Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 30. fejezet 2289. nap
30. fejezet (5. rész) – A MIATYÁNK
„BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!” (MT 6:12)
Jézus azt tanítja, hogy csak úgy nyerhetünk Istentől bocsánatot, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Isten szeretete Őhozzá vonz bennünket, és ha ez a szeretet megérinti szívünket, bennünk is szeretetet ébreszt testvéreink iránt.
Az Úr imájának befejezése után hozzáfűzte: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6:14–15) Aki nem bocsát meg, azt az utat zárja el, amelyen ő is kegyelmet nyerhetne Istentől. Ne gondoljuk, hogy ha az ellenünk vétkezők nem vallják be bűnüket, jogunk lenne megvonni tőlük bocsánatunkat. Igaz, hogy kötelességük lenne bűnbánattal és bűnvallomással megalázni szívüket, azonban akár bevallják hibájukat, akár nem, nekünk mindenképpen a szánakozó irgalmasság szellemével kell viseltetnünk az ellenünk vétkezők iránt. Bármilyen súlyosan bántalmaztak is minket, mégse melengessünk neheztelést, mégse sajnálgassuk magunkat sérelmeink miatt, hanem ahogyan reméljük, hogy Isten elleni vétkeink bocsánatot nyernek, úgy bocsássunk meg mindent mindenkinek, bármit is vétett ellenünk.
Ám a megbocsátásnak sokkal szélesebb körű jelentése is van ennél. Amikor Isten megígéri, hogy nagylelkűen megbocsát, mintha ígéretének jelentése meghaladna mindent, amit megérthetünk, még azt is hozzáteszi: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen az én útjaim útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ésa 55:7–9) Isten megbocsátása nem csupán a büntetést engedi el, hanem a bűntől is megszabadít bennünket.
Az Üdvözítő szeretet kiáradása átalakítja a szívet. Dávidnak helyes fogalma volt a megbocsátásról, amikor így esedezett: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:12) Máshol pedig ezt írja: „Amilyen messze van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103:12)
Krisztusban Isten önmagát adta oda bűneinkért. Krisztus szenvedte el a kegyetlen halált a kereszten. Ő, az igaz, hordozta értünk, gonoszokért a bűn terheit, hogy ki tudja nyilatkoztatni nekünk szeretetét, s ezáltal magához tudjon vonzani bennünket. Ezt üzeni nekünk: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek.” (Ef 4:32) Lakozzék hát Krisztus, az isteni élet bennetek! Általatok is nyilatkozzék meg a mennyben született szeretet, amely reményt ébreszt a reményvesztettben, és mennyei békét áraszt a bűntől lesújtott szívbe. Amint Istenhez közeledünk, Ő azt a feltételt szabja, hogy mivel irgalmasságot nyertünk Tőle, adjuk át magunkat Urunk irgalmasságának hirdetésére.
Egyvalamire van elengedhetetlenül szükségünk: elnyerjük és továbbadjuk Isten irántunk való megbocsátó szeretetét. Az ősellenség mindenképpen azon mesterkedik, hogy ne ismerjük fel Isten szeretetét. Arra a gondolatra késztet, hogy hibáink és vétkeink súlyossága miatt az Úr egyrészt nem veszi figyelembe imáinkat, másrészt nem áld és nem ment meg minket. Valóban csak gyöngeséget látunk magunkban, és semmit, ami Isten kegyelmébe ajánlana bennünket. Sátán is azt sugalmazza nekünk, hogy hiába minden, nem tudjuk kiküszöbölni jellemhibáinkat. Amikor Istenhez próbálunk folyamodni, ezt súgja fülünkbe: Nincs értelme imádkoznod, hát nem elkövetted ezt a gonoszságot? Hát nem vétkeztél Isten ellen, nem megsértetted lelkiismeretedet? Mégis azt felelhetjük az ellenségnek, hogy „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:7). Amikor azt gondoljuk, hogy ha vétkezünk, Isten nem hallgatná meg imánkat, akkor érkezett el igazán az imádkozás ideje. Lehet, hogy pirul az arcunk, lehet, hogy mély megalázottságérzés tölt el bennünket. Ennek ellenére is imádkozzunk és higgyünk. „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.” (1Tim 1:15) A bűneink bocsánata, Istennel való megbékélésünk nem cselekedeteink jutalma, nem azért nyerjük el, mert a bűnös érdemre tesz szert, hanem ajándék, amelynek Krisztus igazságossága az alapja.
Ne igyekezzünk a bűn mentegetésével kisebbíteni vétkeinket, bűnösségünket, hanem fogadjuk el Isten bűnszemléletét, azt, hogy a bűn súlyosan megterhel. Egyedül a Golgota fényénél érthetjük meg a bűn borzalmas súlyát. Ha magunknak kellene hordoznunk bűneinket, megsemmisülnénk a teher alatt. A bűntelen Isten Fia vállalja át mindezt helyettünk – bár mi érdemlünk büntetést, Ő hordozza vétkeinket. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) Dicsőséges, csodálatos igazság ez! Egyfelől Isten következetesen megtartja törvényét, másfelől igaznak tudja nyilvánítani a Jézusban hívő embert. „Kicsoda olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban.” (Mik 7:18)
Mai Bibliai szakasz: 1 Tesszalónika 1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tesszalonika%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Thesszalonika%201&version=NT-HU
A kapcsolatok kényes dolgok. Nagyszerűek lehetnek egyik napon és viharosak a másikon. Pál apostol kapcsolata a thessalonikaiakkal mély volt érzelmileg, de rövid a közvetlen érintkezés szempontjából. Pál első látogatása Thesszalonikába csak néhány hétig tartott, de ennek ellenére valami mély érzéseket generált benne ez a rövid érintkezés is. Pál nem tudta elviselni a tőlük való elszakítottságot, ezért írt nekik egy levelet, amelyben arról biztosította őket, hogy gondolatai és imái középpontjában maradtak.
Pál idejében az imádság hasonlított a legjobban a mai Skype-ra. Az imádságot használta arra, hogy földi kapcsolatait rendezze Isten jelenlétében. Ennek a mélysége az első fejezetben válik nyilvánvalóvá. Imájának összefoglalása a 2-5. versekben egyetlen mondat a görögben. A fő mondanivaló ebben a mondatban az, hogy „hálát adunk”. A fő oka a hálaadásnak a thesszalonikai gyülekezet lelki gyarapodása és gyakorlata. „az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Neh 8:10). Ezt az örömet a hálaadás okozza.
A 6-10. versek folytatják az okok felsorolását, hogy az apostol miért hálás a thesszalonikai hívekért. A gyülekezet tükrözte Jézus természetét és követte az apostolok példáját, úgyhogy példájává lettek az új hívőknek mindenfelé. Az apostolok és Jézus is igazságtalanul szenvedtek, mégis örömük volt a szenvedések közepette is (1Thess 2:1-2; Zsid 12:1-2). A tény, hogy a tesszalonikaiak is ezt élték meg, lelki növekedésük további bizonyítékát képeztek az apostol számára. Pál aggódott lelkiállapotukért, mielőtt hírt kaphatott volna felőlük (1Thess 3:1-8). Amikor tudomást szerzett hűségükről, köszönet és hálaének törte fel belőle Isten iránt (1:2-10).
Jon Paulien
326. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 30. fejezetéhez (október 24-30.).
A "Ne égesd a gyertyát mindkét végén" kifejezést használjuk arra, aki oktalanul pazarolja életenergiáját. Ez arra utal, hogy mindannyiunknak véges energiakészlete van, amelyet az életünk során elhasználhatunk. Ez beleillik a humanista szemléletbe, amit megszoktunk; megszületsz, leéled a 70 évedet, vagy annál egy kicsit többet, aztán meghalsz. Valójában azonban az örökkévalóságra lettünk tervezve, ami végtelen.
Ahhoz, hogy mint véges lények az örökkévalóságon át élni tudjunk, egy teljes átalakulásra van szükségünk. Addig viszont szükségünk van egy állandó energiaforrásra és egy feltöltődési lehetőségre. Az étel, a víz és a pihenés kielégíti ezeket a fizikai szükségleteket, de hogyan töltődünk fel lelkileg?
Jézus tudta, hogy a válasz erre az Istennel való közösség. Amikor Jézus „a kimerítő napokat követő, imában eltöltött órák után visszatért, [290] észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelről reggelre, az Istennel töltött idő után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát.”
Csak az imádság és a közösség által tudunk értelmet adni azoknak a dolgoknak, amelyek a fáradságos napunk során történnek. Szánj időt minden nap arra, hogy leválj a világról, és csatlakozz mennyei töltődhöz, mert Ő „gondol szükségleteinkre, és szeretete, irgalmassága, kegyelme szakadatlanul árad, hogy betöltse ezeket.”
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés