Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 28. fejezet 2274. nap
28. fejezet (4. rész) – AZ IMA ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK
Ima, hogy mindvégig védve legyünk. – Amíg a küzdelem véget nem ér, mindig lesznek olyanok, akik eltávoznak Istentől. Sátán úgy alakítja körülményeinket, hogy azok észrevétlenül aláássák lelki erőinket, ha Isten ereje nem őrzi azt. Minden egyes lépésnél meg kell kérdeznünk: „Ez az Úr útja?” Ameddig tart életünk, céltudatosan, szilárd elhatározással kell őrködnünk érzelmeinken és indulatainkon. Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban, csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. Éberség és ima őrzi meg tisztaságunkat.
Mindazok, akik Isten városába lépnek, gyötrő küzdelem árán jutnak át a szoros kapun, mert „tisztátalanok nem jutnak be oda” (Jel 21:27). De azért ne adja fel a reményt, aki elesett! Lehet, hogy idős emberek, akiket Isten egykor nagyon megtisztelt, feláldozva erkölcsi tisztaságukat a vágyak oltárán, beszennyezik lelküket. De ha megtérnek, ha elhagyják a bűnt, és Istenhez fordulnak, van remény a részükre. Aki azt mondja, „légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2:10), felszólít erre is: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ésa 55:7) Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. „Kigyógyítom őket a hűtlenségből – hirdeti –, szívből szeretni fogom őket, mert elfordul róluk haragom.” (Hós 14:5) – Próféták és királyok, 83–84. o.
Egy kis csoport imádkozni fog az egyházért a legnagyobb válság idején. – Az istenfélelem kovásza nem veszítette el teljesen az erejét. Amikor az egyház veszélye és válsága a tetőpontra hág, a világosságban járó kis csapat siránkozni és bánkódni fog a földön folyó szörnyűségek miatt. Annál buzgóbban emelik fel imáikat az egyház javáért, mivel a gyülekezet tagjai a világ példáját követik. A maroknyi hűséges buzgó imája nem vész kárba. Amikor az Úr mint igazságszolgáltató közeleg, egyúttal azok védőiként is jön, akik a hitet tisztán, magukat pedig folt nélkül őrizték meg. Ekkor áll bosszút az Úr választottaiért, akik éjjel és nappal hozzá folyamodnak, még ha hosszan tűr is. – Bizonyságtételek 5. kötet, 209–210. o.
Mai Bibliai szakasz: Galácia 6
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galat%C3%A1khoz%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galata%206&version=NT-HU
A hitből való életről szóló utolsó elmélkedésében, amit az 5. fejezet 13. versében kezdett el Pál, egy olyan közösségnek a képét vázolja fel, amilyennek az egyháznak kellene lennie Krisztus testeként. Erre az üzenetre a galáciabelieknek nagyon nagy szükségük volt. A galáciabeli hívők közössége, ahogy ma is sok egyház, korántsem teljesítette Isten az egyháznak szánt céljait. A megtérő pogány férfiak körülmetélkedéséhez való ragaszkodás mögött egy kritikus és ítélkező szemlélet rejlett, ami rombolóan hatott az egyáz lelki életére. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Pál figyelmeztette őket: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást” (Gal 5:15).
Ahelyett, hogy egy olyan közösség legyenek, ahol csak a legrátermettebbek élik túl, Pál azt mondja, hogy az egyháznak olyan helynek kell lennie, ahol azok, akiknek küzdelmet jelent keresztényi életet élni, támogatást, reményt, szeretetet és felépülést találhatnak, ha elesnek (1. vers). Az egyetlen mód, hogy ez a hozzáállás mások irányába megjelenjen az, ha felismerjük, hogy mi sem állunk a bűn vagy a kísértés felett (1b. vers). Végülis senki nem méltóbb közülünk a másiknál. Mind bűnösök vagyunk, teljesen Krisztus megbocsátásától és kegyelmétől függünk (3. vers). Így tehát hogy ne ajánlhatnánk fel másoknak azt, amit Krisztus nekünk adott (vö. Gal 5:2, Róma 3:32-26, Mt 18:23-25)? El tudod képzelni, milyen hely lehetne az egyház ma, ha ez valósággá válna? Olyan, ahol „jót tennénk mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (10. vers).
Pál egy, a galáciabeliekhez intézett utolsó felhívással zárja a levelét, hogy álljanak szilárdan az evangéliumért. Azt mondja, hogy nem a körülmetélkedés – vagy éppen az attól való eltekintés – a legfontosabb, hanem a feltámadt Krisztus átformáló ereje, ami átalakítja az emberek szívét és életét (15. vers). Ebben a reményben Pál utolsó szava a galáciabeliekhez ugyanaz az áldással teli szó, mint amelyikkel kezdte a levelét: kegyelem. Bárcsak átélnénk és megosztanánk ugyanezt a kegyelmet mindazokkal, akik ma keresztezik az utunkat!
Carl P. Cosaert
324. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 28. fejezetéhez (október 10-16.).
A kisfiunk egyáltalán nem volt intuitív gondolkodó. Megtanultuk kívülről a Példabeszédek 3:5–6 verseit, és megkérdeztük tőle, hogy szerinte mit jelent az, hogy „a magad értelmére pedig ne támaszkodjál”. Azt válaszolta, hogy „Azt jelenti, hogy egy csomó zavarba ejtő dolog fog veletek történni.” Nem tévedett, azonban nem ez volt az „ígéret”, amire vártunk.
Ellen White azt írta: „Nem hisszük, hogy eljött az az idő, amely szabadságunkat korlátozza.” (Az imádság 274.3) Könnyű a küzdelemre összpontosítani, ami körülöttünk bontakozik ki, miközben megpróbálunk jelentést találni minden aktuális eseményben, és arra a következtetésre jutunk, hogy a dolgok megváltoztak, mióta azt megírták. A dolgok megváltoztak, de én szeretnélek megkérni, hogy válts nézőpontot.
A bekezdés további részében azt írja, hogy az angyalok visszatartják a szeleket „míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.” Könnyű úgy érteni ezt, hogy még mindig van időnk, mivel a föld még nem lett teljesen elpusztítva. Még könnyebb úgy érteni, hogy ha látjuk, hogy fúj a szél, akkor Isten vizsgálja az Ő népét és most van az ideje, hogy készen álljunk, és segítsünk másokat, hogy készek legyenek.
Ellen White arra a következtetésre jutott, hogy „Óriási felelősség hárul az ima embereire az egész országban, kérvén, hogy Isten a gonosz eme felhőjét tartsa vissza és adjon néhány év kegyelmet a Mesterért végzett munkára.” (Az imádság 274.3)
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés