Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 28. fejezet 2275. nap
28. fejezet (6. rész) – AZ IMA ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK
Isten népe Jákobhoz hasonlóan imádkozni és győzni fog az utolsó napokban. – Jákob és Ézsaú két embercsoportot képvisel. Jákob a feddhetetleneket, Ézsaú a törvényteleneket. Jákob nagyon zaklatottá vált, amikor megtudta, hogy Ézsaú négyszáz katonával siet feléje. Ez a szorongatott állapot képviseli azt a nehéz időszakot, amikor Isten népe ellen kiadják a megöletési parancsot, közvetlenül Krisztus visszajövetele előtt. Amikor a törvénytelenek körbeveszik őket, a feddhetetlenek szörnyű kínokat fognak átélni, mivel semmilyen kiutat nem látnak maguk körül. Az angyal megjelent Jákob előtt, ő pedig belé kapaszkodott, és egész éjszaka viaskodott vele. Ugyanígy fognak küzdeni Istennel imában a feddhetetlenek is a nehézségek és kínok napjaiban. Szorongásában Jákob egész éjszaka imádkozott, hogy az Úr megszabadítsa Ézsaú kezéből. Lelki vívódásaik közepette a bűntelenek Istenhez kiáltanak éjjel és nappal, hogy megszabadítsa őket az életükre törő törvénytelenektől.
Jákob bevallotta érdemtelenségét: „Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél.” Zaklatottságukban a bűnteleneket az érdemtelenség mély érzete fogja gyötörni, könnyek közt vallják meg jelentéktelen, semmivoltukat, és Jákobhoz hasonlóan Krisztus nevében Isten ígéreteinek teljesítését kérik.
Feldúltságában Jákob erősen belekapaszkodott az angyalba, és nem engedte elmenni. Miközben könnyek közt kérlelte, az angyal emlékeztette őt múltbéli hibáira, és megpróbált elszakadni Jákobtól, hogy ezáltal is próbára tegye. Hasonlóképpen a nagy szenvedések és kínok napjaiban, a fedhetetlenek próbára lesznek téve, hogy bebizonyítsák hitük erejét, kitartásukat és az Isten hatalmába vetett megingathatatlan bizalmukat.
Mai Bibliai szakasz: Efézus 2
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ef%C3%A9zusiakhoz%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Efezus%202&version=NT-HU
„De az Isten ...” Minden bizonnyal ez az a három szó, ami a lehető legtöbb reményt ad az emberiség számára. Az első 10 versben Pál felvázolja olvasóinak szomorú múltját. Osztozva az egész emberiség állapotában, ők is hajlamosak voltak Isten ellen lázadni, az ő életüket is a bűn és sátán uralta (1-3. vers). „De az Isten ...” És mit tett Isten értük és értünk? 1) Megelevenített együtt a Krisztussal – Krisztus feltámadása feltámadás a mi számunkra is; 2) És Krisztus Jézussal együtt bennünket is feltámasztott—Krisztus menybemenetele a mi menybemenetelünk záloga; 3) Krisztus Jézussal együtt ültetett a mennyekben – Krisztus megkoronázása a miénk is, Krisztus Jézusban (4-7. vers). Krisztus élete egész Világegyetemet átformáló eseményeinek nem csupán szemlélői vagyunk! Isten nem azért viszi véghez ezeket a figyelemre méltó cselekedeteket, mintha bármi érdemük volna, hanem kegyelme által (8-9. vers), és arra indítja a hívőket, hogy vállaljanak sorsközösséget Jézussal, és gyakorolják a „jó cselekedeteket” (10. vers).
Ha az első 10 vers arra tanít, hogy vállaljunk sorsközösséget Jézussal, akkor a 11-22. versig terjedő igeszakasz arra tanít, hogy mint egyházának tagjai vállaljunk sorsközösséget testvéreinkkel is. Jézus halálának egyik gyümölcse, hogy megalapozza a hívők kapcsolatát Istennel (1-10 vers), másrészt megszilárdítja az egymáshoz fűződő kapcsolatukat is (11-22. vers). Jézus kereszthalála által lerombol minden közbevetett válaszfalat, ami elválaszthatná egymástól a pogány és a zsidó hívőket, ideértve a Törvény téves alkalmazását, amely csak elmélyítené a szakadékot (11-18. vers). Jézus azonban épít is valamit – egy csodálatos, új templomot, amelynek maguk a hívők az élő építőkövei. A pogányok, akik egykor ki voltak zárva a templom szent helyén folytatott istentiszteletből, most csatlakoznak a zsidó hívőkhöz, és eggyé lesznek velük Krisztusban. És mi is Isten templomának, az „Úr szent templomának” részeivé leszünk.
Isten kegyelme által az a kiváltságunk ma, hogy Jézussal és hittestvéreinkkel sorsközösségben élhetünk.
John McVay
324. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 28. fejezetéhez (október 10-16.).
A kisfiunk egyáltalán nem volt intuitív gondolkodó. Megtanultuk kívülről a Példabeszédek 3:5–6 verseit, és megkérdeztük tőle, hogy szerinte mit jelent az, hogy „a magad értelmére pedig ne támaszkodjál”. Azt válaszolta, hogy „Azt jelenti, hogy egy csomó zavarba ejtő dolog fog veletek történni.” Nem tévedett, azonban nem ez volt az „ígéret”, amire vártunk.
Ellen White azt írta: „Nem hisszük, hogy eljött az az idő, amely szabadságunkat korlátozza.” (Az imádság 274.3) Könnyű a küzdelemre összpontosítani, ami körülöttünk bontakozik ki, miközben megpróbálunk jelentést találni minden aktuális eseményben, és arra a következtetésre jutunk, hogy a dolgok megváltoztak, mióta azt megírták. A dolgok megváltoztak, de én szeretnélek megkérni, hogy válts nézőpontot.
A bekezdés további részében azt írja, hogy az angyalok visszatartják a szeleket „míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.” Könnyű úgy érteni ezt, hogy még mindig van időnk, mivel a föld még nem lett teljesen elpusztítva. Még könnyebb úgy érteni, hogy ha látjuk, hogy fúj a szél, akkor Isten vizsgálja az Ő népét és most van az ideje, hogy készen álljunk, és segítsünk másokat, hogy készek legyenek.
Ellen White arra a következtetésre jutott, hogy „Óriási felelősség hárul az ima embereire az egész országban, kérvén, hogy Isten a gonosz eme felhőjét tartsa vissza és adjon néhány év kegyelmet a Mesterért végzett munkára.” (Az imádság 274.3)
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés