Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 15 - CSÜTÖRTÖK - 1 Királyok 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 53. fejezet 1494. nap

53. János, a szeretett tanítvány

János a többi apostol közül azzal tűnik ki, hogy "az a tanítvány, akit szeret vala Jézus". (János 21, 20.) Kitüntetően élvezhette Jézus barátságát, mert a Megváltó bizalmának és szeretetének sok-sok jelét nyerte. Egyike volt azoknak, akik abban a kiváltságban részesültek, hogy ott a hegyen szemtanúi lehettek Krisztus megdicsőülésének, úgyszintén lelki gyötrelmének a Gethsemáné kertjében. Szenvedéseinek utolsó órájában Urunk, édesanyját János gondjaira bízta.

Szeretett tanítványa iránt érzett vonzalmát, János a buzgó odaadás minden erejével viszonozta. Miként a szőlőág átfonja támasztó oszlopát, úgy karolta át János is Jézust. Bátran kiállt Mestere mellett, kihallgatásakor a törvényházban; ott időzött a kereszt lábánál; a feltámadás hírére pedig oly gyorsan futott a sírhoz, hogy buzgalmában még a hirtelenkedő Pétert is megelőzte.

Az a bizakodó szeretet és önzetlen odaadás, mely János életében és jellemében megnyilvánult, a keresztény egyháznak felbecsülhetetlen értékű tanítást nyújt. Természettől fogva lénye nem volt olyan kedves, mint az későbbi éveiben megnyilatkozott. Jellemének súlyos fogyatékosságai voltak; gőgös, önhitt és becsvágyó, sőt, ha megsértették, haragtartó is volt. Ezért őt és fivérét "a mennydörgés fiainak" nevezték. Ezenkívül a szeretett tanítvány még szeszélyes, bosszúálló, bírálgató is volt. Az isteni Tanító azonban mind e sok hiba mögött is, őszinte, szeretetteljes szívét látta meg. Jézus tehát egyrészt megfeddte önzését, megtörte becsvágyát, próbára tette hitét; másrészt azonban kinyilatkoztatta előtte azt, amire lelke annyira vágyott: az életszentség szépségét, a szeretet átalakító hatalmát.

János jellemhibái, a Megváltóval való személyes érintkezése idején, különböző alkalmakkor, erősen megmutatkoztak. Így többek között akkor is, midőn Krisztus hírnököket küldött egy satuáriai faluba, azzal a kéréssel, hogy frissítőket készítsenek Neki és tanítványainak. A falu megközelítésénél azonban úgy tett, mintha pihenő nélkül tovább akarna menni Jeruzsálembe. Ez felkeltette a satuáriaiak irigységét és ezért nemhogy meghívták volna, hanem még annyi szívességet sem akartak tenni, mint amennyit minden közönséges utasnak megadtak. Jézus sohasem erőszakolja jelenlétét senkire. Így Satuária lakói elvesztették azt az áldást, melyben részesülhettek volna, ha felkérik, hogy vendégük legyen.

A tanítványok természetesen tudták, hogy Krisztus jelenléte áldást jelentett volna a satuáriabelieknek. Mesterük iránt tanúsított hidegség, féltékenység és tiszteletlenség meglepte és megharagította őket. Különösen Jakab és János háborodott fel nagyon. Olyan bánásmódot tanúsítani Azzal szemben, akit ők annyira imádtak, meglátásuk szerint, túlságosan nagy igazságtalanság volt ahhoz, hogy azonnali megtorlást ne érdemelne. Ezért buzgóságukban, az Illés próféta elfogatására kiküldött satuáriai főemberek egykori sorsára gondolva, így szóltak: "Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?" Nagy ámulatukra tapasztalniuk kellett, hogy szavaik felett Jézus elszomorodott és még nagyobb csodálkozással hallgatták ajkáról a következő dorgálást: "Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek; mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az embernek lelkét, hanem hogy megtartsa." (Luk. 9, 54-56.)

Krisztus nem kényszeríti az embereket arra, hogy befogadják. Csak a Sátán és az ördögi lélek vezetése alatt álló emberek gyakorolnak kényszert a lelkekre. A gonosz angyalokkal szövetkezett emberek, azon ürügy alatt, hogy az igazságért buzgólkodnak, saját vallási nézeteik kényszerítésével, időnként szenvedéseket zúdítanak embertársaikra. Krisztus ellenben, csak irgalmassággal és szeretetének kinyilvánításával igyekszik a lelkeket megnyerni. Az emberi szívben nem tűr el vetélytársat; osztott szolgálatot el nem fogad. Csak önkéntes szolgálatra vágyik, a szív készséges, szeretetből fakadó odaadására.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+16&version=NT-HU

Érdekes események sorozatát figyelhetjük meg ebben az utolsó fejezetben, mielőtt Illés színre lép, mint a valaha élt legnagyobb izraelita próféták egyike.

