Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 13 - KEDD - 1 Királyok 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 52. fejezet 1492. nap

Péter már hosszú évek óta tanította a hívőket arra, hogy a kegyelemben és igazságban állandóan növekedni kell. Most azonban, amikor már tudta, hogy mártírhalál vár reá, figyelmüket még egyszer ráirányította azokra a csodálatos kiváltságokra, melyek feltárulnak minden hívő előtt. Az ősz apostol, hitének teljes tudatában, inti hittestvéreit céltudatos, állhatatos keresztényi életre. Kérte őket: "Annakokáért atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhivatástokat és kiválasztástokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha, mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel." Mily nagyszerű bizonyosság! Mily dicső reménység tündököl a hívő szemei előtt, amikor hit által törekszik a keresztényi tökéletesség magaslataira!

Az apostol folytatta: "Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. Méltónak vélem pedig, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; mint aki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről."

Az apostol joggal beszélhetett Istennek az emberre vonatkozó terveiről, hiszen Krisztus tanítói működése alatt sokat látott és hallott az Isten országához tartozó dolgokról. Hogy a hívőket még egyszer emlékeztesse ezekre, így ír: "Mert nem mesterkélt meséket követve, ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm, ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. "

Bármennyire meggyőző volt ez a bizonyíték, hiterősítés szempontjából, mégis ennél nagyobb erő rejlett a próféciák bizonyságában. Péter kijelenti: "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad és hajnal csillag kél fel szívetekben; tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támadt saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. "

Az apostol egyrészt dicsőítette az igaz prófétai beszédet, mint biztos vezetőt a veszély idején, másrészt azonban ünnepélyesen óvta a gyülekezetet a hamis prófécia fáklyájától, a hamis tanítóktól, akik jönni fognak és igyekszenek becsempészni veszedelmes eretnekségeket. Ezeket a gyülekezetben fellépő álnok tanítókat, akik sok hittestvért félrevezetnek, az apostol "víztelen kútfők"-höz, "széltől hányatott fellegek"-hez hasonlítja, "akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre." Amint állította: "utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna ráfok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól."

Mialatt Péter lelki szemei előtt elvonultak az évszázadok, egészen az idők végeztéig, a Szentlélek sugallatára leírta azokat az állapotokat, melyek Krisztus visszajövetelét megelőzik. "Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva." De, "amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk." (1. Thess. 5, 3.) De nem mindenkit hálózhat be az ellenség. Amikor minden földi dolog vége közeleg, lesznek hűségesek, akik képesek az idők jelei megértésére. Mialatt a magukat keresztényeknek vallók tömegei, cselekedeteik által megtagadják hitüket, a maradék mindvégig kitart.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok+14&version=NT-HU

Újra láthatjuk a kettészakadt nemzet bűnös életmódjának következményeit. Jeroboám a saját isteneit követte, ezért is érdekes, hogy a fiának viszont az Abija nevet adta, ami azt jelenti, hogy „Jehova az én Atyám.” A zsidók mindig is körültekintőek voltak a nevek választásánál. Olyan nevet adtak az újszülöttnek, aminek nagy jelentősége van. Sámuelt például az édesanyja kérte az Úrtól. Mózes neve azt jelentette, hogy a vízből kihúzott. Ismerték az örökségüket! A név, amit Jeroboám adott a fiának azt jelentette, hogy nem hagyta abba teljesen az Úr szolgálatát. Elég komoly egybeesés, hogy Roboám és Jeroboám fiának ugyanaz az volt a neve! Egy nap tragédia sújtotta a családot: Abija megbetegedett. Jeroboám megkéri a feleségét, hogy öltsön álruhát, hogy úgy nézzen ki, mintha a nép közül való lenne, és keresse fel az idős prófétát Ahiját, hogy gyógyítsa meg a fiukat. Ahija hiába volt próféta, mégis abban a betegségben szenvedett, ami sok más embert is sújtott: vak volt. Isten azonban szólt hozzá, és elmondta neki Jeroboám és feleségnek tervét. A prófétának így meglett volna a lehetősége, hogy dicsőíthesse a királyt, és biztosítsa őt támogatásáról, de inkább Isten üzenetét közvetítette. Jeroboám elhagyta az Urat, nem szolgálta Őt, és ennek meglettek a következményei. Az üzenet világos volt: uralkodása meg fog szűnni. Más isteneket és öntött szobrokat követ, ezért bűnének következménye komolyan sújtja családját: gyermeke meg fog halni, Izrael pedig szétszóratik. Kemény szavak, súlyos figyelmeztetés az Úrtól!

Jeroboám 22 évig uralkodott, majd a fia, Nádáb követte a trónon. Roboám, Júda királya 17 évig uralkodott. Hasonló helyzet alakult ki ott is: bűnt követtek el, magaslatokat építettek, és azokon, illetve ligetekben az odahelyezett szobrokat dicsőítették. A nép az Asera nevű istennőnek mutatott be termékenységi szertartásokat, valamint éltek a vidéken szodomiták is, akik gyakorlatilag templomban szolgáló férfi prostituáltak voltak. Milyen hihetetlenül romlott helyzet! Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az összes kincset a király házából. Micsoda lesújtó esemény! Dávid és Salamon munkája, Izráel dicsősége odaveszett. Jeroboám es Roboám nem csak így fizettek meg a bűneikért, hanem a háborúval is, ami közöttük volt, uralkodásuk minden napján. A hitehagyásnak és a hamis imádatnak ezen tragikus következményei milyen fontos tanulságként szolgálnak számunkra!

Leo Ranzolin

210. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  52-53. fejezeteihez (augusztus 11-17.).

Mivel a jellem az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe, amikor a végső trombitaszó felharsan, időnként aggódunk amiatt, hogy hogyan tökéletesítsük. Amikor azonban a tökéletességre törekszünk, az eredmény nem lesz kézzelfogható, és így egyfajta csalódást élünk át, és olyan érzésünk lesz, hogy messze vagyunk a célunktól. A hiba, amit elkövetünk, az, hogy önhittek vagyunk. Figyelembe kellene vennünk, hogy a jellemünk nem tud változni, hacsak nem Krisztus él bennünk.

Péternek, csak úgy mint Jánosnak, harcolnia kellett a perfekcionizmusa ellen, amíg meg nem értették a kulcsot. Mindketten úgy kezdték Jézussal való járásukat, hogy a tökéletesség felé tartottak, és az útjuk végén a cél megvalósult - Őbenne. Péter, aki egyszer megtagadta Jézust, már nem félt meghalni Őérte a szolgálata végén. János jellemében a nagyravágyás, féltékenység és lobbanékonyság jeleit mutatta, azonban miután tanúja volt a csodáknak, melyeket Jézus tett, az iránta való szeretete megnőtt. A hiúságát elhagyva János úgy döntött, követi Jézust, olyan kockázatnak kitéve az életét, amilyet talán egyik tanítványtársa sem vállalt volna.

A jellem változása nem azonnal következik be, hanem fokozatos. Sokan elindulnak ezen az úton, mégis elbátortalanodnak, mert látszólag nincsen előrehaladás. Sátán kihasználja ezt az érzést, és arra készteti az embereket, hogy adják fel, és hagyják abba a hit versenyét. Ebből az okból kifolyólag tisztában kell lennünk azzal, hogy a tökéletesség felé vezető utat már megmutatták nekünk: emeljük fel tekintetünket Jézusra, nézzük Őt, és értsük meg, hogy a jellem változása úgy lehetséges, hogy megmásszuk Péter létráját, ami nem más, mint Jézus Krisztus.

Samuel Rafael

teológiai szemináriumi hallgató

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba