

209. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  50-51. fejezeteihez (augusztus 4-10.).

Egy pszichiáter barátnőmmel folytattam beszélgetést, amikor megjegyezte, hogy az elkerülhetetlen fájdalom miatti gyötrődést az emberek gyakran csak fokozzák azzal, hogy saját maguknak okoznak szükségtelen szenvedést. Beszélt nekem a diagnózisáról, amit 16 éves korában kapott, és ami egy életveszélyes krónikus betegség miatt alakult ki. A betegsége miatt többször volt sztrókja, többször kapott kemoterápiát, majdnem elvesztette a veséit és úgy tájékoztatták, nem fogja megérni a 40 vagy 45 éves kort. Ma már 42 éves és egészséges, és a lecke, amit megoszt velünk, a gyógyulásának története mellett arról szól, hogy hogyan lehet a nehézségeket kibírni „szenvedés” nélkül.

Újraolvasván Pál tapasztalatát Néró kezeiben és Péter jellemformálódását a Fazekasmester kezeiben, azt kérdezem magamtól, vajon a nehézségeiket ezeknek az érzéseknek a szemüvegén keresztül értelmezték-e: önvád, szégyen, félelem és kétségbeesés.

Mindketten megtapasztalták a következőket: megfosztottság, elutasítottság, üldöztetés. Vajon pazarolták-e a drága idejüket azon morfondírozva, hogy őket kell-e hibáztatni a helyzetükért, vagy azt gondolva, hogy „Talán sosem fogom jól csinálni?”, „A barátaim elhagytak, ez azt jelenti, hogy semmit sem érek.” vagy „Nézz csak rám, a börtöntöltelékre! Egy kudarc az életem!”

Az orvos barátnőm elmagyarázta nekem, hogy a szenvedést az okozza, hogy „jelentést” társítunk a fájdalmunkhoz. Pál jól megtanulta, hogyan bírja ki a próbákat anélkül, hogy szenvedést okozna magának, hiszen a kijelentése is ezt bizonyítja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” Péter pedig így írja: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek.”

A barátnőm egyike a legjókedvűbb és szeretetteljesebb embereknek, akit csak ismerek, és ő ezt annak a jó néhány évnek tulajdonítja, aminek során azt tanulta meg, hogy hogyan gyarapodjon az elkerülhetetlen fájdalom által, szenvedés nélkül.

Jeanne Van Den Hurk

Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet

Anderson, Dél-Karolina, USA

Fordította Gősi Csaba