Először, az Úr szólította Jéhu prófétát, hogy kézbesítsen egy üzenetet Baásának. Jéhunak erős üzenete volt e fiatal király számára, aki szerény helyzetből küzdötte fel magát, hogy király lehessen. Baása eszköz volt arra, hogy Jeroboám házát eltörölje, de most meg kell fizetnie ezért a gyilkos cselekedetéért. Úgy tűnik, mintha az emberek sohasem tanulnának bűneikből, és nem is bánnák meg azokat. Isten kegyelmes lehetett volna hozzá, de ő inkább más irányt választott.

Másodszor, szembetaláljuk magunkat egy összeesküvéssel. Ela, Baása fia körülbelül már két éve uralkodott, amikor az egyik szolgája a seregben, Zimri, felemelte a kezét Ela ellen, és amikor részeg volt, megölte őt. A védelem, amit a királynak kellett volna nyújtania, valójában ambíciózus és hatalomvágyó törekvéseinek része volt! Ismerte a király gyengeségét, gonosz tetteit, iszákosságát, és tudta, hogy részegen megölheti! De továbbment, és kiirtotta Baása egész házát. Ela és az apja, Baása elkötelezte magát a bűn mellett, és bűncselekmény következtében haltak meg. Zimri összeesküvése és erőszakos tevékenysége nem tartott sokáig. Összesen hét napig volt király Thirsában. Mikor az emberek meghallották, hogy mit tett, megválasztották Omrit Izráel királyának. Omri, és Izráel népe körülzárta a várost, ahol Zimri volt, és mikor ezt ő meglátta, felment a királyi palotába, magára gyújtotta, és meghalt. A csalással szerzett hatalom nem tart sokáig!

A következő bűnös lépést maga Omri tette meg. Izrael népe két részre szakadt, és két királyt kezdett el követni, az egyik volt Tibni, a másik pedig Omri. Az Omrit követők győzedelmeskedtek, arról pedig nincs tudomásunk, hogy mi történt Tibnivel, vagy hogyan halt meg. Ha a világ értékrendjének szempontjából vizsgáljuk, Omri jó király volt. Jólétet hozott a népnek, és még egy másik fővárost is alapított Samária hegyén. Ám ha a bűn szemszögéből nézzük, ő rosszabb volt az összes előtte uralkodó királynál. Ő volt az, aki bevezette Baál szolgálatát, és a fia, Akháb feleségül vette Jézabelt, Baál főpapjának a lányát. A hitehagyás és a bálványimádás legrosszabb napjai jöttek el Izrael történelmében, és ekkor lépett színre Illés. Egy olyan prófétára volt szükség, mint Illés, akin keresztül Isten cselekedhetett.

Leo Ranzolin

210. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  52-53. fejezeteihez (augusztus 11-17.).

Mivel a jellem az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe, amikor a végső trombitaszó felharsan, időnként aggódunk amiatt, hogy hogyan tökéletesítsük. Amikor azonban a tökéletességre törekszünk, az eredmény nem lesz kézzelfogható, és így egyfajta csalódást élünk át, és olyan érzésünk lesz, hogy messze vagyunk a célunktól. A hiba, amit elkövetünk, az, hogy önhittek vagyunk. Figyelembe kellene vennünk, hogy a jellemünk nem tud változni, hacsak nem Krisztus él bennünk.

Péternek, csak úgy mint Jánosnak, harcolnia kellett a perfekcionizmusa ellen, amíg meg nem értették a kulcsot. Mindketten úgy kezdték Jézussal való járásukat, hogy a tökéletesség felé tartottak, és az útjuk végén a cél megvalósult - Őbenne. Péter, aki egyszer megtagadta Jézust, már nem félt meghalni Őérte a szolgálata végén. János jellemében a nagyravágyás, féltékenység és lobbanékonyság jeleit mutatta, azonban miután tanúja volt a csodáknak, melyeket Jézus tett, az iránta való szeretete megnőtt. A hiúságát elhagyva János úgy döntött, követi Jézust, olyan kockázatnak kitéve az életét, amilyet talán egyik tanítványtársa sem vállalt volna.

A jellem változása nem azonnal következik be, hanem fokozatos. Sokan elindulnak ezen az úton, mégis elbátortalanodnak, mert látszólag nincsen előrehaladás. Sátán kihasználja ezt az érzést, és arra készteti az embereket, hogy adják fel, és hagyják abba a hit versenyét. Ebből az okból kifolyólag tisztában kell lennünk azzal, hogy a tökéletesség felé vezető utat már megmutatták nekünk: emeljük fel tekintetünket Jézusra, nézzük Őt, és értsük meg, hogy a jellem változása úgy lehetséges, hogy megmásszuk Péter létráját, ami nem más, mint Jézus Krisztus.

Samuel Rafael

teológiai szemináriumi hallgató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba