Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 18 - VASÁRNAP - 1 Királyok 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 54. fejezet 1497. nap

54. "Hű tanúbizonyság"

Krisztus mennybemenetele után, János hűségesen és lelkiismeretesen munkálkodott a Mesterért. Pünkösdkor, a többi tanítvánnyal együtt, ő is elnyerte a Szentlelket; megújult buzgósággal, friss erővel hirdette az életadó igét és irányította a tömeg gondolatait a Láthatatlanra. Hatásosan hirdette az Igét; telve volt tűzzel és mélységes meggyőződéssel. Szépen, szabatosan tanított, kellemes hangon ismételte Krisztus szavait és beszélt csodálatos tetteiről. Előadása tartós benyomást gyakorolt hallgatóira. Szavainak egyszerűsége, a hirdetett igazságok meggyőző ereje, és a lendület, mely előadását jellemezte, utat nyitott előtte valamennyi társadalmi réteghez.

Az apostol élete teljes összhangban állott tanításaival. A szívében lángoló krisztusi szeretet komoly, fáradhatatlan munkára indította embertársaiért és különösen keresztény testvéreiért.

Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket. Ezzel bizonyítsák be a világ előtt, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége, testet öltött bennük. "Új parancsolatot adok néktek" mondotta -, "hogy egymást szeressétek; amiként én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." (Ján. 13, 34.) Midőn ezen szavak elhangzottak, a tanítványok nem értették meg, de miután szemtanúi voltak Krisztus szenvedéseinek, keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének; miután pünkösdkor a Szentlelket elnyerték, felfogták Isten szeretetét, fogalmat alkothattak maguknak arról a szeretetről, amellyel egymás iránt kellett viseltetniük: "Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért."

A Szentlélek kiárasztása után a tanítványok széjjel jártak, hirdetni az élő Megváltót. Egyetlen vágyuk: a lelkek üdve volt. Emellett megízlelhették a szentek közösségének szépségét is. Egymás iránt tapintatosak, figyelmesek, önmegtagadók és az igazságért minden áldozatra készek voltak. A mindennapi érintkezésben azt a szeretetet tanúsították egymással szemben, melyet Krisztus parancsolt nekik. Ezt a szeretetet igyekeztek nyájas szavak és önzetlen cselekedetek által, mások szívében is felébreszteni.

Ezt a szeretetet, az új parancsolat iránti készséges engedelmességet kell a hívőknek mindenkor kinyilvánítaniuk. Olyan bensőséges összeköttetésben éljenek Krisztussal, hogy teljesíteni tudják összes követelményeit. Őket választotta ki Isten, hogy életükkel dicsőítsék a Megváltó hatalmát, aki bűntelensége által megigazította őket.

Idővel azonban változás állott be. A hívők kezdték egymás hibáit felfedezni. Miközben mások hibáira néztek, és bírálgatásba bocsátkoztak, szem elől tévesztették a Megváltót és szeretetét. Kezdtek nagyobb jelentőséget tulajdonítani a külsőségeknek és nagyobb súlyt helyezni a hitpontokra, mint azok gyakorlására. Buzgók voltak mások hibáinak megítélésében; eközben nem vették észre saját hibáikat. Így hanyagolták el a Krisztus parancsolta testvéri szeretetet, de a legszomorúbb az volt, hogy észre sem vették. Nem jutottak tudatára, hogy eltűnt életükből a boldogság és öröm, és hogy - miután elzárták szívüket Isten szeretete elől - menthetetlenül a sötétségbe zuhannak.

János apostol azonban észrevette, miként tünedezik a testvéri szeretet az egyházból. Intette a hívőket a gyülekezetben a szeretet állandó gyakorlásának szükséges voltára. Levelei újból és újból kifejezésre juttatják ezt a gondolatot.

Így ír: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást."

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+19&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+19&version=NT-HU

Illés története meglepő fordulatot vesz. És én a magam részéről örülök, hogy így történik. Mert itt láthatjuk, hogy Illés nem csak hős, hanem ugyanúgy ember is. Szinte hihetetlen elképzelni, hogy neki, aki egyedül és félelem nélkül állt Izrael királyával és 450 hamis prófétával szemben, most remegnie és menekülnie kellene egy haragos asszony szava miatt – szánalomra méltó! Miközben talán kiábrándultságot érzünk Isten prófétájának gyávaságát látva, sajnos túl gyakran kaphatjuk rajta magunkat, hogy ugyanígy reagálunk az élet kihívásaira. Veled is megtörtént már ez? Valaki bánt téged, és te elfutsz, és ki akarsz szállni? Azon gondolkodom, miközben ezt a fejezetet olvasom, vajon Istennek hány embere ül az út szélén, mert egy Jézabel próbára tette őket?

40 nap futás után a pusztában Illés egy barlangban rejtőzve találja magát, amikor Isten váratlanul megszólítja őt, és egy jelentőségteljes kérdést tesz fel neki. Mit csinálsz itt Illés? Egyetlen egyszerű kérdéssel Isten leleplezi Illés bajának gyengeségét és nyomorát. Egészen eddig minden, amit Illés tett, bárhová is ment, minden Istentől kapott parancs alapján történt. De Isten nem rendelte őt ide. A lelki barlangok népszerű helyek a keresztények, számára is, hogy elbújjanak bennük. Ott van például a bigottság barlangja, az előítéleté, a büszkeségé, a meg nem vallott bűnök hideg ürege, hogy csak néhányat említsünk.

Illés válasza beszédes. Negyven napon át ezt gyakorolta, amíg elért egy pontot, ahol a probléma már maximálisnak, Isten hatalma pedig minimálisnak tűnt. De Isten nem mondott le Illésről. Olyan leckét ad neki, amit te vagy én soha nem fogunk megtanulni az egyetemen, még adventista egyetemen sem. Isten a természetet használja szószólójául, és megkérdezi Illést: „Nem vagyok méltó a bizalomra, hogy megvédem az életedet, és megáldom a szolgálatodat?” Ez a kérdés talán a következő örökérvényű szavakra fordítható: „Nem erővel, és nem hatalommal, hanem az Én Lelkemmel, így szól az Úr” (Zak 4:6). És miután megtanulta a leckét, Isten visszaküldi Illést dolgozni. Mivel Illés 40 napig menetelt, hogy elmondja Istennek: csak ő maradt meg a szolgálatában, Isten szerette volna, ha Illés tudja, hogy van még rajta kívül 7000 ember, akik szintén az örökkévalóság hangjára figyelnek! Ámen!

„Mit csinálsz itt?” - számunkra is jó kérdés. Egy olyan kérdés, amit meg kell válaszolnunk egyénileg és közösségileg is. Mi vagyunk Isten modernkori Illései, egy illési üzenettel, aminek el kell érnie a világot. Sajnos Illés azért könyörgött Istennek, hogy vegye el az életét, mikor az elől a Jézabel elől futott, aki valóban szívesen megtette volna ezt. Isten válaszolhatott volna az imájára úgy is, hogy hagyja meghalni a pusztában, de Ő beteljesítette Jézabel sorsát, Illést pedig később a Mennybe ragadja el, aki így egyáltalán nem lát halált. Egy nap, nemsokára a hármas angyali üzenet diadalmaskodik, és mindazok, akik hűségesen megálltak a helyükön, diadalmaskodni fognak vele együtt. Istennek most is megvannak a hűséges emberei, mi miért akarnánk elbújni a semmittevés barlangjában?

Charissa Fong

211. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  54-55. fejezeteihez (augusztus 18-24.).

János, a szeretett tanítvány, a levelében bemutatta Isten igaz követőinek jellemzőit. A tanítványok megváltoztatták a világot a keresztény időszámítás első évszázadában, hiszen Krisztus élt bennük. Ez annak volt eredménye, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak, és az Ő szeretetét tapasztalták meg. Ahogy teltek a napok Jézus mennybemenetelét követően, a hívők hajlamosak lettek egymás hibáira figyelni, ahelyett, hogy Jézusra tekintettek volna, mint életük középpontjára. Ezért aztán János írt a gyülekezetnek, hogy változtassák meg ezt a hozzáállást, megadva egyúttal a gyógyírt: hogy szeressék egymást. Ez a testvéri szeretet csak akkor lehetséges, ha megértettük Isten szeretetét, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézust elküldte értünk. Emellett tudatában kell lennünk annak is, hogy a legnagyobb veszély a gonosz a szívünkben. Ennek az ellenszere az, hogy tegyük ki magunkat Isten szeretetének, amiről a legcsodálatosabb bizonyság egy egységes nép létrejötte lesz.

Az Isten szeretete a hívő életében működik, azonban nem automatikusan, és nem függetlenül az emberi akarattól. Júdás és Péter ugyanannak a szeretetnek voltak kitéve, mégis különböző döntést hoztak. Ezért kell az ént megtagadnunk, és Istennek engedelmeskednünk. Ez az áldozat vezet a megszentelődéshez. A bűnös természetünknek azonban szüksége van segítségre az énnel szembeni csatában. Nincsen az imánál jobb segítség, hiszen aki kér, annak megadatik. Adjunk át hát mindent Jézusnak!

Alvaro F. Rodríguez

Bibliai héber és Ószövetség oktató

Teológiai szemináriumi oktató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba