Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 1 - CSÜTÖRTÖK - 1 Királyok 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 49. fejezet 1480. nap

Istennek igaz szolgája nem fél sem a nehézségektől, sem a felelősségtől. Abból a Forrásból, mely sohasem apad ki azok számára, kik komolyan kérik az isteni erőt, merít ő is, hogy a kísértések órájában ellenállhasson. Az a kegyelem, melyben részesül, növeli képességét, hogy megismerje Istent és Fiát. Lelke izzik a vágytól, hogy Mestere tetszésére szolgáljon. Mialatt előretör a keresztény ösvényen, annál "erősebb lesz a Krisztus Jézus kegyelme által." Ez a kegyelem teszi képessé, hogy hűségesen tanúskodjon mindarról, amit hallott. Nem veti meg és nem hanyagolja el Istentől nyert ismeretét, hanem rábízza hűséges emberekre, akik ismét másoknak adják tovább.

Pál, Timótheushoz intézett ezen utolsó levelében, magasztos célt állított az ifjabb munkás szemei elé. Felvilágosította kötelességeiről, amelyek reá, mint Krisztus szolgájára háramlanak. "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét." "Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes, aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére."

Az apostol egyszersmind óvta Timótheust a hamis tanítóktól, akik majd igyekszenek befurakodni az egyházba. "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok... kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld."

Majd folytatja az apostol: "A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad. Mert hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre." ..."A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." Isten bőségesen gondoskodott eszközökről, hogy sikerrel küzdjünk meg a gonoszsággal, mely a világban van. A Biblia az a fegyvertár, melyből a küzdelemre felvérteződhetünk. Derekunkat az igazság övezze körül. Mellvértünk az életszentség legyen. A hitnek pajzsát tartsuk kezünkben, az üdvnek sisakját pedig hordjuk fejünkön. A Lélek kardjával, mely Isten Igéje, törjünk utat magunknak a bűn kötelei közül.

Pál igen jól tudta, hogy komoly veszedelmek leselkednek az egyházra. Tudta, hogy mindazoknak, akiket a gyülekezetek vezetésével megbíznak, hűséges és lelkiismeretes munkát kell végezniük. Ezért írta Timótheusnak: "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással."

Ilyen ünnepélyes felhívás, a buzgó és hűséges Timótheushoz, élő bizonyítéka az evangélium prédikátora fontos és felelősségteljes munkájának. Pál, Isten ítélőszéke elé idézi Timótheust és meghagyja neki, hogy az Igét - nem emberek szavát és rendeletét - hirdesse; legyen felkészülve bizonyságot tenni Istenről, bárhol kínálkozik alkalom: akár nagygyűléseken, akár kicsiny körben; úton, vagy családi tűzhelynél; barátok vagy ellenségek előtt; biztonságban vagy nehézségek, veszélyek, gyalázat és veszteség közepette.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+2&version=NT-HU

Dávid élete végéhez közeledett. Fiát, Salamont Izrael királyává koronázták. Dávid tapasztalatból tudja, hogy ez milyen óriási feladat és felelősség. Emlékszik a megpróbáltatásokra és nehézségekre, a győzelmekre és az átverésekre. Azt reméli, hogy megoszthat néhány bölcs tanácsot az új királlyal, ami neki is segített uralkodása idején. Salamon testvérével, Adóniával való bánásmódjában már bizonyította nagylelkűségét.

Dávid egy öt pontból álló megbízatást ad át Salamonnak királysága kezdetén: (1) legyél erős; (2) szolgáld az Urat azzal, hogy az Ő útján jársz, megtartod az Ő rendeléseit, parancsolatait és bizonyságait; (3) bánj Jóábbal bölcsességed szerint, hiszen tudod, mit tett velem; (4) legyél jóságos Barzillai fiaihoz; (5) bánj bölcsen Simeivel és ne hagyd, hogy természetes halált haljon. Dávid azt akarta, hogy Salamon tiszta lappal kezdjen. Dávid sok hibát ejtett a múltban, és ezt nagyon jól tudta. Azt remélte, hogy fia tanul tapasztalatából. Dávid meghalt, úgy ahogyan 1 Krónika 29:28 feljegyzi: „jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve.”

Salamon uralma most erős alapokon áll, viszont testvére Adónia egy másik hibát követ el. Abiságot akarja feleségül, a gyönyörű lányt, aki Dávid gondozója volt idős korában. Ezzel a tettével a trónt igényelte újra. Nagyon világos, hogy mit akart, és ezért az életével fizetett. A másik áldozat Abjátár pap volt. Dáviddal való barátságára való tekintettel, megkímélték az életét és hazaküldték. Ez egy nagyon megalázó tapasztalat volt! Amikor Jóáb meghallotta, hogy Adónia halott, elkezdett aggódni az életéért, és a szentélybe menekült. Többrendbeli gyilkosságért és Dávid iránti hűtlenségéért találtatott bűnösnek. Salamon parancsára Benája, a hadsereg parancsnoka elment a szentélybe, és megölte Jóábot. Csak Sémei volt még hátra, aki megszegte Salamonnak tett ígéretét, hogy nem hagyhatja el Jeruzsálemet, és elment szökött rabszolgái után, amiért életével fizetett. 

Az ősi beszámoló ezen fejezete bemutat néhány dolgot: azt, hogy Salamon milyen szépen és udvariasan viszonyul édesanyjához; Adónia cseleit és ambícióját, aki tanulhatott volna az első esetből, amikor testvére jólelkűen bánt vele. Beszámol továbbá Jóáb, Abjátár és Sémei sorsáról, akik hibákat követtek el, és nem voltak hűségesek Dávidhoz.

Isten ítélete vár mindnyájunkra, akik nem vagyunk hűségesek Istenhez, nem vagyunk lojálisak az egyházhoz és vezetőinkhez.

Leo Ranzolin

208. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  47-49. fejezeteihez (július 28 – augusztus 3.).

A szombat délelőtti felhívást az imakérésekre mindig a papírhajtogatás zöreje, a gyerekek elcsendesítése jelzi, majd izgatott csend következik, ahogyan gondterhelten lefelé és körbe tekintünk, miközben arra készülünk, hogy feltárjuk szükségleteinket és sebezhetőségünket mindenki előtt. Szinte hallható a közös sóhaj, amikor az első kérés elhangzik.

„Anyagi nehézségek miatt szeretnék imasegítséget kérni.” „Kérlek, imádkozzatok a fiamért (vagy lányomért), aki már nem jár gyülekezetbe.” „Laboratóriumi vizsgálaton voltam ezen a héten. Kérlek, imádkozzatok a jó eredményekért.”

Amikor a hangokat halljuk az alázatos esdeklő imákban, vajon hány antenna fogja a nem artikulált érzéseket minden egyes egyszerű kérés mögött? Halljuk-e a rejtve megbúvó érzelmeket: szégyen, félelem, kétségek és magány, ezek mögött a láthatóan egyszerű kérések mögött? Fog-e az esdeklő sóvárgással találkozni a vigasztalás és a támogatás? Vagy még egy szombat délután megy haza úgy a testvéred, hogy még mindig egyedül van a félelmével, szégyenével, kétségeivel, és hogy a rákövetkező hetet küzdelemben és a meg nem válaszolt imák miatt szomorúan, magányosan várja?

Pál azt mondja az utolsó levelében: „Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette …” Elhúzódunk-e hittestvéreinktől, amikor szükségük van ránk, csak mert megbénít az ellenállás a sebezhető állapotuk miatt, talán mert tudjuk, hogy milyen könnyen megtörténhet velünk is ugyanaz? Vagy leküzdjük a saját sebezhetőségünktől való félelmet, és szolgálunk, ahogyan Onesiforus tette?

Jeanne Van Den Hurk

Anderson Hetednapi Adventist Gyülekezet

Anderson, Dél-Karolina, USA

Fordította Gősi Csaba