Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2263. nap
26. fejezet (7. rész) – HAMIS IMÁK
Kétfajta imádság van: a formai és a hitből fakadó. A formai megszokott szókapcsolatokat ismétel, miközben a szívben semmiféle vágyódás nincs Isten iránt… [266] Nagyon ügyelnünk kell arra, hogy minden imádságunkban szívünk szükségleteit fejezzük ki, és csakis azt mondjuk, amit valóban, őszintén mondani akarunk. Szavaink legyenek bármilyen választékosak, imánk képtelen lesz akár egyetlen szent vágyat is megfogalmazni. Ha nem igazi érzéseket fejez ki, a legékesebb ima is csupán üres szavak hasztalan ismételgetése.
A komoly, szívből jövő kérés, amikor a lélek egyszerű kívánságait úgy juttatjuk kifejezésre, mint amikor a legjobb barátunktól kérünk egy szívességet – ez az igazi imádság. A vámszedő azért ment a templomba, hogy imádkozzék – az őszinte fohászkodó egyik legjobb példája. Tudta magáról, hogy bűnös, és legnagyobb szüksége váltotta ki belőle a következő szavakat: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” – My Life Today, 19. o.
Jézus Krisztusról mondták: „Halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott.” Milyen ellentétei ennek a menny fönségese által könyörgött közbenjárásnak a gyönge és hideg imák, melyeket Istennek ajánlanak. Sokan megelégednek a száj szolgálatával, s alig akad, aki őszintén, komolyan, szeretettel vágyik Isten után.
Az Istennel való közösség hozza a lélek tudomására akaratának benső ismeretét. Mégis sokan, akik noha vallják a hitet, nem tudják, mi az igazi megtérés. Nincs tapasztalatuk Jézus Krisztus által az Atyával való közösségről, és sosem tapasztalták meg az isteni kegyelem hatalmát, hogy megszentelje szívüket. Imádkoznak, majd vétkeznek, vétkeznek, majd imádkoznak. Életük tele van rosszindulattal, tettetéssel, irigységgel, féltékenykedéssel és a maguk szeretetével.
Az ilyenek imája utálatosság az Isten előtt. Hiszen az igazi ima munkába állítja a lélek erőit, és kihat az életre. Aki így kitárja Isten előtt szükségleteit, az érzi, hogy az ég alatt minden más menynyire üres. „Uram, kívánságom világos előtted – mondja Dávid –, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.” „Lelkem szomjúhozik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?” „Mikor ezekre gondolok, kitöltöm lelkemet.” – Bizonyságtételek 4. kötet, 534–535. o.
Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 8
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%207&version=NT-HU
Ez a fejezet a nagylelkűségről szól. Most, hogy Pál befejezte a szolgálatának védelméről szóló részt, valamint erősítette hitükben a korinthusi hívőket, immár felszólítja őket, hogy segítsék a jeruzsálemi hittestvéreiket (lásd 1Kor 16:1-4, Róm 15: 22-23).
A helyzetet bonyolítja, hogy Pál apostol gyülekezetet alapít Macedóniában (a mai Észak-Görögországban), legnagyobb valószínűség szerint a béreai-, a tesszalonikai- és a filippi gyülekezettel. Azzal kezdi, hogy beszél nekik „Isten kegyelméről”, amely a macedóniai gyülekezeteknek adatott. Ezt a szót, hogy „kegyelem”, úgy is lehet fordítani, hogy „kiváltság”, vagy „hála” (lásd 8: 4, 16). A felhívás egészen világos a korinthusi hívek felé. Mivel a macedóniaiak nagylelkűségről tettek bizonyságot egészen mély szegénységük ellenére is, ezért a korinthusiaknak nincs mentségük arra, hogy ne támogassák az ügyet a „feleslegükkel” (14. vers). Lehetséges azonban, hogy a korinthusi hívők sem voltak sokkal jobb anyagi helyzetben, mint a macedóniaiak. Egyes történészek becslése szerint a Római Birodalom lakosságának több mint 90 százaléka élt a létminimumon, illetve kicsivel afölött, vagy az alatt (értsd: szükséges kalória a túléléshez).
A 7-12. versekben Pál dicséri a korinthusiakat a Szentlélekkel teljes hitükért, beszédükért, tudásukért és teljes odaszánásukért és szeretetükért. Ahelyett, hogy parancsolgatna nekik, arra törekszik, hogy bátorítsa őket az önkéntes segítségnyújtásra. Végeredményben minden támogatás, mellyel a másiknak segítünk, jelentéktelen Jézus Krisztus végtelen áldozatához képest. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (9. vers).
Mindent egybevetve Pál apostol emlékezteti őket az „egyenlőség kérdésére”. Azzal, hogy másokat támogatnak, az „egyenlőség” fenntartásában segítenek. A világban létező társadalmi-, gazdasági és más jellegű egyenlőtlenség ellenére nekünk, keresztényeknek azt a kiváltságot adta Isten, hogy az ő eredeti terve szerinti egyenlőségre törekedjünk.
Az utolsó részben (16-24. versek) Pál javasol három küldöttet: Tituszt (16, 23. vers) és másik két, meg nem nevezett személyt (18-19, 22-23. vers) az adománygyűjtés koordinálására. Aggodalmát fejezi ki, nehogy „valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt” (20. vers). Az egyház tagjainak szent felelőssége, hogy éberek legyünk a pénzügyi kérdésekben; különösen az egyházon belül, hogy ne kifogásolhassák semmilyen cselekedetünket.
Michael W. Campbell
322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).
Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.
Íme egy idézet:
„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”
Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.
Cindy Tutsch
RevivalandReformation.org blogszerkesztő
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés