Higgyetek az Ő prófétáinak - október 3 - VASÁRNAP - 2 Korintus 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 27. fejezet 2264. nap

27. fejezet (1. rész) – AZ IMA ÉS SÁTÁN

Sátán meg akarja akadályozni, hogy az imáink eljussanak Istenhez. – A gonosz sötétsége veszi körül azokat, akik elhanyagolják az imádságot. Az ellenség kísértő suttogásai bűnre csalják őket, és megteheti mindezt azért, mert nem élnek azon előjogaikkal, amelyeket Isten adna nekik az ima bensőséges csatornáin keresztül. Miért oly visszafogottak Isten gyermekei, amikor az imáról van szó? Miért nem éreznek vágyat az imádkozáshoz, tudván, hogy ez az a kulcs, amely megnyitja a menny kincstárát, ahol a Mindenható kiapadhatatlan forrásai rejlenek? Kitartó ima és állandó lelki őrködés nélkül fennáll annak a veszélye, hogy egyre inkább közömbösek leszünk Isten iránt, és letérünk az igazság útjáról. Az üdvösség ellensége szüntelenül arra törekszik, hogy elállja utunkat a menny trónja felé, hogy kitartó és hitből fakadó imáink által ne juthassunk a kísértés legyőzéséhez szükséges kegyelem és erő birtokába.

Az imában csodálatos erő van. Nagy ellenségünk szüntelenül azon dolgozik, hogy az ember lelkét felzaklassa, és ezáltal távol tartsa Istentől. Sátán jobban fél az alázatos lélek imájától, mint kormányok határozataitól vagy királyok parancsaitól. – Adventista Bibliakommentár 2. kötet, 1008. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%209&version=NT-HU

Adománygyűjtő erőfeszítéseinek részeként Pál most arra figyelmezteti a korinthusi hívőket, hogy legyenek készségesek nagylelkűen hozzájárulni a segélyadományokhoz (1-2. vers). A figyelmeztetés arra utal, hogy amikor a kijelölt adománygyűjtők hozzájuk megérkezve azt tapasztalnák, hogy a korinthusi hívők nem kívánnak adakozni, az mind rájuk nézve, mind pedig az apostolra nézve szégyenletes lenne (3-5. vers). 

Pál apostol a 6. verstől a 10. versig a vetés és aratás hasonlatával teszi világosabbá üzenetét. Ez a kép nagyon is érthető volt a zsidó emberek számára. Mindenki vetett, Isten pedig beérlelte a gabonát az aratásra. Aki viszont „szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat” (6. vers). Az apostol arra szólítja a híveket, hogy merjenek bőségesen adakozni az evangélium terjedése érdekében.

Ezek alapján azt mondja, hogy „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (7. vers)

Meg kell vizsgálni a szívünket nekünk is, hogy miért adakozunk. Sosem felejtem el azt az esetet, amikor az egyik gyülekezeti tag, évekig nagyon határozottan képviselte, hogy építsünk szép, Isten nevéhez méltó imaházat. Nem csak beszélt, hanem amikor elkezdődött az imaházépítés dolgozott is az építkezésen, és bőven adakozott is erre a célra. Az imaház elkészült, és szép lett. Aztán amikor az építkezés fáradalmait kiheverve a misszióra került volna komolyabban a sor, akkor egyszer azt mondta, hogy „csak legyünk óvatosak, testvéreim, ki tudja, hogy miféle emberek jönnének ide, mi építettük ezt az imaházat, azért, hogy mi tiszteljük benne Istent, nem?” Ez alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy erőfeszítései és adományai a gyülekezetért pusztán önző érdekeket szolgáltak.

Isten az, Aki beérleli és megsokasítja a gabonánkat, azaz „igazságunk gyümölcseit” (10. vers). Valójában ez a vagyon és gazdagság új forrását hozza létre. „Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek” (11. vers). Pál a fejezet mondanivalójának összefoglalásaként példát is mutat erre: „Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért” (15. vers). 

Michael W. Campbell

323. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 27. fejezetéhez (október 3-9.).

Az imádság olyan, akár a lélegzetvétel. Nélküle nem élhetünk. Időnként azonban csupán vitaminként tekintünk rá. Jót tesz nekünk. A 27. fejezet világossá teszi, miért is olyan fontos az imádság. Először is, mi a születésünktől fogva az ellenség rabjai vagyunk, és természetünktől fogva hajlamosak vagyunk, hogy az ő parancsát teljesítsük. Nincs hatalmunk a valóságot megváltoztatni. „Csak ha valakiben Krisztus él hit által”, az tudja megváltoztatni az irányultságunkat.

A 27. fejezet világossá teszi, hogy az ellenség mindent megtesz, hogy távol tartson minket az imától. A szégyenérzetünket és törékeny mivoltunkat célozza meg. Az imádság és a Biblia elhanyagolása meggyengít minket, így legyőzhet minket.

A magvető példázatában a köves talaj azt mutatja meg, hogy hogyan találnak az emberek örömet Jézusban, de mégis elmaradoznak a viharos időkben. Van egy majdhogynem szürreális ábrázolás arról, hogy mi történik a színfalak mögött. Az ellenség megpróbálja megakadályozni, hogy az áldozata elmeneküljön a befolyása alól, és azáltal, hogy sötétséggel veszi körül, az nem látja a világosságot. Ez egy lehangoló jelenet, és túlságosan is valóságos. Láttam már ilyet. Ha valaki állhatatosan imádkozik, angyalok jönnek és megszabadítják. A gyerekeimre emlékeztet. Ha valaki bántalmazza őket a házunk előtt, és ők segítségért kiáltanak, nem tudnám figyelmen kívül hagyni a kiáltásukat.

Vannak döntő pillanatok, amikor egy ima létfontosságú szerepet játszik a sötétség és a világosság közti háborúban. Ez a fejezet tudatosítja, hogy mennyire szükségem van az imára, hogy Jézushoz kapcsolódjak hittel és szándékkal.

Bill Roberts

Lelkészi Osztály vezetője, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA

Fordította Gősi Csaba