Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 51. fejezet 1489. nap
A gyülekezet pásztorainak feladata, hogy éberen őrködjenek
az Úr nyája fölött. Ez nem jelent ugyan teljhatalmú parancsnokságot, hanem
felügyeletet, mely bátorít, erősít és felemel. A prédikátori tisztség többet
jelent, mint csupán szent beszédek tartását. Komoly, személyes munkát követel.
A gyülekezet itt e földön tévelygő férfiakból és nőkből áll, akik türelmes,
fáradságos erőfeszítést igényelnek, hogy ebben az életben Istennek tetsző,
elfogadható munkára kiképzést, nevelést nyerjenek, az eljövendő életben pedig a
dicsőség és a halhatatlanság részesei legyenek. Lelkipásztorokra, a nyáj
hűséges pásztoraira van szükségünk, akik nem hízelegnek Isten népének, sem
keményen nem bánnak vele, hanem az Élet Kenyerével táplálják. Férfiak kellenek,
akik életükben naponta tapasztalják a Szentlélek átalakító hatalmát, akik
önzetlenül szeretik azokat, akikért munkálkodnak.
Az egyház lelkipásztorára olyan feladatok hárulnak, amelyek
tapintatot, bölcsességet követelnek. A gyülekezeti tagok között elhidegülést,
elkeseredést, irigységet és féltékenységet tapasztal; hogy mindent ismét rendbe
hozzon, munkájában Krisztus lelkületére van szüksége. A prédikátor dolga, hogy
hűségesen intsen, bűnöket megfeddjen, viszályokat elsimítson, és pedig nemcsak
onnan felülről, a szószékről, hanem úgy, hogy a hívekkel egyénileg foglalkozik.
Akadnak önfejű tagok, akik elvetik az üzenetet, Isten szolgáját pedig tévesen
ítélik meg és bírálgatják. Ilyenkor a pásztor gondoljon arra, hogy "a
felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető,
méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő
és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik
a békességen munkálkodnak." (Jak. 3, 17, 18.)
Az evangélium hirdetőjének munkája, "hogy
megvilágosítsa mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől,
amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben." (Ef. 3, 9.) Aki
ilyen munkára vállalkozott, de azt a részt választja, mely a legkevesebb önfeláldozást
igényli, megelégszik csupán a prédikálással, a személyes munkát pedig másokra
hagyja - munkáját Isten el nem fogadhatja. Éppen a jól végzett személyes munka
hiányában pusztul el sok lélek, akikért Krisztus meghalt. Félreismeri
hivatásának jelentőségét az, aki elfogadja a prédikátori tisztséget, anélkül,
hogy olyan személyes munkát akarna végezni, aminőt a nyáj gondozása megkövetel.
A jó pásztor megfeledkezik önmagáról. Saját személye a
háttérbe szorul, hogy Isten munkáját végezhesse. Az Ige hirdetése közben és a
nép otthonaiban végzett lelkipásztori munkája által megismeri szükségleteiket,
bánatukat, megpróbáltatásaikat; és mert együttmunkálkodik a nagy
Teherhordozóval, osztozik szenvedéseikben, bajaikban vigasztalja őket, lelki
éhségüket lecsillapítja és szívüket megnyeri Istennek. Ebben a munkában a menny
angyalai segítenek az igehirdetőnek; az igazság őt is megvilágosítja és
"bölccsé teszi az üdvösségre."
Az apostol, kapcsolatban azon utasításaival, melyeket
azoknak adott, akik bizalmi tisztséget töltenek be a gyülekezetben, még néhány
általános alapelvet fektetett le, amelyeket az egyház valamennyi tagjának
követnie kell. Felszólítja a nyáj ifjabb tagjait, hogy kövessék a vének
példáját a keresztényi alázatban: "Hasonlóképen ti ifjabbak
engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az
alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az
alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas
keze által, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá
vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti
ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit
elnyeljen, akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben."
Így írt Péter a hívőknek, a gyülekezetet ért különös
megpróbáltatások idején. Már addig is sokan részesedtek Krisztus
szenvedéseiben; rövidesen azonban rettenetes üldözés következik az egyházra.
Még néhány rövid esztendő és a gyülekezet tanítói és vezetői közül sokan
áldozzák oda életüket az evangéliumért. Nemsokára borzalmas farkasok jönnek
közéjük, akik nem kímélik a nyájat. Mindez azonban ne csüggessze el őket, akik
Krisztusban reménykednek. Péter bátorító, vigasztaló szavakkal igyekezett a
hívők gondolatait a jelen viszontagságairól és a várható szenvedésekről a
"romolhatatlan és mocsoktalan és hervadhatatlan örökségre"
irányítani. Bensőségesen, buzgón imádkozott érettük: "A minden kegyelemnek
Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban,
titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké,
szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!
Ámen." (1. Pét. 5, 10. 11.)
Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Micsoda ellentét, és
paradox helyzet bontakozik ki a 10. és a 11. fejezet között! A dicsőség és
bizonyságtevés időszaka után hitehagyással és bálványimádással találjuk szemben
magunkat. Nehéz megérteni, hogy egy
ilyen bölcs ember, mint Salamon, aki beszélt Istennel, és minden szellemi és
fizikai ajándékát Tőle kapta, hogyan fordulhatott el az Ő törvényeitől. A történtek
kulcsa ebben rejlik: „sok idegen asszonyt szeretett”. Az előző
fejezetben egy uralkodónő előtt tesz bizonyságot, és az azt követőben pedig őt
vezetik félre asszonyok. Tudvalevő, hogy egy nő el tudja fordítani egy férfi
szívét Isten követésétől, és ugyanígy egy férfi is kárhozatba vezethet egy nőt.
Ezek pedig pogány nők voltak, akik Salamon szívét elfordították Istenről, és
hamis istenekhez vezették őt. 700 felesége és 300 ágyasa volt. Tisztában volt Isten
parancsával, ami tiltotta az idegen népekkel való házasodást. Ez annyira alattomos
folyamat volt, hogy szíve észrevétlenül alakult át.
Annyi fiatalt
láthattunk, akik figyelmen kívül hagyva szüleik és lelkészeik tanácsát olyan
emberekkel mennek bele kapcsolatokba, akik nem szeretik az Urat. Az ilyen kapcsolatok
nagy része sok szenvedéssel jár. Így történt ez Salamonnal is, aki megépítette
Isten templomát, és most Astóretet, a szerelem istennőjét, és Milkómot, az
ammóniak főistenét követi. Isten, aki annyira büszke volt Salamonra, és akkora
bölcsességet ajándékozott neki, csalódott benne. Egyedül Dávid miatt nem vette
el a királyságot Salamontól, miatta uralkodhatott 40 évig.
Láthatjuk Salamon
Istentől, és az Ő törvényétől való elszakadásának következményeit. Bajok
következnek az országra, és maga az Úr forgatja azt fel. Az edómi Hadad herceg,
aki Dávid napjaiban Egyiptomba menekült, amikor értesül Dávid haláláról, tüske
lesz Salamon oldalában. A másik, aki bajt hoz rá, Rezón. Aki elutasítja Isten
kegyelmét, annak szembe kell néznie a következményekkel, és amikor Isten
elveszi az Ő védelmét, akkor sátán teret kap, hogy betörjön. Jeroboám is
problémát jelentett Salamonnak. Salamon megbízott benne, mert értékes és
tehetséges ember volt, de ő szembeszállt Salamonnal. Egy nap Jeroboám, ahogy
elhagyta Jeruzsálemet, találkozott Ahija prófétával az úton. Jeroboám egy új
köntöst viselt, amit Ahija elvett tőle és 12 részre szakította, ezzel
szimbolizálva Izrael 12 törzsét. 10 törzset kapott Jeroboám és 2 lett Salamon
fiáé Roboámé. Itt láthatjuk a bűn és hitehagyás eredményét. Amikor Salamon
meghalt, a királysága szétszakadt, ahogy azt a próféta megmondta. Salamon
utolsó napjai, amikor elhagyta az Urat és az Ő parancsolatait, egy megosztott
királyság kialakulásához vezettek.
Leo Ranzolin
209. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 50-51. fejezeteihez (augusztus 4-10.).
Egy pszichiáter barátnőmmel folytattam
beszélgetést, amikor megjegyezte, hogy az elkerülhetetlen fájdalom miatti
gyötrődést az emberek gyakran csak fokozzák azzal, hogy saját maguknak okoznak
szükségtelen szenvedést. Beszélt nekem a diagnózisáról, amit 16 éves korában
kapott, és ami egy életveszélyes krónikus betegség miatt alakult ki. A
betegsége miatt többször volt sztrókja, többször kapott kemoterápiát, majdnem
elvesztette a veséit és úgy tájékoztatták, nem fogja megérni a 40 vagy 45 éves
kort. Ma már 42 éves és egészséges, és a lecke, amit megoszt velünk, a
gyógyulásának története mellett arról szól, hogy hogyan lehet a nehézségeket
kibírni „szenvedés” nélkül.
Újraolvasván Pál tapasztalatát Néró kezeiben és
Péter jellemformálódását a Fazekasmester kezeiben, azt kérdezem magamtól, vajon
a nehézségeiket ezeknek az érzéseknek a szemüvegén keresztül értelmezték-e:
önvád, szégyen, félelem és kétségbeesés.
Mindketten megtapasztalták a következőket:
megfosztottság, elutasítottság, üldöztetés. Vajon pazarolták-e a drága idejüket
azon morfondírozva, hogy őket kell-e hibáztatni a helyzetükért, vagy azt
gondolva, hogy „Talán sosem fogom jól csinálni?”, „A barátaim elhagytak, ez azt
jelenti, hogy semmit sem érek.” vagy „Nézz csak rám, a börtöntöltelékre! Egy
kudarc az életem!”
Az orvos barátnőm elmagyarázta nekem, hogy a
szenvedést az okozza, hogy „jelentést” társítunk a fájdalmunkhoz. Pál jól
megtanulta, hogyan bírja ki a próbákat anélkül, hogy szenvedést okozna magának,
hiszen a kijelentése is ezt bizonyítja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben
vagyok, megelégedett legyek.” Péter pedig így írja: „Szeretteim, ne rémüljetek
meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek.”
A barátnőm egyike a legjókedvűbb és
szeretetteljesebb embereknek, akit csak ismerek, és ő ezt annak a jó néhány
évnek tulajdonítja, aminek során azt tanulta meg, hogy hogyan gyarapodjon az
elkerülhetetlen fájdalom által, szenvedés nélkül.
Jeanne Van Den Hurk
Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlés