Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 30. fejezet 2291. nap
30. fejezet (7. rész) – A MIATYÁNK
„TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG” (MT 6:13)
Az Úr imájának utolsó mondata, akárcsak az első, az Atyára mutat, akié minden hatalom, aki mindenki fölött áll. Az Üdvözítő látta a tanítványokra váró éveket, amelyek nem olyanok lesznek, amilyenekről ők álmodoztak; nem földi jólétben és megtiszteltetésben telnek majd, hanem emberi gyűlölettől és sátáni dühtől viharos, sötét idők várnak rájuk. A nemzeti viszály és romlás közepette a tanítványok lépéseit veszélyek kísérik, és gyakran elfogja majd őket a félelem. Jézus tudta, hogy tanítványai látni fogják a jeruzsálemi templom romjait, az istentisztelet megszűnését, Izrael népének szétszóratását, mint hajóroncsét az elhagyatott parton. Az Üdvözítő így szólt követőihez:
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről. Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, és lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” (Mt 24:6–8) Jézus követői mégse tartsanak attól, hogy reménységük hiábavaló, vagy Isten magára hagyta a világot. A hatalom és dicsőség csakis Őt illeti, akinek csodálatraméltó szándékai feltartóztathatatlanul haladnak előre beteljesedésük felé. A mindennapi szükségleteinkért elmondott imával Krisztus arra tanít, hogy felülemelkedve a gonosz birodalmán és hatalmán, Urunkra tekintsünk, akinek uralkodása mindenekfölött való, aki Atyánk és örök barátunk.
Jeruzsálem pusztulása annak a végső romlásnak volt az előképe, amely később maga alá temeti a világot. A város pusztulásával részben beteljesedett jövendölések közvetlenül vonatkoznak az utolsó napokra is. Ma is nagy horderejű, komoly események előtt állunk, olyan válság küszöbén, amilyet sohasem látott a világ. Számunkra ugyanúgy, mint az első tanítványok számára, biztatóan csendül a megnyugtató szó, hogy Isten uralkodik mindenekfelett. A rövidesen bekövetkező események sor- és időrendje Alkotónk kezében nyugszik. A menny Ura a saját hatáskörében tartja mind a nemzetek sorsát, mind egyházának ügyét. Az isteni tanító azt üzeni a terve megvalósításában közreműködő minden emberi eszköznek, amit egykor Círus királynak mondott: „Felöveztelek téged, bár nem ismertél.” (Ésa 45:5)
Ezékiel próféta látomásában kezet látott az angyalok szárnya alatt (Ez 1:8). Ez arra tanítja Isten szolgáit, hogy Isten hatalma teszi eredményessé őket. Akiket az Úr a hírnökeiként alkalmaz, ne gondolják, hogy Isten munkája tőlük függ, rajtuk múlik. A felelősség terhe nincs véges, halandó lényekre helyezve. Aki sohasem szunnyad, Ő munkálkodik terve véghezvitelén. Ő viszi előre munkáját, hiúsítja meg az istentelenek szándékait, zavarja össze az Isten népe ellen gonoszságot forralók tanácsát. Aki mindenható uralkodó, aki a seregek Ura, Ő uralkodik a kerubok közt, és őrködik ma is gyermekei fölött viszontagságaik közepette. Aki az egeken uralkodik, Ő a mi Megváltónk. Ő mér le minden próbát, őrködik a kemence tüzén, amelyben mindenkinek meg kell próbáltatnia. Amikor a királyok erősségeit megdönti, amikor legyőzi ellenségeit, népe akkor is biztonságban lakozik kezében.
„Ó, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied… a Te kezedben van mind az erősség, mind a birodalom; a Te kezedben van mindeneknek felmagasztalása és megerősíttetése.” (1Krón 29:11–12) – Gondolatok a Hegyibeszédről, 102–122. o.
Mai Bibliai szakasz: 1 Tesszalónika 3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tesszalonika%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Thesszalonika%203&version=NT-HU
Ennek a fejezetnek és az előző végének is (2:13-3:13) fő témája a barátság. Pált és a thesszalonikaiakat mély érzelmi szálak kötötték össze. Kapcsolatuk azonban több volt érzelmi kötődésnél, örök barátság volt (2:19-20; 3:13). Ez a kapcsolat nem csak a megfelelés miatt történt az evangélium érdekében. Pál az egész örökkévalóságon át közel akar lenni hozzájuk.
Pál azért vágyik annyira, hogy találkozzon a thesszalonikaiakkal, mert bennük látja szolgálata szentesítését. Amikor Jézus visszajön, a thesszalonikaiak lesznek az ő öröme és dicsekedése Jézus előtt (2:19-20). Pál nem elégedett meg csupán azzal, hogy üdvösséget nyert, látni akarta a bizonyítékát annak is, hogy az ő élete milyen áldást jelentett másoknak. A gyülekezetnek szüksége volt Pálra, de Pálnak is szüksége volt a gyülekezetre.
Miközben az evangélium (amit Jézus rólunk gondol) erőteljes módja annak, hogy stabil önértékelést építsünk ki, gyenge emberi természetünk vágyik a siker jeleire. Úgy tűnik, hogy Pál apostol sem kivétel ebben. Bizonyos mértékig az ő önértékelése is összekapcsolódott missziós kezdeményezései sikeréhez (3:6-8). Bátorítónak találom azt, hogy még az apostolok is fontosnak tartották azt, hogy mások mit gondolnak róluk.
A végső cél azonban az, hogy feddhetetlennek találtasson Isten előtt az utolsó ítéletben (3:11-13). De ugyanolyan fontos Pálnak az is, hogy Jézus második eljövetele dicsőséges találkozást fog jelenteni a családok és barátok számára, akiknek a közössége örökké fog tartani annak köszönhetően, amit Jézus értük tett. A keresztény kapcsolatoknak nincs szavatossági ideje. Az örökkévalóságra lettek tervezve.
Jon Paulien
326. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 30. fejezetéhez (október 24-30.).
A "Ne égesd a gyertyát mindkét végén" kifejezést használjuk arra, aki oktalanul pazarolja életenergiáját. Ez arra utal, hogy mindannyiunknak véges energiakészlete van, amelyet az életünk során elhasználhatunk. Ez beleillik a humanista szemléletbe, amit megszoktunk; megszületsz, leéled a 70 évedet, vagy annál egy kicsit többet, aztán meghalsz. Valójában azonban az örökkévalóságra lettünk tervezve, ami végtelen.
Ahhoz, hogy mint véges lények az örökkévalóságon át élni tudjunk, egy teljes átalakulásra van szükségünk. Addig viszont szükségünk van egy állandó energiaforrásra és egy feltöltődési lehetőségre. Az étel, a víz és a pihenés kielégíti ezeket a fizikai szükségleteket, de hogyan töltődünk fel lelkileg?
Jézus tudta, hogy a válasz erre az Istennel való közösség. Amikor Jézus „a kimerítő napokat követő, imában eltöltött órák után visszatért, [290] észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelről reggelre, az Istennel töltött idő után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát.”
Csak az imádság és a közösség által tudunk értelmet adni azoknak a dolgoknak, amelyek a fáradságos napunk során történnek. Szánj időt minden nap arra, hogy leválj a világról, és csatlakozz mennyei töltődhöz, mert Ő „gondol szükségleteinkre, és szeretete, irgalmassága, kegyelme szakadatlanul árad, hogy betöltse ezeket.”
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés