Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 27. fejezet 2265. nap
27. fejezet (3. rész) – AZ IMA ÉS SÁTÁN
Ne engedjétek, hogy Sátán sugallatai távol tartsanak az imától! – Nem szabad, hogy annyira lesújtsanak a bűneink és tévedéseink, hogy ne tudnánk többé miattuk imádkozni. Egyesek ráébrednek gyengeségükre, bűneikre, és elcsüggednek. Sátán az emberek és megváltó áldozatuk, Jézus közé veti sötét árnyait. Az emberek így vélekednek: „Hasztalan imádkoznék. Gondolataim annyira tele vannak gonosz dolgokkal, hogy biztos vagyok benne: az Úr nem hallgatja meg kéréseimet!”
Ezek a sugallatok Sátántól erednek. Krisztus emberi természetében szembeszállt ezzel a kísértéssel, és legyőzte; következésképpen tudja, hogyan segítsen a hasonlóképpen megkísértetteknek. „Könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben” fohászkodik érettünk ahhoz, aki képes megszabadítani minket is a halálból (Zsid 5:7).
Sokan nem értik, hogy kételyeik Sátántól származnak, és ezért szenvednek vereséget a kísértésekkel szemben. Ne szűnjetek meg imádkozni amiatt, hogy gondolataitok zavarosak. Ha önerőnkből és saját bölcsességünkre alapozván képesek lennénk helyesen imádkozni, akkor arra is képesek lennénk, hogy helyesen éljünk, és semmilyen engesztelő áldozatra nem lenne szükségünk. Mindazonáltal tudjuk, hogy egyetlen ember sem tökéletes. Neveljétek, élesítsétek elméteket, hogy egyszerű szavakkal megnyílhassatok Isten előtt, és őszintén elmondhassátok Őneki mindazt, ami bánt, foglalkoztat. Ha Istenhez külditek bűnbocsánatért esdeklő kéréseiteket, a lelketeket tisztább és szentebb légkör veszi majd körül. – In Heavenly Places, 78. o.
Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 11
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%2011&version=NT-HU
Korinthusban rivális misszionáriusok próbálták tévútra vinni a gyülekezeti tagokat. Pál – mint a gyülekezet alapító lelkésze – nagyon aggódott, hogy sikerül elhitetniük őket, ezért konkrétan beszél a hamis tanítókról, akiket „fő-fő apostoloknak” nevez. „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől” (3. vers). Intette őket, nehogy higgyenek bárkinek is, aki „más evangéliumot” hirdet, mint amit Pál először tanított nekik.
Úgy tűnik, Pál általában nem fogadott el anyagi támogatást a gyülekezetektől, ahol misszionáriusi munkát végzett. Miután elmagyarázza ezt az elvet a 9. fejezetben, itt újra megismétli. Bár joga volt ilyen fizetséghez, ő úgy döntött, nem fogad el senkitől pénzt, mégpedig azért, hogy ingyen ajánlhassa fel az evangéliumot mindenkinek (1Kor 9:18); és ne érezze senki kötelességnek a támogatást a gyülekezeti tagok közül. Így vall erről: „rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre” (9. vers).
A pásztor szerepe az, hogy védelmezze juhait. Ennélfogva tehát természetes, hogy Pál szívében azonnal feltámad a pásztori ösztön, amint veszélyt érzékel. Eszembe jut egy eset még abból az időből, amikor kezdő lelkipásztor voltam. Egy helyi szekta vezetője bejött a gyülekezetbe, és hamis tanításokat tartalmazó szórólapokat kezdett osztogatni a folyosón. Elsétált mellettem, és még több emberrel igyekezett szóba elegyedni. Azonnal késztetést éreztem, hogy szembeszálljak vele, és megkérjem, hogy ne osztogasson több lapot. Mivel nem tett eleget a kérésemnek, fel kellett szólítanom, hogy távozzon. (Soha többé nem jött vissza.)
A 16. verstől a fejezet végéig Pál ismét arra kéri a korinthusi gyülekezet tagjait, hogy fogadják el őt, és dolgozzanak együtt vele, miközben ő igyekszik szembenézni a kihívásokkal. Az „esztelen beszéd” után, amiben elismeri saját „esztelenségét”, Pál felsorolja a megszámlálhatatlan nehézséget és próbát, amin keresztülment.
A szolgálat mindig személyes áldozatot követel. Pál feljegyzése azt bizonyítja, hogy az evangélium ügye teljes odaszánást igényel.
Michael W. Campbell
323. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 27. fejezetéhez (október 3-9.).
Az imádság olyan, akár a lélegzetvétel. Nélküle nem élhetünk. Időnként azonban csupán vitaminként tekintünk rá. Jót tesz nekünk. A 27. fejezet világossá teszi, miért is olyan fontos az imádság. Először is, mi a születésünktől fogva az ellenség rabjai vagyunk, és természetünktől fogva hajlamosak vagyunk, hogy az ő parancsát teljesítsük. Nincs hatalmunk a valóságot megváltoztatni. „Csak ha valakiben Krisztus él hit által”, az tudja megváltoztatni az irányultságunkat.
A 27. fejezet világossá teszi, hogy az ellenség mindent megtesz, hogy távol tartson minket az imától. A szégyenérzetünket és törékeny mivoltunkat célozza meg. Az imádság és a Biblia elhanyagolása meggyengít minket, így legyőzhet minket.
A magvető példázatában a köves talaj azt mutatja meg, hogy hogyan találnak az emberek örömet Jézusban, de mégis elmaradoznak a viharos időkben. Van egy majdhogynem szürreális ábrázolás arról, hogy mi történik a színfalak mögött. Az ellenség megpróbálja megakadályozni, hogy az áldozata elmeneküljön a befolyása alól, és azáltal, hogy sötétséggel veszi körül, az nem látja a világosságot. Ez egy lehangoló jelenet, és túlságosan is valóságos. Láttam már ilyet. Ha valaki állhatatosan imádkozik, angyalok jönnek és megszabadítják. A gyerekeimre emlékeztet. Ha valaki bántalmazza őket a házunk előtt, és ők segítségért kiáltanak, nem tudnám figyelmen kívül hagyni a kiáltásukat.
Vannak döntő pillanatok, amikor egy ima létfontosságú szerepet játszik a sötétség és a világosság közti háborúban. Ez a fejezet tudatosítja, hogy mennyire szükségem van az imára, hogy Jézushoz kapcsolódjak hittel és szándékkal.
Bill Roberts
Lelkészi Osztály vezetője, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés