Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 29. fejezet 2278. nap
29. fejezet (1. rész) – AZ IMA KIVÁLTSÁGA
Isten szól hozzánk a természet, a kinyilatkoztatás, gondviselése és Lelkének befolyása által. Mindez azonban nem elégséges, előtte nekünk is ki kell tárnunk szívünket. A helyes lelki élet fejlődéséhez szükséges, hogy valóságos összeköttetésben legyünk mennyei Atyánkkal. Ha szívünk hozzá vonzódik, és műveit, irgalmasságát, áldásait állandóan szemünk előtt is tartjuk, ez még nem jelenti azt, hogy vele érintkezünk, közösségben vagyunk vele. Hogy ezt elérhessük, mindennapi életünkben is hozzá kell folyamodnunk tanácsért.
Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak: ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Őneki, kik vagyunk, mit akarunk, hanem ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel Őhozzá.
Amikor Krisztus e földön járt, imádkozni tanította tanítványait. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és összes gondjaikat Őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is.
Jézus is gyakran imádkozott, amikor közöttük járt. Magára vette fogyatkozásainkat, gyengeségeinket, és áhítattal kért mennyei Atyjától támogatást és segítséget, hogy kötelességeire és próbáira felvértezze. Minden tekintetben Ő a mi példaképünk, gyengeségünkben testvérünk, aki „megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan” (Zsid 4:15), de mint az egyedüli bűntelen, természete visszariadt a gonosztól; lelki fájdalmakat és kínokat szenvedett el a bűnös világban. Emberi mivolta az imát szükségletévé és kiváltságává tette.
Atyjával való közösségében vigaszt és örömöt talált. Ha tehát az emberiség Megváltója, az Isten Fia, szükségét érezte az imának, menynyivel inkább fontos, hogy mi, bűnös, gyenge emberek is felismerjük ennek szükségét, és bensőségesen, állandóan imádkozzunk Istenhez!
Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk? Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, amikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nekik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak és oly kishitűek? Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és közelében tartózkodni. Legnagyobb örömük, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig oly nagy szükségük van arra a segítségre, melyet egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is.
Mai Bibliai szakasz: Efézus 4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ef%C3%A9zusiakhoz%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Efezus%204&version=NT-HU
Az Efézusi levél 4. fejezete az egymás iránti szeretetre és különösen gondos törődésre való buzdítással kezdődik és fejeződik be (1-2, 32. vers). E két, egymás szeretetére felszólító tanács között Pál apostol kihangsúlyozza, mennyire nagy becsben kell tartanunk, és erősítenünk az egyházon belüli egységet. Az „egyek” felsorolásával kezdi: „Egy a test és egy a Lélek”, „Egy az Úr (Jézus Krisztus), egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja” (4-6. vers). Összekötnek minket ezek a lelki igazságok. Valóságos egységben élünk.
Bár az egység teológia bizonyosság, ám meglétéért állandóan munkálkodnunk kell. Tehát folyton igyekeznünk kell „megtartani a Lélek egységét” (3. vers). Ezt úgy teljesíthetjük, ha Krisztus testének aktív tagjaiként élünk (7, 16. vers). A test minden egyes tagjának megvan a maga funkciója, amihez tehetséget kapott, és amivel hozzá kell járulnia annak egészségéhez (7, 16. vers). Az apostolok, próféták, evangelizátorok, lelkészek és tanítók munkája által pedig mindnyájuknak épülniük, fejlődniük kell (11. vers). Mindezek, akár szervezetünkben az inak és szalagok, egyesítő funkciójukkal segítenek a Krisztusban való egységbe felnőni, aki a test feje (11, 15. vers).
Miközben a befejező felszólítás felé halad, miszerint: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak…” (32. vers), Pál apostol arra kéri a hívőket, hogy kerüljék a régi életükre oly jellemző keményszívűséget (17-24. vers), és a haragot, a durva beszédet. Szavaik inkább a hallgatók áldására és épülésére szolgáljanak (25-31. vers).
Könnyű ezt a fejezetet akkor olvasni, amikor a dolgok békességben folynak. Sokkal fontosabb és ösztönzőbb azonban a tanulmányozása, amikor valamilyen konfliktusba kerülünk. Fontosnak tartod ma is Krisztus teste egységének megtapasztalását, az egységét, amiért Ő az életét adta?
John McVay
325. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 29. fejezetéhez (október 17-24.).
Mennyire vagy szomjas? Emlékszem, amikor rettenetesen szükségem volt vízre a mexikói utam során. A szállodában, ahol megszálltam, elfogyott a szűrt víz, én pedig az egész napot porban és szmogban töltöttem, keményen dolgozva egy missziós projekt építkezésen. Estére alig tudtam beszélni, és rájöttem, hogy bajban vagyok. Szükségem volt vízre, de épp menekülteket látogattam meg a szomszédságban, ami építés alatt állt, és nem volt ivóvíz. Végül miközben éppen beszélgettem valakivel az ideiglenes otthona előtt, észrevettem a nyitott ajtón át, hogy van egy palackos vízadagoló automatája odabent. Gyakorlatilag könyörögtem neki innivalóért.
Ami történt, megváltoztatta az életemet. A férfi visszatért egy kancsóval és egy pohárral. Odaadta a poharat, és megtöltötte tiszta vízzel. Olyan szomjas voltam, hogy másodperceken belül kiürítettem a poharat. Odáig merészkedtem, hogy még egy teli pohárral kértem. Rám nézett, nevetett, és nekilátott megtölteni a poharamat. Amikor megtelt, tovább öntötte a vizet, amíg túl nem csordult, és a víz a földre nem csorgott. Megértettem, hogy azt akarja bemutatni, hogy a készletei korlátlanok, és én bármennyit kérhetek, amennyire csak szükségem van.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy ugyanígy van Istennel is. „Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.” Az imádság 282.1
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés