Higgyetek az Ő prófétáinak - október 25 - HÉTFŐ - Kolossé 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 30. fejezet 2285. nap

30. fejezet (2. rész) – A MIATYÁNK

„TI AZÉRT ÍGY IMÁDKOZZATOK!” (MT 6:9)

Az Istenhez közeledés első lépése, hogy megismerjük Istent, higgyünk irántunk való szeretetében (1Jn 4:16), hiszen szeretetének vonzereje késztet bennünket, hogy Őhozzá jöjjünk.

Isten szeretetének megértése vezet arra, hogy hátat fordítsunk az önzésnek. Amikor Istent Atyánknak szólítjuk, elismerjük, hogy minden gyermeke testvérünk, valamennyien az emberiség része, egyazon család tagjai vagyunk. Kéréseinkbe ugyanúgy bele kell foglalni felebarátainkat, mint önmagunkat. Aki csak saját magának keresi az áldást, az nem imádkozik helyesen. A mindenható Isten – mondta Jézus – abban az előjogban részesít, hogy Atyánknak szólíthatjuk, közeledhetünk hozzá. Értsünk meg mindent, amit ez magába foglal. Földi szülő soha nem kérlelte úgy tévelygő gyermekét, mint az kérlel téged, aki alkotott is. Szeretetteljes emberi gondoskodás soha nem hívogatta ilyen gyöngéden a bűnét megbánó embert. Isten ott lakik minden családban, hall minden kiejtett szót. Figyel minden elhangzó imára, átéli minden lélek bánatát, csalódásait. Ismeri a bánásmódot, amelyben apánkat, anyánkat, testvérünket, barátunkat és szomszédunkat részesítjük. Gondol szükségleteinkre, és szeretete, irgalmassága, kegyelme szakadatlanul árad, hogy betöltse ezeket.

Másrészt ha Atyánknak nevezzük Istent, ezzel gyermekeinek ismerjük el magunkat, akiket az Ő bölcsességének kell irányítania. Őneki kell engedelmeskednünk hát mindenben, tudva, hogy Isten szeretete soha meg nem változik. Az Ő tervét kell elfogadnunk életünkre. Mint Isten gyermekei, úgy fogunk őrködni Isten becsülete, jelleme, családja, munkája fölött, mint saját legfőbb célkitűzéseink fölött. Örömünk telik abban, hogy ápoljuk és tiszteletben tartjuk az Atyához és családja minden egyes tagjához fűződő kapcsolatunkat. Örömmel elvégzünk bármilyen munkát, legyen az akármilyen szerény, amely Isten dicsőségére lehet vagy embertársaink jólétét mozdítja elő.

„Ki vagy a mennyekben…” – Krisztus felszólít, hogy tekintsük Atyánknak azt, „aki az égben van, s amit akar, mind megcselekszi”. Az Ő oltalmában biztonságban vagyunk. „Amikor félnem kellene is, én bízom Tebenned.” (Zsolt 115:3; 56:4)

„SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!” (MT 6:9)

Isten nevének megszentelése megköveteli, hogy a legfőbb lényhez intézett szavakat tiszteletteljesen ejtsük ki. „Szent és rettenetes az Ő neve.” (Zsolt 111:9) Soha, semmilyen körülmények között ne ejtsük ki könnyelműen az istenség címeit és megnevezéseit. Amikor imádkozunk, a magasságos Isten fogadótermébe lépünk, szent félelemmel és tisztelettel kell hát elé járulnunk. Az Úr jelenlétében az angyalok befedik arcukat. A kerubok és a tündöklő, szent szeráfok mély hódolattal közelítik meg trónját. Mennyivel inkább kell tehát nekünk – halandó, bűnös lényeknek – tiszteletteljesen járulnunk az Úr, a mi Alkotónk elé!

Az Úr nevének megszentelése azonban ennél sokkal többet jelent. Mi is, akár Jézus kortársai, külsőleg a legmélyebb tiszteletet tanúsíthatjuk Isten iránt, közben mégis minduntalan megszentségteleníthetjük nevét. Az Úr neve „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú… aki megbocsát hamisságot, vétket és bűnt” (2Móz 34:5–6). Krisztus egyházáról írva van: „Így hívják majd őt: [293] Az Úr a mi igazságunk.” (Jer 33:16) Ezt a nevet adják Krisztus minden követőjének, ez a név Isten gyermekeinek öröksége, hiszen a családtagokat az apa nevéről nevezik. Jeremiás próféta Izrael súlyos nyomorgattatásának és megpróbáltatásának idején így esedezett: „Mi a Te nevedről neveztetünk, ne hagyj el minket!” (Jer 14:9)

Ezt a nevet szentnek tartják a mennyei angyalok és az el nem bukott világok lakói. Amikor így imádkozol: „Szenteltessék meg a Te neved”, akkor azt kéred, hogy a mi világunkban, benned szenteltessék meg. Isten a gyermekének ismer el téged emberek és angyalok előtt. Esedezz hát, hogy ne hozz szégyent arra a szent, szép névre, amelyről neveztetsz (lásd: Jak 2:7)! Isten az Ő képviselőjeként küld el a világba. Minden cselekedeteddel Isten nevét kell hirdetned. Ez a kérésed, az Atya nevének megszentelése arra szólít, hogy az Ő jellemével rendelkezz. Csakis akkor tudod megszentelni Isten nevét, ha életeddel, jellemeddel pontosan életét és jellemét képviseled. Ezt csakis Krisztus kegyelmének és igazságosságának, isteni jellemének elfogadása által tudod elérni.

 

Mai Bibliai szakasz: Kolossé 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9iakhoz%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9%202&version=NT-HU

Amint letérdeltem José mellé, nagy szimpátia töltött el e meggyötört fiatalember iránt. Már több mint egy órája szenvedett, miközben az őt megszálló gonosz lélek átkozódott és fenyegetett minket, akik imádkoztunk. Most José mozdulatlanul feküdt a földön, mintha halott lenne. A testtartása a lelkiállapotát tükrözte.

„José” – szóltam, a földön ott volt előttem a kinyitott Biblia. „Kolossé 2:13-ban az áll, hogy bár halott vagy a bűneidben, Jézus megbocsát neked. A 15. versben az áll, hogy Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, és nyilvánosan megszégyenítette őket, legyőzve őket a kereszten. Egyedül Jézus szabadíthat meg téged. Hiszel ebben, José?” Egy pillanattal később a korábban minket átkozó sötét hang felkiáltott: „Ezt tudom már kétezer éve!’

José aznap szabadulást talált. A szabadulását kétezer éve bebiztosították, amikor Egyvalaki, aki minden fejedelemség és hatalmasság fölött áll, eljött erre a földre, a Szentháromság teljességével betöltve, testi formát öltve (9-10. vers). Azért jött, hogy lelkileg felélesszen minket, és minden bűnünket megbocsássa (13. vers). A kereszthalálával lefegyverezte a sötétség erőit és győzedelmeskedett felettük (15. vers). Többé nem kell az Ószövetségbeli árnyékképekre és –ceremóniákra tekintenünk, amik a Messiásra mutattak előre. Most már a valódi személyre tudunk tekinteni, magára Jézus Krisztusra (16-17. vers).

Kolossé 2-ben Pál apostol nyilvánvalóvá teszi, hogy senkitől sem vehetik el a Krisztus ismeretében nyert jutalmat, hanem mindenkinek erősen kell ragaszkodnia hozzá, amint növekednek az istenismeretükben a többi hívővel együtt (18-19. vers). A teljesség megtalálásának egyetlen módja a Krisztussal való kapcsolat (10. vers). José elhitte ezeket a hatalmas igazságokat, és ezek megváltoztatták az élete menetét. Téged megváltoztattak ezek az igazságok?

Kenneth Norton

326. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 30. fejezetéhez (október 24-30.).

A "Ne égesd a gyertyát mindkét végén" kifejezést használjuk arra, aki oktalanul pazarolja életenergiáját. Ez arra utal, hogy mindannyiunknak véges energiakészlete van, amelyet az életünk során elhasználhatunk. Ez beleillik a humanista szemléletbe, amit megszoktunk; megszületsz, leéled a 70 évedet, vagy annál egy kicsit többet, aztán meghalsz. Valójában azonban az örökkévalóságra lettünk tervezve, ami végtelen.

Ahhoz, hogy mint véges lények az örökkévalóságon át élni tudjunk, egy teljes átalakulásra van szükségünk. Addig viszont szükségünk van egy állandó energiaforrásra és egy feltöltődési lehetőségre. Az étel, a víz és a pihenés kielégíti ezeket a fizikai szükségleteket, de hogyan töltődünk fel lelkileg?

Jézus tudta, hogy a válasz erre az Istennel való közösség. Amikor Jézus „a kimerítő napokat követő, imában eltöltött órák után visszatért, [290] észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelről reggelre, az Istennel töltött idő után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát.”

Csak az imádság és a közösség által tudunk értelmet adni azoknak a dolgoknak, amelyek a fáradságos napunk során történnek. Szánj időt minden nap arra, hogy leválj a világról, és csatlakozz mennyei töltődhöz, mert Ő „gondol szükségleteinkre, és szeretete, irgalmassága, kegyelme szakadatlanul árad, hogy betöltse ezeket.”

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba