Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 29. fejezet 2282. nap
29. fejezet (5. rész) – AZ IMA KIVÁLTSÁGA
Lehet, hogy romlott légkör vesz körül bennünket, de mégsem kell annak mérgét magunkba szívnunk: élhetünk az ég tiszta levegőjében. A tisztátalan vágyak és szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, ha szívünket bensőséges imában emeljük Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely őket e földön körülveszi: állandóan közösségük lesz a mennyel.
Jézusról tisztább fogalmakkal kell bírnunk, és helyesebben kell értékelnünk az örök valóságok becsét. A megszentelt élet szépségével kell Isten gyermekei szívének eltelni, és ezen végcél elérése érdekében a mennyei dolgok feltárásáért, isteni világosságért kell imádkoznunk.
Irányítsuk lelkünket a menny felé, hogy az Úr a mennyei légkörbe vonhasson bennünket. Annyira közel juthatunk Istenhez, hogy minden váratlan megpróbáltatás alkalmával oly természetesen fordul hozzá szívünk, mint a virág a napfény felé.
Hozzátok Isten elé gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyom és kínoz! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. „Igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jak 5:11) Nyomorunk és jajkiáltásunk a szívéig hat. Vigyétek Őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Semmi sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit.
Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz a helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147:3) Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.
Jézus így szólt: „Az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket.” (Jn 16:26–27) Megelőzőleg pedig azt mondja: „Én választottalak titeket, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 15:16) Ámde Jézus nevében imádkozni többet jelent, mint nevét említenünk az ima elején és végén. Jelenti azt, hogy Jézus lelkülete és indulata uralja imánkat; ígéreteit hisszük, kegyelmében bizakodunk, és munkáját végezzük.
Isten nem kívánja, hogy remeték vagy szerzetesek legyünk, és a világtól visszavonulva szenteljük magunkat az Ő szolgálatára. Életünk legyen hasonló a Krisztus életéhez, mind a magányban, mind a tömegben. Aki csupán imádkozik, de nem cselekszik, az csakhamar felhagy az imával is, vagy pedig imája külső formasággá válik. Mihelyt kivonják az emberek magukat a társadalmi élet és a keresztényt terhelő kötelezettségek teljesítése, valamint a kereszthordás alól, mihelyt megszűnnek a legkomolyabban fáradozni Urukért és Mesterükért, ki érettük dolgozott, bármily hűséges munkások voltak is, többé nincs miért imádkozniuk, és semmi sem készteti őket áhítatra. Imájuk egyéni és önző lesz. Nem tudnak többé az emberiség szükségleteiért, Isten országának épüléséért és a munkához való erőért imádkozni.
Mai Bibliai szakasz: Filippi 2
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi%202&version=NT-HU
Ebben a fejezetben Pál megmutatja nekünk azt, hogy az ő szeretete hogyan lehet teljes, és a mienk is Jézus Krisztus példája által. Pál öröme a gyülekezet tagjaitól származik, akik céljaikban egyek (2. vers).
Az alázat azt jelenti, hogy önzetlenek vagyunk, és mások érdekeit a magunkéi fölé helyezzük. Ez az öröm képlete: tedd Jézust az első helyre, ez után jöjjön mindenki más, és utoljára te. Ez annyira ellene mond egy olyan világnak, amely azt mondja, hogy nekem kell az elsőnek lennem. Az emberiség önzéséből azonban hatalmas szenvedés fakad. Az egyik legjobb példa a vezetés közbeni dühöngés.
Keresztényként hogyan tapasztalhatjuk meg az örömöt? Az öröm annak a változásnak az eredménye, hogy önközpontú lényből Krisztus-központúvá válok. Valaki egyszer ezt mondta: „Az, aki önmagában és önmagáért él, képes arra, hogy tönkretegye azt, akiért él.” Ezzel ellentétben, a keresztény behívja Jézust az ő életébe, hogy az ő példaképe legyen.
Arra hívattunk, hogy úgy szeressünk és olyan alázatosak legyünk, mint Jézus, egy olyan kultúrában, amely az ént teszi az első helyre. A „selfie-k” –önmagukról készített képek – majdnem világméretű jelensége jelzi azt, hogy milyen korban élünk. Közülünk egyeseknek nagyon nehéz mások érdekeit a sajátjuk elé helyezni. De Jézus pontosan ezt tette, és ez az, amire nekünk is törekednünk kell (5. vers).
Arra kell igyekeznünk, hogy Jézus példáját kövessük, és olyan alázatosak legyünk, mint Ő (5-7. vers). Jézus a mi érdekeinket az Övé fölé helyezte, megüresítette önmagát, és a legalacsonyabb emberi formát vette fel, amikor rabszolgaként meghalt a kereszten.
Pál két példával fejezi be a fejezetet, akik mások érdekeit az övéik elé helyezték: Timóteus és Epafróditust. Önfeláldozó szolgálatuk egy olyan időben érkezett, amikor az emberek a maguk hasznát keresték (21. vers), éppen úgy, ahogyan manapság is. Milyen bátorító az a tudat, hogy örömet tudunk szerezni másoknak azzal, ha szükségleteiket a mienk elé helyezzük!
Edward A. Appollis
325. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 29. fejezetéhez (október 17-24.).
Mennyire vagy szomjas? Emlékszem, amikor rettenetesen szükségem volt vízre a mexikói utam során. A szállodában, ahol megszálltam, elfogyott a szűrt víz, én pedig az egész napot porban és szmogban töltöttem, keményen dolgozva egy missziós projekt építkezésen. Estére alig tudtam beszélni, és rájöttem, hogy bajban vagyok. Szükségem volt vízre, de épp menekülteket látogattam meg a szomszédságban, ami építés alatt állt, és nem volt ivóvíz. Végül miközben éppen beszélgettem valakivel az ideiglenes otthona előtt, észrevettem a nyitott ajtón át, hogy van egy palackos vízadagoló automatája odabent. Gyakorlatilag könyörögtem neki innivalóért.
Ami történt, megváltoztatta az életemet. A férfi visszatért egy kancsóval és egy pohárral. Odaadta a poharat, és megtöltötte tiszta vízzel. Olyan szomjas voltam, hogy másodperceken belül kiürítettem a poharat. Odáig merészkedtem, hogy még egy teli pohárral kértem. Rám nézett, nevetett, és nekilátott megtölteni a poharamat. Amikor megtelt, tovább öntötte a vizet, amíg túl nem csordult, és a víz a földre nem csorgott. Megértettem, hogy azt akarja bemutatni, hogy a készletei korlátlanok, és én bármennyit kérhetek, amennyire csak szükségem van.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy ugyanígy van Istennel is. „Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.” Az imádság 282.1
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés